A rettegett skandináv tengeri szörny, amelyről kiderült, hogy csak egy bálna

Ausztráliai tudósok úgy vélik, hogy a 13. századi északi kéziratokban szereplő tengeri szörny valójában egy táplálkozó bálna pontos leírása volt.

A 13. századi óészaki kéziratokban szerepel egy tengeri lény, amelyről a történészek azt hitték, hogy egy kraken-szerű mitológiai szörnyeteg. Valójában egy bálna, amely a ‘csapdás’ vagy ‘taposóvízi’ táplálkozás néven ismert vadászati stratégiát alkalmazza, derül ki egy új tanulmányból a Live Science beszámolója alapján.

A tudósok csak körülbelül egy évtizeddel ezelőtt írták le ezt a táplálkozási viselkedést, miután púpos bálnákat és Bryde-bálnákat figyeltek meg. A bálnák tágra nyitott szájjal, mozdulatlanul, függőleges helyzetben várakoztak a víz felszínén. A gyanútlan halrajok a tátongó állkapcsokat menedéknek tekintik, és egyenesen a halálos csapdába úsznak.

Egy klip, amelyen egy Bryde-bálna ezt a taktikát alkalmazza, az Instagramon terjedt el, miután 2021-ben a BBC egyik dokumentumfilm-sorozatában szerepelt.

“Éppen az északi mitológiát olvastam, és felfigyeltem erre a lényre, amely hasonlított a bálna táplálkozási viselkedésére” – mondta John McCarthy, az ausztráliai Flinders Egyetem bölcsészet-, művészet- és társadalomtudományi főiskolájának tengeri régésze a Live Science-nek. “Amint elkezdtük kicsit jobban megvizsgálni, észrevettük, hogy a párhuzam valóban eléggé szembetűnő”.

Tengerbiológusok, régészek, valamint középkori irodalom- és nyelvszakértők összefogtak, hogy megvizsgálják, milyen hasonlóságok vannak a középkori szörny viselkedése – amelyet az ó-norvég kéziratokban “hafgufának” neveznek – és ez a bálna táplálkozási stratégiája között. A tanulmányt február 28-án tették közzé a Marine Mammal Science című folyóiratban.

Későbbi források is tévedtek

A hafgufáról, ami lefordítva “tengeri ködöt” jelent, részletes leírás található a 13. századi “Konungs skuggsjá” (Királytükör) című kéziratban, amelyet az 1217 és 1263 között uralkodó norvég király, Hákon Hákonarson számára írtak. A kutatók azonban a hafgufára való utalásokat egy második századi alexandriai szövegig, a “Physiologus”-ig vezették vissza, amely egy bálnaszerű lényt ábrázol, amelyet “aspidochelone”-nak neveznek, és amelynek szájába halak ugranak.

A kutatók szerint a középkori hajósok valószínűleg tudták, hogy a hafgufa egy bálnafajta, nem pedig egy fantasztikus tengeri szörny. “Az északi emberek remek tengerészek voltak. A középkorban Skandináviában az emberek legtöbb útja halászati út volt, így nagyon magas szintű ismeretekkel rendelkeztek az árapályokról, az áramlatokról, a hullámmintákról, valamint a halakról” – mondta el a Live Science-nek Lauren Poyer, a Washingtoni Egyetem Skandináv Tanszékének adjunktusa.

Mindazonáltal egyes középkori beszámolók szerint a hajósok kikötötték hajóikat, és tüzet gyújtottak a hafgufa szigetszerű hátán. Az írók azonban csak a 18. században tették egyenlővé a lényt a leviatánnal, a krakennel vagy akár egy sellővel. “Én ezt a középkori források téves értelmezésének nevezném” – mondta Poyer.

“Az a tendencia, hogy a természeti világról szóló középkori beszámolókat félretájékoztatottnak és pontatlannak tekintjük” – mondta McCarthy. “Valójában, bár a tudásuk kerete egészen más volt, a 13. században képesek voltak pontos leírást adni erről a bálnafajtáról. Később, e táplálkozási jelenség ismeretének hiányában a 18. századi írók találták ki ezt a tengeri élőlényt, és követték el ezeket a hibákat.”

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/02/27/a-valaha-volt-legnagyobb-becsapodott-aszteroida-ketszer-akkora-volt-mint-amely-kiirtotta-a-dinokat/” ][/hm_embed]

Source: Live Science