Marie Curie teste annyira radioaktív volt, hogy ólomkoporsóban temették el

Marie Curie a radioaktivitás kutatásának úttörője, amelyért nemcsak két Nobel-díjat kapott, hanem a “modern fizika anyjaként” tartják számon. De míg a radioaktív elemekkel, a polóniummal és a rádiummal kapcsolatos kutatásai maradandó tudományos örökséget biztosítottak számára, ugyanezek az anyagok a testére is maradandó hatást gyakoroltak.

Curie nemcsak az első nő volt, aki Nobel-díjat kapott, hanem az egyetlen nő is, akit két különböző területen is díjaztak. 1896-ban Henri Becquerel francia fizikus felfedezte, hogy az uránsók olyan sugarakat bocsátanak ki, amelyek a röntgensugárhoz hasonlóan képesek áthatolni a tárgyakon. Ez a felfedezés ösztönözte Curie-t, hogy kutatási szakdolgozatának részeként vizsgálja meg Becquerel megállapításait. Férjével, Pierre Curie-vel együtt munkához látott, és végül 1898-ban felfedezte a rádiumot és a polóniumot, két új radioaktív elemet. Ezek az eredmények vezettek oda, hogy 1903-ban Curie-ék kapták a fizikai Nobel-díj felét. A másik felét Becquerel kapta, számol be az IFLScience.

Aztán 1911-ben, sok személyes tragédia, többek között férje, Pierre 1906-ban történő hirtelen halála után, Curie megkapta a kémiai Nobel-díjat a tiszta rádium izolálásáért. A továbbiakban kutatásait a radioaktív anyagok kémiájának tanulmányozására, valamint azok orvosi alkalmazására fordította. Valójában, ha Curie munkája nem lett volna, a rák kezelésére szolgáló gyógymódjaink valószínűleg közel sem lennének olyan fejlettek, mint ma. Az óvintézkedések szorgalmazása ellenére azonban Curie hosszan tartóan ki volt téve ezeknek az anyagoknak, aminek ára volt.

Marie Curie már akkor Nobel-díjat kapott, amikor a nőknek még szavazati joga sem volt

Marie Curie 1934. július 4-én halt meg a munkája következtében kialakult aplasztikus vérszegénységben. A neve ellenére ez több, mint egyszerű vérszegénység. Ez egy ritka vérbetegség, amely akkor jelentkezik, amikor a csontvelő nem képes elegendő új vérsejtet termelni a szervezet megfelelő működéséhez. Amikor Curie meghalt, a teste annyira radioaktív volt, hogy ólommal bélelt koporsóban helyezték nyugalomra. Ezt azonban senki sem tudta 1995-ig, amikor is a koporsóját exhumálták.

Akkoriban a francia hatóságok a tudományhoz való hozzájárulásuk és a francia történelem ikonjainak tiszteletére a nemzeti mauzóleumba, a Panthéonba akarták költöztetni a Curie-ket. Az exhumálásért felelős tisztviselők felvették a kapcsolatot a francia sugárvédelmi ügynökséggel a maradék sugárzással kapcsolatos aggodalmak miatt, és segítséget kértek a temetőben dolgozók védelmében.

Amikor megközelítették a sírhelyüket, a levegőben normális sugárzási szint a sír felnyitásakor, bár nem nagy mértékben, de megemelkedett. Marie Curie koporsója először úgy tűnt, hogy fából készült, de amikor kinyitották, kiderült, hogy 2,5 milliméternyi ólom volt belsejében. Curie holttestének későbbi vizsgálata kimutatta, hogy meglepően jó állapotban maradt meg, és csak kis mértékű alfa- és béta-szennyeződést mutattak ki. A Journal of British Society for the History of Radiology című folyóirat szerint ennek oka valószínűleg az, hogy Curie későbbi életében megpróbálta korlátozni a sugárzásnak való kitettségét.

A felszereléséről azonban kevesebbet lehet mondani. 100 év elteltével számos holmija, köztük bútorok, szakácskönyvek, ruhák és laboratóriumi jegyzetek még mindig rendkívül radioaktívak. Ez utóbbiakat valójában ólommal bélelt dobozokban tárolják a Francia Nemzeti Könyvtárban, Párizsban. Ha a látogatók hozzáférést kérnek ezekhez a tárgyakhoz, alá kell írniuk egy felelősségvállalási nyilatkozatot, és védőruhát kell viselniük, hogy elkerüljék a rádium-226 sugárzásnak való kitettséget.

Mivel ennek a bizonyos izotópnak körülbelül 1600 év a felezési ideje, valószínű, hogy ez a sok dokumentum egy hatalmas örökség fájdalmas emlékeztetője marad.

Érdemes elolvasni:

• A rendkívül okos embereknek sokkal tovább tart a bonyolult feladatok megoldása
• Több száz láthatatlan struktúrát fedeztek fel a galaxis közepén