A Közel-Kelet sivatagjaiban hatalmas, sivatagi sárkányok néven ismert megastruktúrák találhatók, amelyeket több mint 8000 évvel ezelőtt vájtak a sziklás tájba. Egy tanulmányban a régészek felfedezték a világ legrégebbi építészeti terveit, amelyek részletezik, hogyan sikerült az ősi embereknek megépíteniük ezeket a kolosszális építményeket.
A sivatagi sárkányokat csak az 1920-as években azonosították, amikor repülőgépek a sivatagok felett repülve szokatlan mintákat vettek észre a földön. Bár a régészek sokáig nem ismerték funkciójukat, ma már úgy vélik, hogy állatcsapdaként használták őket, a vándorlási útvonalak mentén állították fel őket, hogy gazellák, antilopok és más vadállatok csordáit foglyul ejtsék, derül ki az IFLScience beszámolójából.
Ezek lényegében szikla- és földfalak, amelyek akár 5 kilométer hosszúak is lehetnek, és bár a talajszintről nem tűnnek nagynak, felülről nézve megmutatkozik kolosszális méretük. Éppen emiatt nem volt világos, hogy az őskori emberek hogyan tervezték és hozták létre ezeket az építményeket anélkül, hogy a magasból látták volna őket. A közelmúltban Jordániában és Szaúd-Arábiában felfedezett két véset azonban segít megmagyarázni ezt.
Mérnöki munka eredményei
A szaúd-arábiai Zebel az-Zilliyatnál két, egymástól mintegy 3,5 kilométerre lévő sivatagi sárkány található, amelyek több mint 8000 évesek. Itt a kutatók 382 centiméter hosszúságú véseteket is találtak, amelyek a sivatagi sárkányok méretarányos tervrajzainak tűnnek.
Ha ez az értelmezés helyes, akkor a vésetek a legrégebbi ismert méretarányos tervek az emberiség történetében.
Ez egy rendkívül fontos időszak volt az emberiség történetében, amikor az emberek kezdték elsajátítani a mezőgazdaságot és szervezett civilizációkat létrehozni. A kutatók szerint a tervek felfedezése mérföldkő az emberi intelligencia fejlődésében. Ahelyett, hogy a sivatagi sárkányok véletlenszerűen épültek volna, a vésetek azt mutatják, hogy összehangoltan állították össze őket, ami elvont gondolkodást és képzelőerőt igényelt.
Ezek az ábrázolások új megvilágításba helyezik az emberi térérzékelés, a kommunikáció és a közösségi tevékenységek ókori evolúcióját, magyarázzák a tanulmány szerzői.
Bár az emberi építmények évezredek óta módosítják környezetüket, kevés terv vagy térkép maradt fenn a mezopotámiai és ókori egyiptomi írástudó civilizációk korából. A nagy tér kis, kétdimenziós felületre való átültetésének képessége mérföldkövet jelent az intelligens viselkedésben. Az ilyen szerkezetek csak a levegőből láthatók egészben, ez azonban a tér olyan módon történő ábrázolását igényli, amilyenre eddig még nem volt példa.
A tanulmány a PLOS ONE című folyóiratban jelent meg.
Érdemes elolvasni:
- Az olmék civilizáció hihetetlen történelme és kultúrája
- Miért mindig a föld alól kerülnek elő az ősi civilizációk nyomai?
Source: