Ez történne velünk 5 másodperc alatt a Vénusz felszínén

A Vénusz bolygó a Német Múzeumban a Planetárium 100 éve című kiállításon. Fotó: Burkhard Mücke

A Vénusz sokak szerint a Föld ikertestvére, azonban semmiben sem hasonlít az otthonunkhoz. Vajon mi történne velünk, ha öt másodpercet töltenénk ezen a pokoli bolygón?

A Vénusz a második bolygó a Naptól számítva és a legközelebbi szomszédunk. A Földtől való legkisebb távolsága mindössze 40 millió km. Alig négy hónapnyi űrutazás után végre testközelből is szemtanúi lehetnénk ennek a gyönyörű, de halálos bolygónak.

Négy és fél milliárd évvel ezelőtt a Vénusz és a Föld a Naprendszerünk ugyanazon sarkában alakult ki. Ez az űrszikla körülbelül akkora, mint a Föld, és a gravitációja is hasonló. Otthonunktól eltérően a Vénuszon a felszíni viszonyok viszont meglehetősen szélsőségesek.

Életünk leghosszabb (és az utolsó) 5 másodperce

Ezt onnan tudjuk, hogy szondákat küldtünk erre a perzselő világra. Néhány megkerülte, néhány pedig elrepült mellette, néhány még a Vénusz felszínére is leszálltak. Sokáig azért nem maradtak működőképesek. De mi történt velük? A What If beszámolójából kiderül.

A bolygón gyönyörűek a felhők, viszont nem ajánlott belélegezni, ugyanis ezek a sárgás csíkok az égbolton kénsavfelhők. Ha megszagolnánk, a záptojás szagát éreznénk. Azonban a sisak levétele nem ajánlott.

A felszín feletti 50 km-es magasságban a látási viszonyok rosszak. A hihetetlenül sűrű, nagyrészt szén-dioxidból álló légkör eltakarná a bolygó több tízezer vulkánját. És mivel a légkör ilyen vastag, a bolygón üvegházhatás alakult ki, így az ~~kellemesen meleg~~ elképesztően forró marad.

További 15 km ereszkedés után a köd elkezdene tisztulni, feltárulna a lenti világ. A rozsdaszínű felszínt hegyek és vulkánok borítják.

Landolás után sem jobb a helyzet

Az űrhajó leszállása porfelhőket rúgna fel, amelyeknek percekig tartana, amíg leülepednének a leveses légkörben. Amint leül a por, felnézhetnénk az égre, de még úgy sem találnánk a Napot, hogy jóval közelebb vagyunk hoozzá, mint a Földön.

A Vénuszon napszaktól függetlenül mindig úgy néz ki, mintha hajnal lenne. Ez azért van, mert a Vénusz légköre a ráeső napfénynek csak mintegy 10%-át engedi a felszínre.

Végre kiléphetünk az űrhajóból, hogy a saját szemünkkel láthassuk a felszínt. Mit is mondtunk a korábban a Vénuszon landoló űrszondáról?

A Venera 13, egy néhai szovjet űrszonda 1981-ben hajtotta végre végzetes landolását. Túlélte a leereszkedést, és 127 percig tartott ki a pokoli körülmények között. Ez több idő, mint amennyit bármely más űrszonda kibírt a Vénusz felszínén. Viszont a Venera 13 is megadta magát. Valószínűleg összezúzódott a rendkívüli nyomás alatt, vagy megolvadt.

Tegyük fel, hogy sikeresen landoltunk a Vénuszon és kiszálltunk az űrhajóból. Alig tudnánk felemelni a kezünket. Bár a Vénusz gravitációja nagyjából megegyezik a Földével, a légkör levegő puszta súlyától sokkal nehezebben mozognánk. Olyan érzés lenne, mint vízben járni. Nagyon forró vízben.

A hőmérőre tekintve hálát is adnák a védőfelszerelésnek. Ugyanis odakint 475 °C van. Ez elég forró ahhoz, hogy az ólom is megolvadjon. A ruhánk valószínűleg keményen dolgozna, hogy életben tartson. Enélkül a nyomás alatt összeroppanánk, mielőtt körbenézhetnénk.

Azonban kalandunk nagyjából eddig tartana, ugyains a védőruhánk felmondaná a szolgálatot. A drasztikus nyomásváltozástól azonnal úgy éreznénk, mintha mélyen a víz alatt lennénk. A Vénusz légköri nyomása 90-szerese a Földének, és minden irányból összenyomna minket.

Ha ez nem lenne elég nagy probléma, amit belélegezhetnénk belülről forrázna le minket. Hacsak nem tudnánk nagyon gyorsan visszaugrani az űrhajó biztonságába, másodperceken belül meghalnánk.

De lehetne rosszabb is. Legalább a kénsav esőt megúsznánk, mivel ebben az elviselhetetlenül forró környezetben a mérgező eső nem érné el a felszínt, mivel már jóval azelőtt elpárologna. Öröm az ürömben, hogy így legalább nem kellene attól tartanunk, hogy a sav feloldja a bőrünket és a csontjainkat. Az már azért elég kellemetlen lenne.