Hogyan nézett ki az ukrajnai “húsdaráló” a katonák szemszögéből?

Orosz milbloggerek osztották meg annak a felörlő gyalogsági taktikának a részleteit, mely az elmúlt időszakban a Wagner-csoport sikerét adta Szoledár és Bahmut környéki harcokban.

Történelmi előzmények

Az angolul „human wave”-re („emberi hullám”) hasonlító, azaz az koncentrált gyalogsági támadások egymás követő hullámaira támaszkodó taktika leghíresebb példáit az első világháború legelkeseredettebb csatái szolgáltatták. A lényege az, hogy a katonák létszámában meglévő fölényt használja ki a hadvezetés, és a támadás mérete valamint folyamatossága a védelem összeomlását eredményezi. Számos más esetben, mint például a második világháborúban, az iraki-iráni háborúban is ehhez folyamodtak a kétségbeesett eszközhöz. Értelemszerűen ez olyan feltételek mellett alkalmazható, amikor a katonák élete viszonylag értéktelen, így nincsenek például politikai következményei a saját erők ilyen módon történő feláldozásában.

Ha nem az első világháború lövészárokharcaihoz hasonlatos több száz vagy több ezres hullámokban támadva is, de a Wagner-csoport által a börtönökből „toborzott” katonáival hasonló taktikát alkalmazott az elmúlt hetek, hónapok heves harcaiban. Az orosz katonai sikereket részletesen bemutató milbloggerek Telegram csatornáikon megosztották, hogy gyakorlatban hogyan is nézett ki az a taktika, amikről a sajtó gyakran csak „húsdarálóként” tesz említést. Ezt számos esetben a hadifogságba került kevesek vallomásai is alátámasztották.

Öngyilkos rohamos sorozata

A taktika abból indul ki, hogy a börtönviseltek életével nem kell elszámolniuk, így következmények nélkül küldhették őket gyakorlatilag öngyilkos rohamokra. A támadások hullámai viszonylag kicsi, nyolc fő nagyságú csoportokban történtek, melyik közül az első hullám viszonylag jól felszerelt volt. A felszerelésbe beletartozott például olyan rakétavetők, melyek a jól megerősített ukrán állásokat is meg tudták gyengíteni.

A felszereltségük sugallja a fontosságukat is, ezért az első hullám vagy elérte az ellenséges vonalat, vagy teljesen megsemmisült, vagy ha visszafordultak, akkor sajátjaik végezték ki őket. A börtönökből újonnan besorozottaknak egyébként az ezekről a kivégzésekről készült felvételeket a kiképzés legelején meg is mutatták. Ha nem jártak sikerrel, indult a következő hullám.

Amint azonban elérték az ellenséges vonalakat, az első dolguk volt, hogy a saját védekezésük érdekében beássák magukat. A beszámolók szerint a kiképzés során erre nagyon nagy hangsúlyt fektettek, így nagyon precízen és gyorsan zajlott le. Ez a beásás nem feltétlenül az ukrán ellentámadás miatt volt szükséges. Amint ugyanis ilyen közel kerültek az oroszok a védőkhöz, rádión jelentették pozíciójukat a saját tüzérségüknek, akik enélkül egyébként nem lettek volna képesek ilyen pontosan meghatározni a célterületet. Ezt követően akár több órás tüzérségi előkészítés is következhetett, ami gyakran együtt jár az ukrán vonalakat elért első csoport teljes megsemmisülésével – amennyiben nem tudják beásni magukat.

Még bőven működött a tüzérség, amikor megindult a következő, már könnyebb fegyverekkel ellátott nyolcfős hullám. Feladatuk az volt, hogy amint elhallgatnak az ágyúk, már a védők pozícióinál legyenek. Számos esetben ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy azelőtt megkapták a parancsot az indulásra, hogy a tüzérség befejezné a munkáját. Ez plusz járulékos veszteséggel jár, de még így is nagyobb a túlélési esélyük volt a katonáknak, mintha nem engedelmeskedtek volna.

Általában négy ilyen hullámra van szükség egy-egy megerődített pont elfoglalásához, ami az összesen 32 fő támadó nagy részének elpusztulásával járt. Szoledár környékén azonban olyan jelentés is keletkezett, amikor csak a 14. hullám tudott elfoglalni egy megerősített pontot. Ezután jöhettek a hivatásosok, immáron jóval alacsonyabb veszteségekkel.

A közösségi médiában is megjelentek azok a videók, melyek az ilyen támadásokat mutatják be, némelyen mindenfajta fedezet nélkül a teljesen nyitott mezőn kellett átrohanniuk a katonáknak. És egy-egy ilyen hullámtól még nem törtek át az orosz erők, csupán egy-egy megerősített pozíciót foglaltak el a hosszú frontszakaszon. Mindezt pedig hónapokon keresztül alkalmazták.

A taktika vége?

Érthető, hogy a hivatásos orosz hadsereg nem képes és nem is akar felvállalni ilyen értelmetlen véráldozatot a hivatalos állományban. A Wagner-csoportnak azonban nincs ilyesfajta elszámolási kötelezettsége, főleg nem, ha ezt az elítéltekből toborzottakkal. Ezzel a taktikával haditechnikát és a hivatásos orosz hadsereg élőerejét is megkímélte Oroszország. A „húsdarálóban” meghaltak pedig nem jelentek meg a veszteségi statisztikán sem, a társadalom pedig minimális empátiát sem érzett velük.

Természetesen éles ellentét mutatkozott a két orosz fegyveres erő közt, hogy az elért sikerek kinek az érdemét képezik. Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport vezetője a napokban leállította az elítéltek további toborzását. A brit hírszerzés jelentései szerint a Védelmi Minisztérium nyomására tette ezt. Ebben megmutatkozik, hogy a Prigozsin és a védelmi miniszter, Szergej Sojgu közti ellentétben Vlagyimir Putyin utóbbi mellé állt. A Wagner egyelőre betöltötte a feladatát és a jelek szerint nem engedik, hogy a babérokat learassák érte.

Prigozsin bejelentése azonban nem jelenti az elítéltek ilyen módon való feláldozásának végét. A CNN nyomozása szerint hasonló taktikával az orosz hadsereg is foglalkozik, amihez szintén a börtönökből toboroz embereket. A büntetés-végrehajtási intézményekben lévő száma tavaly március és november közt 27 ezerrel csökkent. Mivel február elejéig zajlott a toborzásuk, jóval 40 ezer fölött lehet azon elítéltek száma, akiknek életével nem kell elszámolnia Moszkvának. Ezek nélkül azonban vélhetően nem tudta volna Oroszország elfoglalni se Szoledárt, se elkezdeni körbefogni Bahmutot, ami jelenleg a fő orosz célkitűzésnek tűnik.

Vigóczki Máté György, az MCC Geopolitikai műhelyének Oroszország-kutatója

Source: CNN