A legtöbb szitokszónak van egy közös jellemzője minden nyelven

Volt már olyan, hogy hallottál egy szót egy idegen nyelven, és valami megmagyarázhatatlan okból úgy gondoltad, hogy trágárnak vagy durvának hangzik? Nos, egy új tanulmánysorozat azt sugallja, hogy lehet, hogy tényleg valami ilyesmiről van szó.

Univerzális fonetikai minta

A Londoni Egyetem pszichológusai a káromkodásra használt szavak egy olyan jellemzőjét találták meg, amely számos nyelvben egységes, és amely egy univerzális fonetikai mintát jelenthet – közölte a Science Alert.

Shiri Lev-Ari és Ryan McKay pszichológusok szerint a káromkodásokból világszerte jellemzően hiányoznak a “közelítőhangok” – azok a hangok, amelyeket ajkaink, fogaink, kemény szájpadlásunk vagy nyelvünk egymáshoz való közelítésével adunk ki, anélkül, hogy teljesen érintkeznének. Gondoljunk csak a /j/ hangra a “yes”-ben (“igen”), a /r/ hangra a “run”-ban (“fut”) vagy a /w/ hangra a “war”-ban (“háború”).

A durva szavak általában nem tartalmaznak közelítőhangokat

A közelítőhangokat tartalmazó szavakban a mássalhangzók kevésbé nyomják el a szomszédos magánhangzókat, így beszéd közben lágyabb hangzást eredményeznek. A zárhangok (/p/, /t/ és /k/) tompa hangzásúvá teszik az olyan szavakat, mint a “pop” (“pop” vagy “pukkan”) vagy a “kart” (“go-kart”).

A közelítőhangok szinte általános hiánya a káromkodó szavakban segít abban, hogy a nyelvtől függetlenül durván hangozzanak. Az eredmények azt sugallják, hogy a káromkodó szavakat az emberi agy egy közös elfogultsága alakította ki.

Mi az a hangszimbolizmus?

A hangszimbolizmus az az elképzelés, hogy bizonyos hangok univerzális kognitív reakciót váltanak ki, amely segít abban, hogy bizonyos hangok észlelése a különböző nyelvekben egységes legyen. Tanulmányok például kimutatták, hogy több mint 20 különböző nyelv beszélői mind hajlamosak a “bouba” értelmetlen szóhoz kerek formát társítani, a “kiki” szóhoz pedig éles formát.

Ezek az eredmények azt sugallják, hogy egyes mássalhangzók az emberi fül számára élesebbnek hangzanak, mint mások, és ez a szitokszavakra is vonatkozhat. Hogy ezt az elképzelést teszteljék, a kutatók öt távoli nyelv 20 folyékonyan beszélőjét kérték meg, hogy nevezzenek meg annyi káromkodást, amennyit csak tudnak.

A kísérlet

Az ismétlések, variációk és faji szidalmak eltávolítása után a kutatók 34 héber, 14 hindi, 14 magyar, 17 koreai és 26 orosz káromkodó szót és kifejezést választottak. E szavak hangzását elemezve a kutatók nem találtak arra utaló jelet, hogy a káromkodó szavak a szokásosnál több zárhangot tartalmaznának. Azt azonban észrevették, hogy a káromkodó szavakból egyértelműen hiányoznak a közelítőhangok, beleértve a /l/, /r/, /w/ és /j/ hangokat.

A szerzők két kísérletet végeztek, hogy megnézzék, hogyan érzékelik ezeket a hangokat. Az első vizsgálatban azt vizsgálták, hogy 215 résztvevő, akik hat különböző nyelvet beszéltek, a hangzása alapján képesek voltak-e kitalálni, hogy egy ál-káromkodó szó sértő-e. Azt találták, hogy azok a szavak, amelyek közelítőhangokat tartalmaztak, kisebb valószínűséggel minősültek káromkodásnak, mint azok a szavak, amelyek nem tartalmaztak /l/, /r/, /w/ vagy /j/ hangokat.

Úgy tűnik, hogy a francia nyelvben viszonylag több a közelítőhangzós káromkodás, mint más nyelvekben, de a kutatók még a franciául beszélők körében is azt találták, hogy a közelítőhangzót nem tartalmazó szavakat az esetek 63 százalékában még mindig káromkodásnak választották.Egy utólagos kísérletben a közelítőhangzók tompító hatását vizsgálták az olyan eufemisztikus káromkodó szavakra, mint a “darn” (a “damn” (“istenverte, fránya”) helyett).

A nyelvészek évtizedek óta vitatkoznak arról, hogy az emberi nyelv kulturálisan elsajátított vagy az agyunk biológiájának jellemzője. Mint a legtöbb természet-természet vita, a válasz valószínűleg bonyolultabb, mint a kérdés.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/12/06/30-evre-lefagyasztottak-az-embriokat-most-megszulettek-az-ikrek/” ][/hm_embed]