Japán legrettegettebb szamurájai közül sokan nők voltak

Japán, ahol a harcművészet túlnyomórészt a férfiak területe volt, a hagyományokban egy szemmel látható változás bontakozott ki, amely során a nők is megmutatták elszántságukat és kiváló képességeiket.

Nakano Takeko és nővére, Júko a történelem legismertebb szamuráj harcosai között vannak. A szamurájok birodalmába vezető útjuk egy visszautasíthatatlan küldetéssel kezdődött. Egy pusztító inváziót követően ugyanis kénytelenek voltak biztosítaniuk klánjuk függetlenségét. Takeko Nakano, a képzett harcművész nemcsak a naginatával – egy hosszú, fa nyélből és egy hajlított pengéből álló, szamurájoknak szánt fegyverrel – bánt kiválóan, hanem mesterien irányította a Dzsósitai (Lányok serege) néven ismert női harcosok csoportját is. A Bosin-háborúban, Japán történelmének egy igen viharos időszaka során harcosaival részt vettek az aizui csatában, derül ki az Ancient Origins beszámolójából.

Takeko vezetői és harci képességei nagy szerepet játszottak klánjuk erődjének védelmében. Júko, aki ugyanolyan képzett és bátor volt, a nővére mellett kamatoztatta kivételes kardforgatói képességét. A klánjuk ügye és a haza iránti rendíthetetlen elkötelezettségük odáig vezetett, hogy koruk egyik legvadabb szamuráj harcosaiként ismerték el őket. A harcmezőn nyújtott teljesítményük kulcsfontosságú szerepet játszott Japán viharos történelmében, példázva, hogy a férfiakhoz hasonlóan a nők is rendelkeznek azzal az erővel és elszántsággal, hogy legendás szamurájokként bekerüljenek a történelemkönyvekbe.

Érdemes elolvasni:

• A női gladitárok véres harca megdöbbentette az ókori Róma lakosságát
• Elvetemült középkori fegyverek, amelyek kitaláltnak hangzanak, de valóban léteztek