Így mentett meg a magyar tudós két Nobel-díjat

A második világháború viharos időszakában a tudományos közösségnek példátlan kihívásokkal kellett szembenéznie. Nemcsak a tudás előmozdítása, hanem a szellemi eredmények elismerésének biztosítása terén is. E korszak egyik figyelemre méltó epizódja George Charles de Hevesy, avagy Hevesy György Károly magyar kémikus leleményessége, amellyel két Nobel-díjat is megmentett.

A leleményesség és a tudományos éleslátás története a megszállt Koppenhágában bontakozik ki. Niels Bohr Elméleti Fizika Intézetébe két zsidó származású Nobel-díjas elküldte az érmeit, hogy ott nagyobb biztonságban legyenek a Gestapo elől.

Bohr intézete a németek által megszállt terület részévé vált, és a zsidó tudósok számára menedéket jelentett. Max von Laue és James Franck Nobel-díj-érmei, amelyeken jól láthatóan szerepeltek a feliratok, és amelyeket Bohr épületében helyeztek el, komoly veszélyt jelentettek. A nácik, akik tisztában voltak azzal, hogy Bohr támogatta a zsidó értelmiségieket, ezzel egyértelműen a németek célpontjába kerültek.

A megmentő ötlet

Hevesy György, a Bohr laboratóriumában dolgozó vegyész merész tervet javasolt az érmek megóvására. Bohr kezdetben az elásásukat fontolgatta, de a németek aprólékos kutatásaitól tartva elvetette az ötletet. Ehelyett Hevesy a kémia felé fordult, és az érmek feloldása mellett döntött, mint szokatlan, de hatékony megoldás.

A stabilitásáról és korrózióval szembeni ellenállásáról ismert arany feloldása félelmetes kihívásnak bizonyult. Hevesy egy szokatlan oldószert választott: sósav és salétromsav “királyi víz” néven ismert keverékét. Ez a maró hatású keverék, amely képes oldani az aranyat, lassú és bonyolult kémiai reakciót indított el — írja az NPR.

Hevesy lebilincselő elbeszélésben írja le a két aranyérem feloldásának fáradságos folyamatát. Miközben a náci erők Koppenhágán keresztül masíroztak, ő fáradhatatlanul dolgozott, és az érmeket először színtelen, majd halvány barackszínből élénk narancssárga oldattá változtatta.

Miután az érmek feloldódtak, Hevesy ügyesen eltárolta az oldatot egy magas laboratóriumi polcra helyezett lombikban. Amikor a nácik bizonyítékok és zsákmány után kutatva feldúlták Bohr intézetét, nem vették észre a narancssárga királyi vizet tartalmazó, feltűnésmentes flaskát. Hevesy 1943-ban Stockholmba kényszerült menekülni, majd a győzelmi nap után visszatért, és a főzőpoharat érintetlenül találta a polcon.

Hevesy megfordította a kémiai folyamatot, és kicsapta az aranyat az oldatból. A nyers fémet 1950 januárja körül visszaküldte a stockholmi Svéd Akadémiára. A Nobel Alapítvány aprólékosan újraöntötte a díjakat az eredeti aranyból, és 1952-ben mind Laue, mind Franck újra megkapta a Nobel-érmét.

Hevesy a kémia segítségével védte meg ezeket a rendkívül értékes elismeréseket. Niels Bohr saját Nobel-díját még 1940-ben aukcióra bocsátotta, ahol egy anonim vásárlóhoz került. Később az ismeretlen vevő a Dán Történeti Múzeumnak adta a díjat, ahol látható a mai napig is kiállítva.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• Lenyűgöző római mozaikot találtak egy Colosseum közeli ókori házban
• Hogyan élte túl a kereszténység a Római Birodalmat?