Hazugságok a világűrről, amiket Neked is mondtak már

A világűr egy rejtélyes hely, amelynek megismerését szinte csak most kezdtük meg. Azonban ez sem állította meg az univerzummal kapcoslatos tévhitek villámgyors terjedését. De minek köszönhetjük ezeket a hamis információkat? Nos, a legtöbb talán a popkultúrából és sci-fi filmekből érkezett, amelyek között azért van néhány egészen meghökkentő is.

A What If beszámolója pedig egy nagy csokorba szedte ezeket.

A Nap egy hatalmas tűzgolyó az égen

A Nap valójában nem ég. A Napunk nem egy tomboló máglya a Naprendszer közepén, mivel valójában egy óriási atomreaktorról van szó. A csillagok belsejében a hidrogénatomok héliumatomokká olvadnak össze. A magfúzió során hatalmas mennyiségű energia szabadul fel. Ez az energia minden irányba kilövell, és végül eljut hozzánk, a Földre is.

A meteorok lángoló sziklák

Az emberek szeretnek a tűzzel játszani, ezért maradjunk más, látszólag tüzes objektumoknál. A meteorok úgy nézhetnek ki, mintha lángolnának, ahogy átvágnak a légkörünkön. Azonban ez nem egészen így van. Ha megpillantunk egy hullócsillagot, akkor amit valójában látunk, az a meteor előtti intenzív légnyomásból eredő izzás.

Ahogy a száguldó szikla átrobog a légkörünkön, a levegő a gyors tömörülésének köszönhetően a meteor előtt addig hevül, amíg a meteor fényesen fel nem izzik. A hő hatására a meteorok hajlamosak elégni a légkörünkben, még akkor is, ha technikailag nem égnek.

Jó ötlet atombombát vágni egy aszteroidához

Bár a légkörünk az utolsó védelmi vonalunk, sajnos néhány űrszikla túl nagy lenne ahhoz, hogy a légkör kiiktassa, mielőtt a Földbe csapódna. Tehát, akárcsak a filmekben, ha egy óriási aszteroida tartana felénk, akkor valószínűleg fel kellene robbantanunk. Ugye?

Sajnos nem. Bár egy atombomba segítségével egy civilizációnkat fenyegető aszteroidát pár mérettel kisebbre vehetnénk, de ez nem jelentené azt, hogy teljesen biztonságban lennénk. Ha felrobbantanánk egy aszteroidát, az sok kisebb darabra törne szét. És ezek közül bármelyik, vagy akár az összes komoly veszélyt jelenthetne a földi életre.

Az űrben nem tudunk sírni

Vagy valami ilyesmi. Sírhatunk, de a könnycseppek nem fognak úgy hullani az arcunkon, mint itt a Földön. Az űrben uralkodó mikrogravitációnak köszönhetően, ha a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) beütnénk a lábujjunkat, és elkezdenénk sírni, a könnyeink egy vizes pacává gyűlnének össze, ami lebegne vagy az arcunkra ragadna.

A zéró gravitáció zéró tömeget is jelent

Az imént említett mikrogravitációval kapcsolatban tisztázni kell valamit. Nem azt mondták mindig, hogy az űrben nincs gravitáció? És ha nincs gravitáció, akkor súlyunk sem lehet az űrben. Máskülönben hogyan tudnának az űrhajósok csak úgy lebegni az űrállomáson?

A zéró gravitáció kifejezés sajnos elég félrevezető. Egy tárgyra mindig hat valamilyen erő. Az ISS-en tartózkodó űrhajósok valójában nem súlytalanok, hanem állandó szabadesésben vannak. A Föld körüli pályájuknak köszönhetően mindig ‘zuhannak’, de soha nem érnek földet.

Az űrben nincs hang

“Az űrben senki sem hallja a sikolyod.” Talán még emlékszünk A nyolcadik utas: a Halál című klasszikus szlogenjére. Meglepő módon ez csak egy bizonyos pontig igaz. Bár soha nem hallhatod az űrhajók felrobbanását, mint a filmben, vannak olyan területek az űrben, ahol elég részecske lehet ahhoz, hogy a hang terjedjen. Például a forró gázfelhők, amelyek néhány fekete lyukat körülvesznek. Ha elég gáz lenne, akkor talán még egy halvány suttogást is elkaphatnánk, ami a fekete lyuk hangja lenne.

A bolygók ‘zenélnek’

Ha már hangok, hallhattuk már azt a hazugságot, hogy a bolygóknak mind saját dala van. Ennek gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza, amikor az ókori csillagászok elméleteket gyártottak a “szférák zenéjéről”. Úgy gondolták, hogy a bolygók mozgása önmagában egyfajta zenét hozhat létre.

Azóta tudjuk, hogy ez nem igaz. De a bolygók mágneses mezői valóban kölcsönhatásba lépnek a töltött részecskékkel. És az ebből a kölcsönhatásból származó rádiósugárzás hanghullámokká alakítható. A tudósok pedig már számos objektumot meghallgattak és közzé is tették az eredményeket, viszont ezek a hátborzongató hangok nem éppen zene füleinknek.

Az űrben csak vákuum van

A zajongás után itt az ideje megemlíteni, miért nincs hang az űrben. Azért, mert az űrben vákuum uralkodik. De nem teljesen. Vákuum akkor van, ha nincs anyag, nincsenek atomok, nincsenek molekulák, nincs semmi.

Persze, az űr nem viccből lett így elnevezve, de nem tökéletes vákuum. A galaxisok közötti gigantikus ürességekben is mindig lesz néhány kóbor atom.

Az űrhajósok felrobbannának az űrben

A filmeknek és a popkultúrának köszönhetően egy másik hazugság, amivel etetnek bennünket, az, hogy mi történik, ha egy űrhajós közvetlenül, űrruha nélkül kerül az űrbe. Ha egy űrsétán veszünk részt, és a ruhánk vagy a sisakunk megsérül, az mindenképpen rossz hír lenne. Az űr keményen megviseli az emberi szervezetet, és ha nem tudunk villámgyorsan reagálni a helyzetre, valószínűleg meghalunk. Viszont nem úgy, hogy léggömb módjára kipukkanunk.

Az űrhajósok képesek levegő fújásával mozogni

A balul sikerült űrséta után egy újabb mozgásos teóriát kell a kukába dobni. De ehhez hátrafelé kéne mennünk. Mi lenne, ha levegőt fújnánk egy irányba, hátha elindulunk a másikba? Nem. És nem csak azért, mert sisak van a fejedünkön. Még ha erőteljesen ki is tudnánk fújni a levegőt, az sem lenne elég erős ahhoz, hogy megmozduljunk vele. Ezért fontos, hogy a kapaszkodókhoz rögzítve maradjunk, vagy hogy a ruhánkon legyenek hajtóművek, hogy navigálhassunk.

A Hold ‘sötét oldala’

A Pink Floyd rockegyüttes legendás albuma ellenére a Holdnak valójában nincs sötét oldala. Legalábbis nem olyan, amely tartósan sötét. A valóság az, hogy a Hold kötött tengelyforgással rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a Holdnak ugyanannyi időre van szüksége ahhoz, hogy egy teljes fordulatot tegyen a tengelye körül, mint amennyi idő alatt egyszer megfordul a Föld körül. Ezáltal a napfény mindig csak az egyik oldalát éri. De a Hold minden oldalát minden nap megvilágítják.

A Föld egy tökéletes gömb

A tévhitek listájának lezárását zárjuk otthonunkkal. Az űrből nézve ez a gyönyörű kék üveggolyó tökéletes gömbnek tűnhet. Elvégre sok helyen ezt hangoztatták…

A Föld azonban technikailag egy szferoid, ugyanis az északi és a déli póluson kissé lapos, míg az egyenlítőnél kidudorodik. Amikor a bolygó kialakult, kicsit olyan volt, mint egy agyaggolyó. Ahogy forog, a teteje és az alja kissé összenyomódik, míg a közepe egyre jobban felpúposodik.

Érdemes elolvasni:

• Hajmeresztő dolgok történnének velünk, ha két hold keringene a Föld körül
• Magyarázatot találtak a Tejútrendszer sötét és rejtélyes régiójára