A csillagközi tér elérése ma még egy generációs feladat, azonban egy új hajtómű koncepció lerövidítheti ezt az időt. Azt az utat, amelyet a Voyager-1 még 35 év alatt tudott megtenni, mindössze 5 évre rövidülne. Ha a koncepció valóban beválik, akár nagyobb űrhajókat is “pillanatok” alatt a Naprendszer határán kívülre lehet juttatni.
A Voyager-1-nek még 35 évébe telt elérni a Naprendszer határát. Az úgynevezett “pellet-beam” meghajtásnak köszönhetően ez az út akár 5 évre is lerövidülhet. A koncepció már most elnyert 175 000 dollárt fejlesztésre — írja a ScienceAlert. A hajtómű jelenleg még csak számítások és papír formájában létezik, ezért nem szabad túlságosan izgulni. Azonban, ha a koncepció beválik, az forradalmasíthatja az űrutazást.
Az új technológia
Az új hajtómű technológia legnagyobb vonzereje leginkább abban rejlik, hogy nagyobb űrhajókon is alkalmazható elméletben. Amennyiben a számítások igazak, akkor a csillagközi tér egy ember életen belül elérhetővé válik. Erre a mai kémiai meghajtású rakéták nem képesek. Artur Davoyan, az új technológiai vezető kutatója szerint a hajtómű képes lesz 1 tonnánál nehezebb objektumok mozgatására is a Naprendszeren belül és kívül.
A “pellet-beam” meghajtási technológia a fényvitorlák kezdeményezéséből inspirálódott. Ennek a lényege, hogy lézerek segítségével el lehetne juttatni egy kis szondát a legközelebbi naprendszerbe, mindössze 20 év alatt. A “pellet-beam” technológia hasonló ötleten nyugszik, de kicsit más. Az ötlet abban egyezik, hogy meghajtás nem a járműből ered, hanem külső forrásból. Vagyis a jármű nem eltolja magát, hanem inkább azt tolják el másfele, nagyon leegyszerűsítve. Az új elmélet lényege, hogy nagyobb eszközöket is mozgatni lehessen az űrben, ne csak kicsi szondákat.
A hajtómű két részből állna: egy Földhöz közeli, illetve az eszköz, amely utazik. A Föld körüli pályán haladó eszköz részecskéket sugározna a kifelé haladó eszköz felé. Ezeket a részecskéket lézerek segítségével felhevítenék, amellyel plazma halmazállapotba kerülnének. A plazma még inkább felgyorsítja az űrben haladó eszköz felé száguldó részecskéket, ezt a folyamatot lézeres ablációként is ismerik. Ezek a részecskék aztán vagy a vitorlát találnák el, vagy a egy mágnest taszítanának el. Végeredményében a kavicsokkal dobálják az űrben haladó eszközt, amitől az folyamatosan egyre gyorsul, megint csak leegyszerűsítve.
Ennek a technológiának a segítségével a külső bolygók is elérhetőek lennének kevesebb, mint egy év alatt. Az Voyager-1 által megtett utat ezáltal az új hajtómű kevesebb, mint 5 év alatt megtehetővé tenné. Egy 1 tonnás tárgynak ez körülbelül pont 5 évbe telne. A “golyócska” megoldás sokkal kisebb intenzitású lézereket igényel, mint a szimpla lézeres megoldás. Mindössze egy 10 megawattos lézer segítségével megvalósítható lenne a technológia.
Most, hogy megvan a támogatás, jöhet a tesztelés 14 másik projekttel együtt. Azonban, ha beválnak a számítások, akkor nem sokára teljesen megváltozhat az űrutazás.
[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/03/23/a-pentagon-tisztviseloje-szerint-idegen-anyahajo-figyel-minket-a-naprendszerbol/” ][/hm_embed]
Source: ScienceAlert
