A 189 svájci gárdista, akik az utolsó emberig védték a pápát

Néha dicsőség, néha ostobaság nem meghátrálni a harcból. Azonban a Svájci Gárdának nem volt kérdés, hogy az utolsó emberig védik a pápát. Hatalmas túlerővel szemben sem hátráltak meg, és a végsőkig kitartottak. Bár a harcot végül elvesztették, kitartásuk legendája örökké él. Róma feldúlásának és kifosztásának története ez.

A Sacco di Roma, vagyis Róma feldúlása és kifosztása 1527. május 6-án történt. V. Károly spanyol és német király és I. Ferenc francia király közti itáliai háborúi során ideiglenes szünet állt be. A német-spanyol zsoldosok tétlenül és fizetetlenül várakoztak, majd elfordultak V. Károlytól, és inkább a védtelen Róma városa felé fordultak. Az várost feldúlták, a nőket megerőszakolták, és Róma lakosságának a fele odaveszett.

Végül VII. Kelemen Pápát foglyul ejtették, és csak politikai engedmények árán szabadulhatott ki. 1530-ban ő koronázta császárrá Károlyt. A történetben azonban nem ez a legérdekesebb, hanem a Svájci Gárda elképesztő cselekedete az ostrom során.

Utolsó vérig

1527. május 4-én a 24 000 fős zsoldos hadsereg beözönlött Róma városába. Május 6-án hajnalban indították meg a rohamukat a Vatikán ellen, ahol a csekély 5000 fős városi őrség és a Svájci Gárda a végsőkig védték a várost. A városfalakon ostromlétrákkal átmásztak, bár nagy veszteségek árán, ugyanis a támadók nem rendelkeztek tüzérséggel. Néhány órán belül bejutottak a támadók a városba.

A pápa testőrsége, a Svájci Gárda Kaspar Röist zürichi kapitány vezetésével a Szent Péter téren vonta össze erőit. A gárdisták a végsőkig kitartottak a hatalmas túlerővel szemben, hogy megvédjék a pápát. 189 főből mindössze 51-en élték túl. A Svájci Gárda éppen ezért minden május 6-án megemlékezik a Róma feldúlásakor elesett gárdistákra.

A gárdisták önfeláldozása mentette meg VII. Kelemen pápa életét, aki 42 megmaradt gárdistával együtt át tudott menekülni az Angyalvárba egy titkos átjárón keresztül. Tüzérség hiányában az Angyalvár bevehetetlen volt, de a támadók Róma egészét elfoglalták.  Ezután 3 napos szabad fosztogatás következett a városban, ahol 30 000 katona és martalóc fosztogatta Rómát.

Öt hétnyi ostrom után 1527. június 7-én az Angyalvár kiéhezett védői végül kapituláltak. A pápa megnyitotta a kapukat, így megmaradt védőket és a pápát foglyul ejtették.

A Sacco di Roma hatalmas felháborodást keltett Európa katolikus államaiban. Többen V. Károlyt vádolták a támadással, hogy ezzel kényszerítse vissza támogatói soraiba a tőle elpártolt pápát. Ezt azonban a későbbi császár tagadta. Az azonban tagadhatatlan, hogy V. Károly javára vált az esemény, hiszen végül a császári címet is ennek köszönhette. A legyőzött pápának nem volt sok választása, így minden követelést aláírt.

Mivel a pápa éppen elfoglalt volt, ezért nem tudott VIII. Henrik válási kérelmével foglalkozni. Az elszigetelődés következtében indult meg az angol király azon az úton, amely 1534-ben az anglikán egyház megalakulásához vezetett.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni: