Aragóniai Beatrix titka: egy fiatalkori szerelmi viszony?

Aragóniai Beatrix nem tartozik a legfényesebb emlékű magyar királynék közé. Noha az egyik legnagyobb magyar uralkodó, Hunyadi Mátyás vette feleségül, mégis a király utóbb helytelennek bizonyuló döntéseit az ő nevéhez fűzik. Ennek oka, hogy Mátyás király halála után nem maradt pártfogója és végül az országot is el kellett hagynia, ezért a történetírók számára ideális bűnbakká vált. A róla fennmaradt történetek között akad egy, amely kevésbé ismert, bár a királyné befeketítői fel szokták használni: Beatrix nápolyi szerelmi kalandja.

A nápolyi királylány

Aragóniai Beatrix Nápolyban született, amely ebben az időben több európai hatalom célkeresztjébe került, de az addigi történelme is meglehetősen viharosnak számított. A nápolyi Anjouk 1442-ben elveszítették a trónjukat, az Aragóniai-ház foglalta el Nápolyt. A dinasztia birtokolta Szicíliát is, így a korábban egy kézen lévő területek ismét egyesültek. V. Alfonz kasztíliai király (nápolyi királyként I. Alfonz) azonban a királyságait nem tudta egy kézben örökíteni törvényes fiúgyermek hiánya és a helyi szokásjog miatt. Nápolyban viszont sikerült: természetes fiát, I. Ferdinándot törvényesítette, majd a nápolyiakkal elfogadtatta trónörökösének.

I. Ferdinánd így a fattyúság bélyegével kezdhette meg az uralkodását. Az elűzött Anjouk többször tettek kísérletet a trón visszaszerzésére, a helyzet pedig súlyosbodott, amikor a trónigényüket megörökölték a francia királyok. Ferdinánd azonban tehetséges uralkodónak bizonyult, aki jól válogatta meg a szövetségeseit és úrrá lett a Nápolyt érő kihívásokon. A családi hálója biztosnak tűnt, mivel négy fiúgyermeke és két lánya született. Az egyikük volt Aragóniai Beatrix.

Francesco Laurana – Aragóniai Beatrix mellszobra (Wikipédia)

Ferdinánd 1494-ben bekövetkezett halála után azonban az utódok már kevésbé tudtak ellenállni a francia nyomásnak. Nápolyt többször is elfoglalták a franciák, a küzdelemben végül Ferdinánd utódai elveszítették Nápolyt, a koronát az Aragón Királyság szerzi vissza, rajtuk keresztül pedig a spanyol Habsburgoké lesz később.

Aragóniai Beatrix korai viszonya

A Trastamara-ház viszonyairól (amelyet itthon több névvel is illetnek, pl. Aragóniaiként, vagy Ivrea-Burgundiként) a dinasztia hanyatlása utánról maradt fent egy kézirat, amely a “Különböző tragikus és szerelmi esetek, melyek Nápolyban és nápolyiakkal máshol történtek” címet viseli. Általában Ascanio Coronának vagy Silvio Coronának szokták megadni a szerzőt, amely azonban csak egy írói álnév. A kacifántos cím pedig a nápolyi uralkodóház egyfajta botránykrónikája. Részletezi például Aragóniai Beatrix testvérének, Eleonórának a viszonyait is.

Ebben a kéziratban olvasható egy rövid életrajz Beatrixról. Az általunk is ismert adatok mellett azonban egy ponton kiegészíti az eseményeket: állítása szerint Aragóniai Beatrix szerelemre lobbant egy Don Ramiro Villacruta nevű valenciai ifjú iránt, aki a nápolyi udvarban szolgált. Nővérével szemben azonban, akit tapasztaltabbnak ír le a titkos viszony folytatásában, Beatrix nem tudta leplezni magát. A dolog ezért tragikus véget ért: Don Ramiro Villaracutát egy reggel lanthúrral megfojtva találták a saját szobájában, 1475-ben.

A történet azért számított botrányjellegűnek a kései középkorban, mivel az uralkodói házasságokban a feleségül adott hajadonok szüzessége a házassági alku fontos részét jelentette. Amennyiben Beatrix nem volt az, úgy Mátyás rossz “üzletet” kötött a nápolyiakkal.

Mi lehet igaz Aragóniai Beatrix korai viszonyából?

A történet hitelességét nehéz ellenőrizni, mivel ez az egyetlen forrásunk rá. Az említett szeretőről, Ramiro Villaracutáról egyéb történeti adat nem ismert, nem tudni, hogy létező személyről beszélhetünk-e. Az viszont ismert, hogy ilyen nevű család valóban létezett a korabeli Szicíliában és Dél-Itáliában. Ez esetleg utalhat arra, hogy a történet valós. Érdekes, hogy Aragóniai Beatrix egyéb tevékenységéről szűkszavúan nyilatkozik az ismeretlen szerző. Ezzel szemben a többi nápolyi rokon, köztük Eleonóra, Beatrix testvére, sokkal kiterjedtebben ismertetett történetet kap. A megfojtott szeretőn kívül Aragóniai Beatrix életéből mást nem is tudott említeni az ismeretlen szerző. Ezt azért érdemes kiemelni, mert a rövid életrajz végén ő maga is megjegyzi, hogy próbált kutatni hasonló esetek után, de nem járt sikerrel.

Aragóniai Beatrix feltételezett korai viszonyának a magyarországi forrásokban sincs semmi nyoma. Még közvetett utalásokat is nehezen találunk arra nézve, hogy a magyar politikai élet szereplői esetleg gyanakodtak a királynéra. Sem ekkor, sem a későbbiekben, akkor amikor már befolyását elveszítette, nem vetődött rá a gyanú árnyéka sem, egyetlen történeti forrásunk sem számol be ilyen esetről.

Mátyás király arcképe egy Corvinából (Wikipédia)

Hunyadi Mátyás magatartásából sem következtethetünk sok mindenre. Bonfini leírása alapján az uralkodónak határozottan tetszett a felesége és azt is leszűrhetjük az adatokból, hogy sok időt töltöttek együtt. Olyannyira, hogy a korábbi magyar királynékkal szemben Beatrix elkísérte Mátyást a hadjárataira: amíg az uralkodó a “frontvonalon” tartózkodott, a királyné valamivel a harcok helyszíne mögött várakozott, de amikor csak tudtak, együtt voltak. Ebből kiolvasható az egymást szerető fiatal házaspár képe is, de akár az is, hogy Mátyás inkább maga mellett akarta tudni a feleségét, hogy még véletlenül se lépjen félre.

Hogy a történetben mi az igazság, egyéb források híján nem tudjuk. Valószínűbb, hogy az eset a szenzációhajhászás része volt, amit Magyarországon, a Mátyás vélelmezett megmérgezése miatt hibáztatott Beatrixról, hajlamosak vagyunk készpénznek venni.