A világ első kutyája
A kutyák evolúciója egy szövevényes háló. Két fő kérdés is foglalkoztatja a a kutatókat és a kutyabarátokat. Hol élt a világ első kutyája, és milyen tulajdonságokkal rendelkezett?
A kutyák ősei
A világ első kutyájának eredete visszanyúlik egészen addig, amikor az ember még vadászó-gyűjtögető volt, és szimbiózisban élt egyes farkas fajokkal. A kutyák háziasítása összetett folyamat volt, és évezredeken keresztül bontakozott ki. A közeledés kölcsönös előnyökkel járt mind az ember, mind az őskutyák számára. A tudomány ma már sokat segít, és a genetikai vizsgálatok döntő szerepet játszottak az első háziasított kutyák rejtélyes történetének feltárásában. A kutatások azt mutatják, hogy a kutyák közös ősökkel rendelkeznek a szürke farkasokkal, és több mint 35 000 évvel ezelőtt barangoltak. Idővel ezek a farkasok és az emberek között egyedülálló kötelék alakult ki, amely az ember és a kutyák közötti legkorábbi társas kapcsolat kialakulásához vezetett.
A háziasítás nem egy időben történt
A kutyák háziasításának folyamata feltehetően egymástól függetlenül zajlott le a világ különböző régióiban. A régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy ez az átalakulás nem egysíkú volt, hanem a különböző emberi populációk igényei és környezete által befolyásolt fokozatos fejlődés. Eurázsiában a bizonyítékok a Natúf-kultúrára utalnak, mint az egyik legkorábbi társadalomra, amely mutualista kapcsolatot (populációk vagy egyedek közötti kölcsönösen előnyös) kapcsolatot alakított ki a kutyákkal. Kiváló példa erre, a temetkezési helyekről kiderül, hogy a kutyákat az emberek mellé temették, ami a puszta hasznosságon túlmutató jelentőségre utal. Ezek a korai kutyák szerepet játszhattak a vadászatban, az őrzésben és a társaságban, megszilárdítva ezzel helyüket az emberi társadalmak szövetében.
A szelekció ereje
Ahogy az emberek a nomád életmódról áttértek a letelepedett mezőgazdasági közösségekre, a kutyák szerepe is átalakult. A szelektív tenyésztés, bár eleinte nem szándékosan, de meghatározó szerepet játszott azoknak a tulajdonságoknak a kialakításában, amelyeket ma a különböző kutyafajtákhoz társítunk. A kutatók úgy vélik, hogy bizonyos tulajdonságok, mint például a barátságosság, az alkalmazkodóképesség és a taníthatóság, a természetes szelekció révén akaratlanul is előnyben részesültek. Ezek a tulajdonságok nemcsak az emberek számára tették a kutyákat kedveltté, hanem értékes “eszközökké vagy fegyverré” is tették őket a különböző szerepkörökben, a tereléstől és őrzéstől a vadászatokban való segítségnyújtásig.
Az “első kutya”
Az NBC News cikke azt állítja, hogy egy nemzetközi tudóscsoport azonosíthatta a világ első ismert kutyáját, amely egy új tanulmány szerint 31 700 évvel ezelőtt élt. A második legrégebbi ismert kutya, amelyet Oroszországban találtak, 14 000 évvel ezelőttre datálható. A paleolitikus kutyák alakjukban leginkább a szibériai huskyra hasonlítottak, mondják a kutatók, de méretüket tekintve jóval nagyobbak voltak, és valószínűleg a most ismert nagy pásztorkutyákhoz hasonlítottak. A kutatások alapján fogas kutyafajta volt, és lóból, pézsmatulokból és rénszarvasból álló étrenddel táplálkozott.
Goyet-barlang
Jelen állás szerint Belgiumban, a Goyet-barlangban feltárt, a régebbi őskutyára vonatkozó maradványoknak jár ki az “első kutya” megnevezés, de ez korántsem bizonyíték arra, hogy nem éltek ennél régebben is. Ha a paleolitikus kutyák ma is léteznének fajtaként, bizonyára megnyernék a legjobbaknak járó díjat erősségük és harapóképességük alapján.
“Alakjukat tekintve a paleolit kutyák leginkább a szibériai huskyra hasonlítanak” – állítja Mietje Germonpré, a Belga Királyi Természettudományi Intézet paleontológusa.
A Journal of Archaeological Science című folyóiratban való közzétételre elfogadott tanulmányhoz a tudósok a kutyákat, farkasokat és rókákat is magában foglaló Canidae család 117 nagytestű, közelmúltbeli és fosszilis tagjának koponyáját elemezték. A csontvázelemzés kimutatta, hogy “a paleolitikus kutyáknak szélesebb és rövidebb orruk és viszonylag szélesebb agyhüvelyük volt, mint a fosszilis és a közelmúltbeli farkasoknak” – mondta Mietje Germonpré, aki hozzátette, hogy koponyájuk is valamivel kisebb volt, mint a farkasoké.
A DNS-vizsgálatok megállapították, hogy valamennyi kutyafajta “jelentős genetikai változatosságot” hordozott, ami arra utal, hogy a múltbeli farkaspopulációk sokkal nagyobbak voltak, mint a maiak.
Az állatok csontjainak izotópos elemzése megállapította, hogy a legkorábbi kutyák lovat, pézsmatulokot és rénszarvast fogyasztottak, de nem ették meg a halat vagy tenger gyümölcseit. Mivel a “őskori kutyatulajdonosok” az év különböző időszakaiban vadásztak nagyvadra és halásztak, a kutatók szerint a kutyák bizonyos évszakokban élvezhették a húsos alamizsnát.
Germonpré úgy véli, hogy a kutyák háziasítása akkor kezdődhetett, amikor az őskori vadászok megöltek egy nőstény farkast, majd hazahozták a kölykeit. Az ezüst rókákon végzett legújabb tanulmányok azt mutatják, hogy ha a legszelídebb kölyköket tartják és gondozzák, mindössze 10 generációnyi szaporodás szükséges ahhoz, hogy a morfológiai változások bekövetkezzenek.
A legkorábbi kutyák valószínűleg megdolgoztak az étkezésükért is. “Elképzelhetőnek tartom, hogy a kutyákat nyomkövetésre, vadászatra és vadszállításra használták. A szállítást a kutyák falkaként való felhasználásával szervezhették meg. Továbbá a kutyákat tarthatták a szőrükért vagy húsukért, háziállatként vagy rituális jelentéssel bíró állatként” – mondta a paleontológus.
- ez is érdekes – Az ókori Egyiptom meg nem énekelt hősei: a kutyák
26 ezer éves lábnyom
A franciaországi Chauvet-barlangban egy gyermek és egy kutya által készített ősi, 26 000 éves lábnyomok alátámasztják a háziállat-felfogást. Az ujjlenyomatokat kísérő fáklyatörlők arra utalnak, hogy a gyermek fáklyát tartott a kezében, miközben a kutya kíséretében navigált a sötét folyosókon.
Többszörös átalakulás
Susan Crockford, a University of Victoria antropológusa szerint ez egy nagyon értékes lelet. Szerinte nem egyszer háziasították a kutyákat. Úgy véli, hogy a kutyák a történelem során többször is áteshettek farkasokból történő átalakuláson, ami magyarázatot adhat arra, hogy az állatok miért tűnnek fel, majd tűnnek el látszólag a régészeti feljegyzésekből. Elmélete szerint a pajzsmirigy ritmusát szabályozó gének, amelyek lehetővé teszik az egyedek számára, hogy alkalmazkodjanak a változó környezeti feltételekhez, idővel új fajok kialakulásához vezethetnek.
“Úgy gondolom, hogy ezeknél a paleolitikum kori kutyaféléknél a folyamat elindult, majd leállt, így néhány egyed a korai kutyák néhány jellemzőjével rendelkezett, de nem mindegyikkel” – mondta.
Germonpré nem utasítja el Crockford elméletét, amelyet “nagyon érdekes modellnek” nevezett. Reméli, hogy a jövőben még több információ lát napvilágot ezekről a nagyon korai kutyafélékről. Már készül egy átfogó tanulmány a fogaikról és az állkapcsukról.
Összegzés
Ahogy olvashattuk, az egyetlen “első kutya” meghatározására tett kísérlet nagy kihívást jelent, tekintve a háziasítás világszerte kibontakozó változatos útjait. Mindazonáltal a régészeti leletek, az ősi leletek és a genetikai elemzések értékes betekintést nyújtanak a kutyák történetébe.
Fogadjuk el, hogy a világ első kutyája továbbra is egy megfoghatatlan alak. Egy biztos, miközben feltárjuk azokat a genetikai szálakat és régészeti nyomokat, amelyek négylábú társainkhoz kötnek minket, az első kutya története az évezredeken átívelő, tartós kötelékről tanúskodik.
Ahogy korábban írtuk, a világ leghalálosabb macskaféléje valószínűleg a legaranyosabb is, részletek itt.
