Képek: agancsszerű képződmények nőttek egerek fejére, miután szarvasgéneket ültettek beléjük

Egy új tanulmány szerint a tudósok “mini-agancsokat” növesztettek egereken úgy, hogy szarvasgéneket ültettek be az egerek genomjába. Az eredmények azt sugallják, hogy azok az emlősök, amelyek elvesztették a szervek regenerálódásának képességét, még mindig tartalmazhatnak néhány regeneráló gént. Illetve, hogy az agancsok gyors növekedését más területeken is hasznosítani lehet.

A napi 2,75 centiméteres sebességgel növekvő agancs az egyik leggyorsabban regenerálódó szövet az állatvilágban. Így tökéletes betekintést nyújt abba, hogy az emlősök hogyan képesek rendszeresen regenerálni a sejteket. Az agancs azért különösen érdekes, mert az emlősök általában elvesztették a szervek és a legtöbb más szövet regenerálódásának képességét, így egy rendszeresen újranövő nagyméretű függelék páratlan példa arra, hogyan működhet a csontok regeneratív gyógyítása, számol be az IFLScience. A képek szintén ezen a linken tekinthetők meg.

Világraszóló felfedezés

Toa Csin kínai kutató és munkatársai a regeneratív gyógyszerek kutatásának keretében mélyen belemerültek a szikaszarvasok agancsainak mechanizmusába, amelyek minden évben újranőnek, mielőtt levetnék őket. Ennek során létrehozták a szikaszarvas agancsának regeneratív “térképét”, izolálva több olyan sejtet és gént, amelyek kritikus szerepet játszanak az agancsszövet fejlődésében.

Tíz nappal az agancs leválása előtt a kutatók azonosítottak egy olyan őssejttípust, amely rendkívül aktív volt a regenerációban, és ezek az agancs leválása után rövid ideig az aganccsal maradtak. A vedlés utáni ötödik napon azonban az őssejtek egy új altípusa jelent meg. Miután azonosították a növekedés több szakaszát, a csapat kivette a legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező őssejteket. Ezekről kiderült, hogy egy körülbelül ötnapos agancsból származnak, és Petri-csészében tenyésztették őket, majd egerek fejébe ültették be őket.

45 nap elteltével az egereknél jól azonosítható mini-agancsok fejlődtek ki, ami annak köszönhető, hogy az őssejtek a csonttörések helyreállításában fontos szerepet játszó csont- és csonthártya-szövetté alakultak. Az agancsok gyorsan megnyúltak, ami megmutatta a kutatóknak a fejlődésüket eredményező genetikai mechanizmusokat, és betekintést engedett abba, hogyan lehetne hasznosítani őket a humán csontgyógyászatban.

Egy ilyen kezelés etikai aggályokat vethet fel a sejtek fajok közötti beültetésével kapcsolatban, valamint jelentős biztonsági vizsgálatokra lenne szükség, mielőtt engedélyeztetésre kerülhetne. Ha azonban sikerül feltárni a regeneráció alapjául szolgáló mechanizmusokat, lehetséges, hogy az emlősökben is találhatunk hasonló géneket.

Bár az eredmények nem ültethetők át közvetlenül a törött lábak gyógyítására, betekintést nyújtanak abba, hogy az emlősök pontosan hogyan képesek regenerálni a szöveteket, mind a genomunkban rejlő mechanizmusok, mind pedig az agancs őssejtek segítségével.

A tanulmány a Science című folyóiratban jelent meg.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/03/14/tudtad-a-szudani-nubiai-piramisok-ugyanolyan-lenyugozoek-mint-az-egyiptomiak/” ][/hm_embed]

Source: IFLScience