20 évnyi megfigyelést sűrített videóba a NASA egy bámulatos jelenségről

A Chandra űrtávcső huszonegy éves megfigyeléseiből a NASA közzétett egy videót az Éta Carinae-ról. A felvétel egy olyan robbanás utóhatásait követi nyomon, amelynek mértéke emberi mércével szinte leírhatatlan.

Az 1840-es években a legfényesebb csillagok ranglistája felborult. Ekkor a korábban halvány csillag, az Éta Carinae 18 évig rajta volt, és többször is a második helyre futott be a Szíriusz mögött. Kepler 1604-es szupernóvája óta nem látott ehhez foghatót a világ, ráadásul az Éta Carinae jóval tovább maradt fényes, derül ki az IFLScience beszámolójából. A felelőst ma már az esemény során felvert por takarja, ami a csillagászokat frusztrálja, de a spektrum más részein, például a röntgensugárzásban működő műszerek nagyobb sikerrel jártak.

Óriási robbanás maradványairól van szó

Nem a por volt az egyetlen dolog, ami akadályozta az Éta Carinae megfigyelését. Olyannyira délre fekszik, hogy a korszak legnagyobb távcsövei sem látták. Csak az elmúlt évtizedekben, amikor magasan az Andokban megépültek a legmodernebb eszközök és az űrteleszkópok, lettek a csillagászok képesek az egész égboltot kémlelni.

Az Éta Carinae valójában két nagy csillag. A kisebbik a Nap tömegének mintegy 30-80-szorosa. A nagyobbik jelenleg 90-100 naptömegű a becslések szerint. Ezzel a mi galaxisunk térségében a legnagyobb tömegű csillagok közé tartoznak, de 200 évvel ezelőtt még ennél is hatalmasabb volt. Az úgynevezett “Nagy Kitörés”, amely az extra fényességet produkálta, a Nap tömegének 10-45-szörösét dobta ki, ami megmagyarázza, miért van szükségünk olyan műszerekre, mint a Chandra, hogy lássuk benne.

Nem könnyítette meg a megfigyelést

Még a Chandra sem rendelkezik olyan felbontással, hogy a két csillagot külön-külön láthassa, de az általa észlelt röntgensugárzás gyűrűje sok mindent elárult a csillagászoknak a viselkedésükről.

Ezek a megfigyelések azt mutatják, hogy a Nagy Kitörés során kidobott anyag óránkénti 7 millió kilométeres (4,5 millió km/h) sebességgel tágul. Ezzel a sebességgel kevesebb mint egy nap alatt érne el a Naptól a Földig.

Az Éta Carinae-t körülvevő, a Nagy Kitörés és a korábbi események során kidobott anyagfelhő a Homunculus-köd néven ismert. Az első röntgenteleszkópok egy fényes gyűrűt mutattak ki benne. A csillagászok azonban csak most észleltek egy háromszor nagyobb sugárzást produkáló másodlagos héjat.

“Ezt a halvány röntgenhéjat az 1840-es évekbeli Nagy Kitörés robbanáshullámaként értelmeztük”, mondta Dr. Michael Corcoran, a NASA munkatársa. “Az Éta Carinae háttértörténetének egy fontos részét meséli el, amelyet máskülönben nem ismernénk.”

A héj és a Homunculus alakjának hasonlósága miatt arra a következtetésre jutottak, hogy mindkettő ugyanannak az eseménynek a terméke. Szerintük a Nagy Kitörés egy másik, 800-220 évvel ezelőtti eseményt előzött meg. Az ebből származó alacsony sűrűségű gáz emberi mércével mérhetetlenül gyorsan mozog, de még mindig elég lassú ahhoz, hogy a Nagy Kitörésből származó anyag felzárkózhasson. Ezek egy több millió fokos lökéshullámot hoznak létre, és felszabadítja a Chandra által látott röntgensugárzást.

“Ennek a halvány röntgenhéjnak az alakja az én szememben egy csavar a cselekményben”, mondta Dr. Kenji Hamaguchi, a Marylandi Egyetem munkatársa. “Ez azt mutatja, hogy a halvány héj, a Homunculus és a fényes belső gyűrű valószínűleg mind a csillagrendszerből származó kitörésekből származik.”

Végül az Éta Carinae hipernóvává válik, fényessége közelebb áll a teliholdéhoz, mint a legfényesebb csillagok. Azonban az, hogy ez mikor várható, továbbra is megválaszolatlan.

A tanulmány elérhető a The Astrophysical Journal című folyóiratban.

Érdemes elolvasni:

• Stephen Hawking mégsem halt meg? Egyszer már eljátszotta a halálát!
• ‘Letört’ a Nap egy darabja, és a csillag körül örvénylik