Egyre többen akarnak holdi temetést, de ez egyre nagyobb problémát jelent

Az űrkutatás fejlődése és privatizálódása során a NASA közelmúltbeli kísérlete, hogy visszatérjen a Holdra, nemcsak technikai kihívásokat, hanem etikai és jogi dilemmákat is felvetett. Az amerikai Astrobotic vállalat tulajdonában lévő Peregrine leszállóegység nem csupán tudományos műszereket szállított, hanem emberi hamvakat is, köztük a híres sci-fi író, Arthur C. Clarke hamvait.

Ez a kereskedelmi partnerség lehetővé tette, hogy magánszemélyek személyes emléktárgyakat küldjenek a Holdra, ami alapvető kérdéseket vetett fel a világűr kereskedelmi célú hasznosításának etikai és jogi vonatkozásaival kapcsolatban. A kisautó méretű Peregrine leszállóegység az Astrobotic és a DHL globális szállítmányozási vállalat közötti kereskedelmi megállapodás részeként “hiúsági dobozokat” szállított. Ez a partnerség lehetővé tette, hogy bárki 500 dollárnál kevesebbért kis csomagot küldjön a Hold felszínére, és ezzel egy olyan új korszakot indított el, amelyben az űr személyes emléktárgyak célpontjává válik. Bár a hamvak űrbe küldése nem teljesen újdonság, a Peregrine által megkísérelt kereskedelmi célú holdi temetés úttörő vállalkozás lett volna, amely az űrkutatásban eddig ismeretlen terület.

Etikai aggályok

Az emberi hamvak holdi küldetésen való elhelyezése vitát váltott ki, különösen az amerikai navahó őslakosok körében. A navahó közösség megpróbálta megakadályozni a startot, hangsúlyozva a Hold szentségét kultúrájukban. Ez egybecseng azzal a történelmi eseménnyel, amikor a NASA két évtizeddel ezelőtt szembesült a navahók ellenérzéseivel, amiért Eugene Shoemaker hamvait a Holdra szállították. A kereskedelmi célú űrtevékenységeket etikai problémákat vetnek fel, különösen az olyan kulturálisan jelentős helyszínek esetében, mint a Hold.

Ahogy az űrkutatás egyre inkább kereskedelmi célúvá válik, a hatályos űrjog kihívásokkal néz szembe a magánvállalkozások szabályozásában. A világűrről szóló szerződés a világűrt “az egész emberiség területének” tekinti, de nem foglalkozik eléggé a magánvállalkozások és magánszemélyek tevékenységével. A közelmúltban kötött Artemis-megállapodás, bár védelmet nyújt a történelmi jelentőségű holdi helyszínek számára, ez elsősorban a kormány által vezetett küldetésekre vonatkozik. A kereskedelmi célú törekvések jogi szempontból szürke zónában maradnak. Az egyértelmű iránymutatások hiánya kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy kinek van hatásköre szabályozni az olyan tevékenységeket, mint a holdi temetések.

A jogi környezet még összetettebbé válik, ha figyelembe vesszük az egyes nemzetek eltérő szabályozásait az emberi hamvak kezelésére és szállítására vonatkozóan — írja a Science Alert. Míg egyes országoknak külön törvényei vannak erre a kérdésre, más országokban nincsenek egyértelmű keretek. Az olyan nemzeteknek, mint Ausztrália és az Egyesült Államok, szükségük lehet arra, hogy felülvizsgálják és kibővítsék meglévő űrjogszabályaikat, hogy kezelni tudják az űr kereskedelmi célú hasznosítása által támasztott egyedi kihívásokat.

Hol van a határ?

Ahogy az emberiség egyre messzebbre merészkedik az űrbe, felmerül a kérdés, hogy hol húzható meg a határ a tudományos felfedezés, a kereskedelmi érdekek és a kulturális érzékenység között. A Föld pályája már így is tele van műholdakkal és törmelékkel, ami aggodalmakat vet fel azzal kapcsolatban, hogy a kozmikus szeméthalmot újabb személyes tárgyakkal bővítsük. Alice Gorman űrarcheológus azt javasolja, hogy míg egyes tárgyak, például az Apollo-missziók hivatalos emlékei történelmi értékkel bírnak, a személyes tárgyak nem feltétlenül minősülnek kulturálisan jelentősnek. Annak eldöntése, hogy az etikai határokat hol húzzuk meg a kozmoszban, kritikus fontosságú szempont, mivel az űrkutatási magánvállalkozások továbbra is újradefiniálják az univerzummal való kapcsolatunkat.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• Mi történne velünk, ha a Mars és a Jupiter pályát cserélne?
• Metánt ‘böfög’ a Mars, de mit jelent ez az élet szempontjából?