Lehet, hogy a nehéz kérdésekre adott lassú válaszok nem a butaság jelei. A gyorsaság általában az intelligenciával áll párhuzamban a köztudatban, de kutatások szerint ez nem feltétlenül igaz. A megfontolt, jól átgondolt és a lehető legtöbb szempontot figyelembe vevő válaszok megalkotása bizony időt vesz igénybe.
Olyan emberek, akik az intelligencia teszteken gyorsan válaszolnak általában okosabbak is az átlagnál. Azonban, mikor a problémák bonyolódnak, akkor a helyzet megfordul. Minél bonyolultabbak a kérdések, az intelligens emberek annál lassabban fognak választ adni. Az intelligens emberek nagyobb százaléka fog helyes választ adni, viszont ehhez időre van szükség. Ezeket a legújabb kutatások agyi hálózati modellekkel is alátámasztják — írja az IFLS.
Mi áll a háttérben?
Általánosságban a gyorsaság egyben az intelligencia jele szokott lenni, ezt a legtöbb kutatás is alátámasztja. Előfordulhat viszont, hogy a mérések nem voltak elég kiterjedtek. Petra Ritter, berlini kutató szimulációk segítségével keres válaszokat. Kutatásai során megpróbálja egyes egyének agybéli karakterjegyeit lemodellezni. Ahhoz, hogy az adatok pontosak legyen 1176 résztvevő adta a mintát.
A tesztek során a résztvevőknek minták sorozatát mutatták, megkérve őket, hogy keressék meg a rájuk vonatkozó szabályokat. Először könnyebb feladatokkal kezdtek, majd folyamatosan nehezítettek rajtuk. A résztvevők IQ szintjét megmérték hagyományos módszerek segítségével. Ezeket az adatokat, illetve a modelleket később összevetették és ebből vonták le a következtetéseket.
Az intelligensebb résztvevők, általában szinkronizáltabb aggyal is rendelkeztek. Ők könnyebben meglátták az egyszerűbb problémák megoldásait, de ahogy a komplexitás nőtt, úgy lassultak le ők is. Ennek az oka az volt, hogy az agy addig nem hagyta a válaszadást, ameddig minden részletkérdés le nem tisztázódott. Ezzel szemben a kevésbé intelligens emberek gyorsan vontak le következtetéseket. Vagyis az intelligens emberek agya sokkal nagyobb összhangban működik, mint a kevésbé intelligenseké.
Az intelligensebb emberek tehát több lehetséges választ is számításba vettek. Minden utat megvizsgáltak, egyeztettek, majd csak ezután adtak választ. Ez ugyan lassabb válaszadást eredményez, de a válaszok nagyobb eséllyel lesznek pontosak. Ritter képes volt ezeket a tulajdonságokat modelleken is reprodukálni, gyakorlatilag létrehozva a biológiai agy szilícium változatát.
A kutatások segítségével remélhetőleg egyéni szinten tudnak majd különböző agyi betegségeket vizsgálni, ezzel jobb diagnózisokat biztosítva. A továbbiakban a lehetséges résztvevők kiválasztásának módszerén kívánnak csiszolni. Ennek még a tökéletes módszerét nem sikerült megtalálniuk. Az egyik ilyen lehetséges metódus az időkorlátok növelése. Viszont ezt nem feltétlenül a legjobb módja a kiválasztásnak.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
