Megoldódhatott a Szahara szemének rejtélye
Fentről nézve a Richat-struktúra úgy néz ki, mint egy hatalmas becsapódási kráter a mauritániai Szahara-sivatag közepén. Az 50 kilométer átmérőjű, egyenletes hullámok sorozatából álló kráter-szerű anomália valójában teljesen földi eredetű.
Ezt a látványos, ősi képződményt az 1960-as években a Gemini űrhajósai használták tájékozódási pontként. A geológusok kezdetben úgy vélték, hogy a Szahara szeme egy hatalmas becsapódási kráter, írja az IFLScience. A központi kupolát alkotó üledékes kőzet további vizsgálatai szerint valamikor a késő proterozoikumban keletkezett, tehát 1 milliárd és 542 millió év közé tehető.
Le kell hámozni a mítoszt a valóságról
Egyesek még mindig úgy vélik, hogy az építmény valójában Atlantisz elveszett városának maradványai, mivel kör alakja állítólag hasonlít a Platón által leírt földhöz, azonban ezt figyelmen kívül hagyhatjuk.
A struktúra valószínűleg egy gyűrődésnek nevezett folyamat során alakult ki, és egy úgynevezett szimmetrikus, antiklinális alakzatot hozott létre. Gyűrődés akkor történik, amikor két oldalról a tektonikus erők összenyomják az üledékes kőzetet. Ha a kőzet hideg és törékeny, akkor törik, de ha elég meleg, akkor hajlik.
A Journal of African Earth Sciences című folyóiratban 2014-ben megjelent tanulmányukban azonban a kutatók egy teljesen más képződési magyarázattal álltak elő. A vulkanikus kőzet jelenléte arra utalhat, hogy az olvadt kőzet a felszínre jutott és létrehozta a kupolaformát, mielőtt a ma látható gyűrűkké erodálódott volna. A tanulmány szerint a Pangea szuperkontinens szétválása is szerepet játszhatott ezekben a vulkanikus képződményekben és a tektonikus eltolódásokban.
A szerkezetet üledékes és vulkáni kőzetek keveréke alkotja. A szerkezet felszínén végbement erózió finom szemcsés riolit és durva kristályos gabbro kőzeteket tár fel, amelyek hidrotermális átalakuláson mentek keresztül. A gyűrűkben található kőzettípusok különböző sebességgel erodálódnak, így a felszínen különböző színű minták alakulnak ki. Az üledékes kőzetek törmelékének nagyméretű, éles szögű darabkái is hozzájárulnak a képződményt alkotó kavargó, színes egyenetlenségekhez.
Hatalmas mérete miatt a Szahara szeme leginkább nagy magasságból látható, így egyelőre a műholdképekre kell hagyatkoznunk, hogy teljes pompájában gyönyörködhessünk.
Érdemes elolvasni:
