Véres történetet mesélnek el ezek a barlangrajzok
A malajziai Sarawakban található Gua Sireh barlangban talált több száz emberrajz közül sok erőszakos harcokat elevenít fel.
A rajzok eredetét egy nemzetközi régészcsoport igazolta. A képek a 17-19. században készültek, így egybeesnek a terület őslakosai, például a bidayuh nép és a betolakodó maláj arisztokrácia közötti ellenségeskedések fokozódásával, derül ki a The Archaeologist beszámolójából.
Az ausztrál, malajziai és új-zélandi régészekből álló csapat úgy véli, hogy ez az első alkalom, amikor radiometrikus kormeghatározást alkalmaztak a malajziai sziklarajzok korának meghatározására.
Egy régi konfliktus emlékei
Paul Tacon professzor, a Griffith Egyetem régésze, a PLOS One című szaklapban megjelent tanulmány társszerzője szerint a sziklarajzok korát nehéz meghatározni.
A radiokarbon-vizsgálat akár 50 ezer évig is kimutathatja egy tárgy korát, azonban a legtöbb pigment, például a vörös, amely számos malajziai barlangfestmény alapjául szolgált, nem tartalmaz szenet.
“A fekete színű festmények, ha szénnel készültek, pontosan meghatározhatók”, magyarázza Tacon.
Tacon szerint “elég sok” fekete rajzokat tartalmazó lelőhely van Félszigeti Malajziában, valamint néhány Malajzia Sarawak és Sabah államában, Borneó szigetén.
A rajzok hasonlítanak a Fülöp-szigeteken és Sulawesiben felfedezettekhez, amelyek közül néhányat 3500, illetve 1500 éve készíthettek.
Mivel nem akarnak semmilyen kárt sem okozni benne, Tacon hozzáteszi, hogy kihívást jelenthet engedélyt kapni a műtárgy megmintázására több olyan helyen, ahol az elmúlt 14 évben malajziai régészekkel együtt kutatta azt.
A Gua Sirehből való kisebb mintavételhez Tacon és kollégája, Mohammad Sherman Sauffi William szerzett engedélyt. A barlangot a további bizonyítékok szerint legalább 20 ezer éve lakja az emberiség.
Ezek a példák bizonyították számukra, hogy a rajzok keletkezési ideje megfelel a területen történt erőszakos cselekedetek idejének. Ez pedig 1670 és 1830 között történt.
Tacon szerint vannak olyan alakok, akik a kezükben látszólag fegyvereket tartanak.
Sok ilyen kisebb alak vesz körül néhány nagyobbat. Emellett a történelem és a néprajz alapján tudjuk, hogy az általunk azonosított festmények a maláj elitek és a tengerpartok mentén élő bidayuh őslakosok, illetve az iban nép közötti heves konfliktus idejéből származnak.
Ennek eredményeképpen az ikonográfia, a képek és a dátumok pontosan illeszkednek az akkori határ menti erőszakkal kapcsolatos feljegyzésekhez.
Harc harcot követett
William, mint bidayuh leszármazott azt állítja, hogy ezek az adatok a nép szóbeli történetével is összhangban vannak.
Azt állítja, hogy az 1800-as évek elején a területi konfliktus idején, amikor egy szörnyű maláj főnök azt követelte, hogy adják át gyermekeiket, a bidayuh nép Gua Sireh-t használta menedékként.
Ezt elutasítva visszavonultak a Gua Sirehbe, ahol sikeresen visszavertek egy 300 fegyveresből álló csapatot, akik egy körülbelül 60 méterrel lejjebb lévő völgyből próbáltak behatolni a barlangba.
A törzs többségének sikerült elmenekülnie a legnagyobb kamra folyosóján keresztül, amely több száz méter hosszan húzódik a Gunung Nambi mészkőhegyen keresztül. Azonban súlyos árat fizettek mindezért. Két embert lelőttek, hetet pedig elfogtak és eladtak rabszolgának. Gyermekeiket azonban sikerült megmenteniük.
A figurák mellé két rövid pengéjű Parang Ilangot, a harcok során használt fegyvereket, amelyek a megszállók uralmának első évtizedeit jellemezték Borneón, valamint egy Pandatot, amelyet csak harcra vagy védelemre használtak, vázoltak fel.
Érdemes elolvasni:
