Az állatok és emberek kapcsolata néha elképesztő kapcsolatokat szül. Egy nem mindennapi kardszárnyú delfin család története, akik rendkívüli kapcsolatot alakítottak ki embertársaikkal. Öreg Tom és családja évezredeken át vadászott együtt az ausztrál őslakosokkal, majd később az európai bálna vadászokkal. Azonban egyszer mindennek vége szakad.
Egy bizonyos kardszárnyú delfin populáció évezredeken át vadászott együtt az ausztrál őslakosokkal majd később az európaiakkal. Ez a specifikus populáció sajnos mára kihalt, legalábbis ahogy a genetikai vizsgálatok megállapították — írja a Live Science. Elbeszélések szerint a Yuin nemzet, Thaua népe dalokat énekelt a kardszárnyú delfinekkel történt közös vadászataikról. A Turembulerrer öbölben, amely Ausztráliától keletre található, generációkon keresztül a delfinek és az emberek közösen vadásztak.
A “nyelv törvénye” alapján ez egy kölcsönös csere volt a delfinek és az emberek között. A kardszárnyú delfinek csak a levadászott bálnák alkait és nyelvét vitték el. A 19. században az európai gyarmatosítók a maguk javára fordították ezt a szokást, és jövedelmező bálnavadász műveletekbe kezdtek.
Közös vadászat
Feljegyzések alapján a delfinek a bálnavadász állomások előtt csapkodták a vizet Eden városa előtt. Ezzel figyelmeztették a bálnavadászokat velük együtt a thauákat is, hogy megérkeztek a bálnák. A delfinek elvezették a vadászokat a bálnákhoz, miközben a szigonyok útját is segítették, hogy biztosan sikeres legyen a találat. Az 1930-as évektől kezdve a kardszárnyú delfin populáció eltűnt. Kutatók a delfinek DNS-ét elemezve próbáltak választ találni kérdésekre.
A tudósok találtak is egy példányt, amelyet Öreg Tomnak neveztek el. Az ő DNS-e kellően távoli volt minden más kardszárnyú delfin populációjáétól, így megállapították, hogy a vadászok populációja kihalt. A kutatás keretein belül a hagyományos forrásokat is igyekeztek felkeresni, hogy még is hova lehettek a delfinek. A thauák között annyira erős volt a kötődés a delfinekkel, hogy úgy tartották, ha valaki meghal, az delfinként éled újra.
Öreg Tom holttestét 1930-ban mosta partra az óceán. Csontvázát most múzeumban őrzik, innen tudták megszerezni a mintát. Öreg Tom valószínűleg az új-zélandi kardszárnyú delfinek egy csoportjának rokonságában állhatott. Azonban a DNS vizsgálatok alapján a populáció kihalhatott. A legtöbb kardszárnyú delfin Öreg Tom halálának idejére már elhagyta az öblöt. Kutatók szerint az európaiak a iparszerű vadászat vezetett a delfinek eltűnéséhez, mert az előtt csak létfenntartásra szolgált a vadászat.
Nem tudni pontosan, hogy mikor kezdődött ez a kölcsönös viszony a delfinek és emberek között, de már jóval az európaiak megérkezése előtt kialakult a kapcsolat. Hogy pontosan mit csináltak az európaiak, amely a delfinek eltűnéséhez vezetett az nem világos, de az összefüggés észlelhető. A történet hihetetlennek tűnhet, de az egyik ilyen vadászatról még fénykép is készült.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
