A Föld magjának forgása valószínűleg épp most vált irányt

Nem igazán szoktunk belegondolni, mennyi minden kavarog bolygónkon és annak belsejében, amíg egy természeti katasztrófa rá nem ébreszt bennünket, hogy otthonunk mennyire aktív is valójában.

A tudósok azonban egy kicsit jobban ismerik a Föld belsejének dinamikáját, és most fedezték fel, hogy a Föld szilárd belső vasmagja – amely általában egy szinte súrlódásmentes, olvadt külső héjban forog – úgy tűnik, lelassult. Mielőtt bárki pánikba esne, és a vészjósló sci-fi filmekhez folyamodna segítségért, meg kell jegyezni, hogy nem ez az első ilyen eseményről szóló feljegyzés. Még csak a közelmúlt történetében sem.

“Meglepő felfedezéseket tettünk, amelyek arra utalnak, hogy a belső mag forgása az elmúlt évtizedben majdnem megszűnt, és egy több évtizedes visszafordulást élhet át, aminek egy másik fordulópontja az 1970-es évek elején volt” – írja közzétett tanulmányukban Yi Yang és Xiaodong Song, a Pekingi Egyetem geofizikusai a Science Alertnek.

Egy viszonylag fiatal tudományág kutatása

Csak néhány évtizede tudjuk, hogy a Föld belső magja a felette lévő köpenyhez képest forog, mivel Song és szeizmológus kollégája, Paul Richards a Colombia Egyetemen 1996-ban megerősítette ezt. Munkájuk előtt ez az elképzelés nem volt bizonyított. Előtte pedig a Föld mágneses terének egy szintén nem bizonyított modellje előzte meg elméletüket. Azóta a tudósok azt próbálják kideríteni, hogy a belső mag milyen gyorsan vagy lassan forog.

Eleinte úgy gondolták, hogy a belső mag 400 évente egy teljes fordulatot tesz meg, amelyet az elektromágneses nyomaték hajt, és a gravitációs vonzás egyensúlyoz ki. Más tudósok azonban úgy vélték, hogy a mag sokkal lassabban forog, és 1000 vagy még több évbe telik, amíg teljesen körbefordul. A forgás sebességét és azt, hogy változik-e, még ma is vitatják. A belső mag azonban folytatja a maga útját, mit sem sejtve a fölötte zajló vitáról.

Song újra mérlegelve visszatért ugyanahhoz a módszerhez, amelyet ő és Richards használt korábban. A duó 1996-ban nyomon követte az 1967 és 1995 között az Atlanti-óceán déli részétől Alaszkáig a belső magon áthaladó, kettősnek nevezett, ismétlődő földrengések szeizmikus hullámjelzéseit.

Ha a belső mag nem mozdult volna el, a lökéshullámoknak ugyanezen az úton kellett volna végigmenniük. Song és Richards azonban kimutatta, hogy a szeizmikus hullámok a másodperc töredékével gyorsabbak lettek az 1960-as és 1990-es évek között. Most, a Yanggal közösen készített új tanulmányban Song újra átnézte a régi adatokat, és összehasonlította azokat a közel azonos szeizmikus hullámok újabb mintáival, amelyek arra utalnak, hogy a belső mag lelassult, és megállt. Sőt, akár vissza is fordulhat.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/01/25/eddig-soha-nem-latott-pingvinkoloniat-eszleltek-az-urbol/” ][/hm_embed]

Source: Science Alert