Az egyetlen halhatatlan állat átveri a halált, de így sem él örökké

A halhatatlan medúza egy olyan állat, amely képes kicselezni a halált azzal, hogy amikor már az utolsókat rúgja, visszaváltozik a legkorábbi formájába. Ez a figyelemre méltó alkalmazkodás az öregedés és a regeneráció kutatásának tárgyává tette, azonban még a halhatatlan medúza sem élhet örökké.

A Turritopsis dohrnii nagyon kicsi, majdnem akkora, mint egy kisujjköröm, és figyelemre méltó regenerációs képességekkel rendelkezik. Életét ivartalan polipszerű lényként kezdi, majd később kifejlődik a felnőtt medúzává, írja az IFLScience.

A medúza tipikus életében egy egyed várhatóan egy spermiummal megtermékenyített petéből kikel, amelyből zigóta alakul ki. Ez lárvává fejlődik és sodródik, mielőtt a tengerfenékhez tapadna és polippá fejlődne. Ezután ivartalanul szaporodik, és rengeteg apró medúzát bocsát ki a testéből, amelyek kifejletté válnak és végül elpusztulnak.

A halhatatlan medúza nagyjából ugyanígy követi a korai lépéseket, de amikor eljön a halál ideje, a kifejlett példány valami nagyon különöset tesz. Ahelyett, hogy meghalna, megfordítja az életciklusát, összezsugorodik. Egy hólyagszerű gömböt képez, amely a tengerfenékhez tapad, és új polippá fejlődik.

Hacsak a medúzát meg nem eszik, vagy más módon nem pusztul el, akkor ez a folyamat valószínűleg örökké így folytatódhat, ezért is nevezik “biológiailag halhatatlannak”. A T. dohrnii halhatatlanságának titka a DNS-ében van megírva, de felfedezése nem volt egyszerű.

Egy állat sem élhet örökké, így ezek a medúzák sem

A halhatatlan medúza genomját egy fárasztó, 2022-es tanulmány során fejtették meg, amelynek során génállományát génről génre, mint egy hatalmas használati utasítást olvasták el. Különböző bioinformatikai eszközök és az összehasonlító genomtan, amely különböző fajok ‘használati utasításait’ hasonlítja össze, segítségével a kutatók számos olyan variációt fedeztek fel, amelyek hozzájárulnak a halhatatlan medúza hosszú életéhez és regenerációjához.

Ezek középpontjában a DNS-javítás és -replikáció, az őssejtpopulációk megújulása, a sejtek közötti kommunikáció, az oxidatív sejtkárosodás, valamint a telomerek, azaz a kromoszómavégek fenntartása állt, amelyek az állatok öregedésével feloldódhatnak. Ezek mind olyan folyamatok, amelyek az embereknél a hosszú élethez és az egészséges öregedéshez kapcsolódnak. Azonosítottak egy sor olyan génexpressziós változást is, amelyek lehetővé teszik a medúzák számára, hogy visszaállítsák biológiai órájukat.

Azonban minden genetikai furcsasága ellenére még a T. dohrnii sem él örökké. Valójában a tipikus példányok várható élettartama sokkal rövidebb, mint egy átlagos emberé. Az ok pedig nagyon egyszerű, ugyanis semmilyen Benjamin Button-féle dolog sem mentheti meg a tápláléklánc alján úszkáló, körömnyi medúzákat például a teknősöktől. Névrokonukkal ellentétben ezeknek a medúzáknak kevés védekező mechanizmusuk van, és az óceán számukra veszélyes hely.

Bár a halhatatlan medúza több kulcsot is rejt az öregedés megállítása kapcsán, soha nem fogjuk ugyanezeket a lépéseket egy emberen megismételni. De ha igazán belegondolunk, a Freddie Mercury szavaival élve, ki akar örökké élni?

Ha Juan Ponce de León megismerte volna a halhatatlan medúzák által őrzött titkokat a fiatalság forrásának keresése során, kiszáradt volna,

írta Daniel Maeso Miguel és Maria Pascual Torner, a 2022-es tanulmány szerzői. “Az alkimisták pedig nem találták volna meg a bölcsek kövét, amelyre annyira vágytak”.

Ez azért van, mert sajnos az emberi test nem tudná reprodukálni azt, amit a medúza csinál. Talán az egyetlen módja annak, hogy megtaláljuk az ilyen forrást az, ha felismerjük, hogy nincs élet halál nélkül. Hogy minden rendszernek, mint az emberiségnek vagy a saját testünknek, szüksége van egyes részeinek halálára ahhoz, hogy egyensúlyban maradjon és túléljen.

Érdemes elolvasni:

• Meglepően sötét oka van, miért nem találunk narválokat az állatkertben
• A világ leghalálosabb macskaféléje valószínűleg a legaranyosabb is