Ez az állat képes fej és agy nélkül is tanulni

Néhány állatnak nagy agya van, például az embernek. Némelyiknek pedig csak a feje nagy, sőt néhányuknak, mint nemrég megtudtuk, szinte csak feje van. Azonban van egy állat, amely képes tanulni fej és agy nélkül is. Ezek az úgynevezett kígyókarúak lényegében ötkarú idegkötegek, amelyek meglepően gyorsan tanulnak.

A klasszikus kondicionálás a tanulás egy olyan típusa, amelynek során az állat asszociációkat alakít ki különböző ingerek között. A jelenség felfedezője Ivan Pavlov orosz-szovjet tudós volt, aki számos kísérletet végzett kutyákon. Közvetlenül a kutyák etetése előtt egy csengő megkongatásával Pavlov elérte, hogy a kutyák a csengő hangját a táplálék közelgő megérkezésével kezdjék asszociálni. Néhány ismétlés után a kutyák nyáladzani kezdtek, amint meghallották a csengőt, függetlenül attól, hogy később kaptak-e ételt vagy sem, derül ki az IFLScience beszámolójából.

Azt hihetnénk, hogy az emberek az ilyen dolgok felett állnak, de gondoljuk újra. Néhány etikailag megkérdőjelezhető kísérlet a 20. század elején megmutatta, hogy az embereket ugyanígy lehet kondicionálni. Az okostelefonok zümmögése elég lehet ahhoz, hogy öntudatlanul a saját telefonjunk után nyúljunk, mert megtanultuk, hogy ez a hangot egy új üzenetet jelent.

Fej és agy nélkül tanulni? Egyelőre a kutatók sem tudják, hogyan

A kutyák és az emberek tehát kipipálva, de mi a helyzet más élőlényekkel? A legújabb kutatás mögött álló csapat arra volt kíváncsi, hogy a tüskésbőrűek, a tengeri csillagokat, tengeri sünöket és tengeri uborkákat is magában foglaló csoport képes-e tanulni ezen a folyamaton keresztül. A tengeri csillagok esetében már létezett néhány tanulmány, de az állatcsalád többi tagja számára ezek még feltérképezetlen vizek voltak.

Tizenhat fekete kígyókarút (Ophiocoma echinata) helyeztek el külön tartályokban, amelyekben kamerák rögzítették viselkedésüket 10 hónapon keresztül. Az állatok fele átesett egy tréningfázison, amelynek során a fényeket 30 percre tompították minden alkalommal, amikor kedvenc csemegéjüket, a garnélarákot adtak nekik. A másik csapat ugyanannyi garnélarákot kapott, és ugyanennyi időre kapcsolták ki a fényt, azonban  a két esemény nem egyszerre történt.

Ezek az állatok nem szeretik a fényes közegeket. Többnyire az akváriumukban lévő szűrők mögé bújva töltötték napjaikat, de hamarosan kezdett különbség mutatkozni a képzett és a képzetlen csoportok között. A kiképzett csillagok elkezdtek előbújni a rejtekhelyükről, amint a fény elhalványult, várva a garnéla érkezését.

Más szóval, megtanulták, hogy a sötétséget az élelemhez társítsák.

A kutatók számára a legizgalmasabb az volt, hogy az állatok az újonnan tanult viselkedésüket 13 napos szünet után is megtartották, amikor a fényeket többször lekapcsolták anélkül, hogy táplálékot kaptak volna.

“Az, hogy tudjuk, hogy a kígyókarúak képesek tanulni, azt jelenti, hogy nem csak robotszerű dögevők, mint a kis roombák, akik az óceán fenekét takarítják”, mondta Julia Notar vezető szerző. “Lehetséges, hogy képesek várni és elkerülni a ragadozókat vagy előre jelezni az élelmet, mert tanulnak a környezetükről.”

De mivel nincs fejük vagy agyuk, felmerül a kérdés, hogyan képesek ilyen teljesítményre.

“Az emberek folyton azt kérdezik tőlem, hogy csinálják ezt?” mondta Notar. “Még nem tudjuk. De remélem, hogy néhány éven belül több válaszunk lesz.”

Azt már tudjuk, hogy központi feldolgozó központ nélkül a törékeny csillag idegrendszere egészen másképp működik, mint a miénk. Idegzsinórok futnak végig minden karja mentén, és a szája közelében egy gyűrűben egyesülnek, de nincs egy fókuszpont, amelyik irányítaná a dolgokat.

“Az hosszanti hasdúcláncok mindegyike önállóan is működhet”, magyarázta Notar. “Olyan, mintha egy főnök helyett egy bizottság lenne.”

A tanulmány a Behavioral Ecology and Sociobiology című folyóiratban jelent meg.

Érdemes elolvasni:

• Döbbenet: eddig nem is tudtuk, hogy ezek az állatok léteznek!
• 90 millió éves óriási, villás nyelvű tengeri őslény került elő