A Fülöp-szigetek égetett múmiái

Az olyan ősi gyakorlatok, mint a halottak mumifikálása, manapság már nagyon jól ismertek. A leghíresebbek az egyiptomiak mumifikálási technikái, amely során gézszövetbe burkolták a holttesteket. Azonban az egyiptomi múmiák túlnyomó “népszerűsége” miatt már-már úgy gondolunk rájuk, mint az alapértelmezettre. A Fülöp-szigeteki mumifikált maradványokat azonban különböző barlangokban találták meg. Ezt a fajta múmiát tűzmúmiának nevezik.

A Tűzmúmiák olyan emberi maradványok, amelyeket hosszadalmas kiszárítási és füstölési folyamat során tartósítottak. A Fülöp-szigetek Benguet tartományában, Kabayan város közelében lévő barlangokban fedezték fel őket. A kutatók már elegendő információval rendelkeznek a törzsi népekről, amelyek ezeket a mumifikációs technikákat használták, valamint egy egyedi mumifikációs eljárásról is, köszönhetően ezeknek a jól megőrződött csontoknak, számolt be a The Archaeologist.

Az Ibaloi múmiák, a Benguet múmiák és a Tűzmúmiák a Kabayan múmiák más elnevezései. A régió számos barlangjában, Timbakban, Bangaóban, Tenongcholban, Naapayban és Opdasban találták meg őket.

Az egyiptomitól teljesen eltérő folyamat

Bár a füstölés nem a mumifikálás tipikus módszere, és rendkívül időigényes folyamat, az évek során számtalan holttest konzerválására alkalmazták sikeresen. A tudósok szerint az ibaloi törzs valahol Kr. u. 1200 és 1500 között állíthatta elő a múmiákat. Az időkeretet illetően nem egységesek a vélemények, mivel néhány szakértő szerint a mumifikálás több ezer évre nyúlik vissza. Abban sincs egyetértés, hogy mikor kezdődött a gyakorlat, de abban mindenki egyetért, hogy az 1500-as években szűnt meg. A füstöléses mumifikálás gyakorlata a spanyol gyarmatosítás során szűnt meg.

Egyesek úgy vélik, hogy csak a törzsfőnökök maradványait füstölték. Az a hír járta, hogy a szokatlan mumifikálódási folyamat valójában már a halál előtt elkezdődött, és az illető már a legkorábbi lépésekben is részt vett.

Ezt követően a halál közeledtével valami nagyon magas sótartalmú ételt fogyasztott. Ezt az első lépést azért alkalmazták, hogy a halál előtt megkezdődjön a kiszáradási folyamat, mivel a só fogyasztása kiszárítja a szervezetet. A mumifikálási folyamat további lépései már a személy halála után történtek. Ez a feltételezések szerint néhány héttől néhány hónapig tarthatott.

Az alapos tisztítás után a testet leültették és hőforrás fölé helyezték. A testet az égő gyújtós fölé függesztették, távol a tényleges lángoktól vagy tűztől. A hő és a füst lassan és teljesen kiszárította a testet, ahelyett, hogy elégette volna. Az elhunyt szájába fújt dohányfüsttel felgyorsították a belső száradás rituális folyamatát. Úgy vélték ugyanis, hogy ez segít a belső szervekből minden folyadékot eltávolítani.

Ezután gyógynövényekkel dörzsölték be az égett testet. A mumifikálás befejeztével pedig az egyik barlangba helyezték, ahol most megtalálták.

Itt sincs múmia biztonságban

A kabayani múmiákat ma is azokban a barlangokban őrzik, ahol felfedezték őket. A barlangok távoli elhelyezkedése ellenére a vandalizmus és a lopás sajnos továbbra is komoly veszélyt jelent, ezért a Monument Watch a régiót a világ 100 legveszélyeztetettebb helye közé sorolta. Továbbá az UNESCO világörökségi státuszát is fontolgatják.

Az 1900-as évek elején elloptak egy múmiát a barlangból, amelyet Apo Annu néven ismertek. Apo Annut guggoló testtartásban helyezték el és törzsfőnöki öltözéket viselt. Mumifikálódott testét kidolgozott tetoválások borították. Apo Annu híres vadásznak számított, és a legendák szerint egy ember és egy istenség keveréke volt. Apo Annu végül visszakerült az ibaloi törzshez. Mivel úgy vélték, hogy távolléte volt a felelős számos természeti csapásért, többek között földrengésekért, aszályokért, betegségekért és rossz termésért, hevesen imádkoztak a visszatéréséért.

Az ibaloi Apo Annu újbóli felbukkanása után újratemették a múmiát, hogy helyreállítsák az eltűnése által felborított egyensúlyt. Még ha van is még néhány ellopott múmia, amely nem került elő, Apo Annu visszatérése azt jelzi, hogy a múmiáknak a megfelelő tiszteletet akarták megadni.

Az évezredek óta fennmaradt múmiák eltűnésének és megsemmisülésének veszélye azonban tovább fenyegethet a lopások és vandalizmus miatt. A múmiákat és a barlangokat meg lehet védeni a további fosztogatástól és károkozástól, ha a Kabayan-barlangokat védett területté nyilvánítják, és titokban tartják a múmiák hollétét.

A Kabayan múmiák lenyűgözően illusztrálják az őskori ibaloi törzs kreativitását és azt a mai szemmel képtelenül időigényes eljárást, amelyet halottaik ápolása érdekében végeztek. Az ibaloi törzs a mai napig szent temetkezési helynek tekinti ezeket.

Ideális esetben az intézkedések lehetővé teszik, hogy további részleteket tudjunk meg az ibaloi néppel és a jellegzetes tűzmúmiákkal kapcsolatban, miközben megóvjuk a maradványokat és a felfedezésük helyszínét.

Érdemes elolvasni:

• Az olmék civilizáció hihetetlen történelme és kultúrája
• Európa legrégebbi falujának víz alatti maradványait találták meg