A James Webb észbontó képei a valaha látott legnagyobb részletességgel mutatják be a galaxisokat

Az NGC 628 spirálgalaxis a James Webb űrteleszkóp friss felvételén. Forrás: Flickr/ NASA, ESA, CSA, STScI, J. Lee (STScI), T. Williams (Oxford), PHANGS Team, E. Wheatley (STScI)

A James Webb űrtávcső új felvételei 19, a Tejútrendszerhez hasonló spirálgalaxist mutatnak be minden eddiginél nagyobb részletességgel.

A James Webb űrtávcső (JWST) 19 Tejútrendszer-szerű spirálgalaxisról készített képeket, amelyeken csillagok, gáz és por látható lenyűgöző részletességgel. A képek a galaxisokat a saját galaxisunkon kívül valaha megfigyelt legnagyobb pontossággal mutatják, írja a Live Science.

„A Webb új képei rendkívüliek” – mondta Janice Lee, a baltimore-i Űrtávcső Tudományos Intézet tudósa, a képeket tanulmányozó csoport tagja a NASA közleményében. „Még azoknak a kutatóknak is észbontóak, akik évtizedek óta tanulmányozzák ugyanezeket a galaxisokat.”

Hogy működik a távcső „fényképezője”?

A 2021 karácsonyán induló JWST egyedülálló módon képes ilyen távoli objektumokról ilyen részletességű képeket készíteni. A közeli és közép-infravörös kamerák lehetővé teszik, hogy a távcső „lássa” az infravörös spektrumban lévő fényt, amely az emberi szem számára láthatatlan. Szélesebb spektrumon érzékeli az elektromágneses hullámokat, mint az emberi szem, így nem csak a látható fényt, de az infravörös és ultraviola hullámokat is rögzíti. Innen pedig a modern technológiával megjeleníteni sem nehéz.

Ez lehetővé teszi a tudósok számára, hogy láthatóvá tegyék a porfelhőket és a bennük rejtőző objektumokat. Azok a távoli objektumok sem maradnak rejtve, amelyek alapesetben túl messze vannak, az általuk kibocsátott fény nem elég erős ahhoz, hogy a normál távcsövek láthassák.

Az eszköz által rögzített spirálgalaxisok távolsága a Földtől 15 millió és 60 millió fényév között mozog – jelentette a Reuters. A képeken látható galaxisok tele vannak csillagokkal, amelyek kék fénypontokként jelennek meg.

Mit mutatnak a képek?

A csillagok egy része a spirálgalaxisokra jellemző tűkerékszerű „karokban” van elszórva, míg mások a galaxisok középpontjában csoportosulnak. A bizonyítékok arra utalnak, hogy a spirálgalaxisok belülről kifelé növekednek. Így ezek a kék csomók a galaxisok magjában valószínűleg idősebb csillaghalmazokat jeleznek, míg a karok valószínűleg fiatalabb csillagokat tartalmaznak – írja az Európai Űrügynökség.

A képeken vörös és narancssárga színű felhők is láthatóak – ez a csillagokat körülvevő por. A gömb alakú formák felrobbant csillagok maradványaira utalhatnak. Néhány képen a galaxismagokból rózsaszín és vörös színű fény árad a galaxisok magjából. Ez a fény szupermasszív fekete lyukakból származhat, amelyek hatalmas anyagkoncentrációk, tömegük pedig több százezerszerese a Napunkénak.

Az új képek egy régóta tartó projekt, a Physics at High Angular resolution in Nearby Galaxies (PHANGS) felmérés részeként készültek. A projekt végső célja, hogy jobban megértsük a csillagok keletkezésének fizikáját. A PHANGS-csoportot a képek által rögzített példátlan számú csillag segíti e cél elérésében.

„A csillagok több milliárd vagy billió évig élhetnek” – mondta Adam Leroy, a Columbus-i Ohio Állami Egyetem csillagászprofesszora, a PHANGS-csoport egyik tagja a közleményben. „Az összes csillagtípus pontos katalogizálásával megbízhatóbb, holisztikusabb képet alkothatunk az életciklusukról.”

Érdemes elolvasni:

Ha szeretnéd segíteni a HellóMagyar munkatársainak munkáját és a független újságírást,
itt tudod támogatni az oldalunkat