Egy ősi marsi tó történetét tárta fel a NASA robotja

A NASA Perseverance több mint 1000 solt, azaz marsi napot töltött a Jezero-kráterben. A kráter egy ősi becsapódás helyszíne és egy ideig tóként szolgált. A sziklákban egy kiemelkedő deltát találni, amelynek területét a rover vizsgálta. Így most már elég információval rendelkezik ahhoz, hogy képet alkosson arról, min ment keresztül ez a hely az évezredek során.

Mindez 4 milliárd évvel ezelőtt kezdődött. Egy aszteroida becsapódott a Marsba, és létrehozta azt, amit ma Jezero-kráter néven emlegetünk. A kráter vulkáni kőzetből áll, ami vagy a becsapódás utáni vulkáni tevékenységre utal a felszínen, vagy pedig magmaképződésre, amely később emelkedett a felszínre. Több százmillió évvel később pedig víz érkezett a Jezeróba egy folyó által, írja az IFLScience.

A Perseverance homok- és iszapkövet talált, ami alapján a kráterbe régen víz áramlott. A kőzetek felett azonban még több iszapkő van, de ezek sóban gazdagok. Az áramló vízből egy sekély tó alakult ki, becslések szerint 35 kilométeres átmérőjűre nőtt, de legfeljebb 30 méter mély volt. A tó elpárolgása után pedig rengeteg só maradt hátra.

A NASA robotja megfejtette a Jezero-kráter rejtélyét

A hely története azonban itt nem ér véget. Az utolsó fejezetben, egy későbbi időpontban, gyors víz áramlott át a deltán, amelyet a Perseverance fedez fel. A sziklákat ez az erőteljes folyó magával sodorta, és a delta felszínén szétterültek.

“Azért választottuk a Jezero-krátert leszállóhelynek, mert az orbitális felvételek egy deltát mutattak. Ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy egykor egy nagy tó töltötte ki a krátert. A tó potenciálisan lakható környezet, a delta kőzetek pedig kiváló környezetet biztosítanak ahhoz, hogy az ősi élet jelei kövületek formájában a geológiai feljegyzésekbe kerüljenek”, mondta a Perseverance projekt tudósa, Ken Farley, a Caltech kutatóintézet munkatársa. “Alapos feltárást követően összeraktuk a kráter geológiai történetét, feltérképezve a tó és folyó fázisát a kezdetektől a végéig.”

Bár a régió elsődleges jelölt a lehetséges ősi életre, a rover még nem talált erre utaló jeleket. A Perseverance fedélzetén lévő műszercsoport képes mind az ősi kövületszerű struktúrák, mind az ősi élet által előidézett kémiai változások kimutatására. A sok begyűjtött mintát alaposan megvizsgálta, de eddig semmi.

A jelenleg vizsgált régióban karbonátos anyag található, ami ősi vízi környezetre utal, ahol az élet kialakulhatott. Vas-foszfátokat is találtak, a foszfor pedig az élet egyik legfontosabb összetevője. A terület ezen kívül szilícium-dioxidban is gazdag, amit ideális anyagnak tartanak az ősi élet megőrzéséhez.

Rendkívül ideálisak a feltételek az ősi élet jeleinek megtalálására, ahol karbonátokat és foszfátokat találunk, amelyek vizes, lakható környezetre utalnak, valamint szilícium-dioxidot, amely kiválóan alkalmas a tartósításra,

tette hozzá Morgan Cable, a Pereseverance röntgenlitokémiai bolygóműszerének vezető kutatója.

A rover nemrég átlépte az 1000 solos határt, azonban továbbra sem tart szünetet. Most a Jezero-kráter peremének feltárására indul.

Érdemes elolvasni:

• Ez történne velünk 5 másodperc alatt a Vénusz felszínén
• VIDEÓ: A földi pokolba ereszkedett és földönkívüli élet jeleit találta egy kanadai kutató