Szingapúr vezetője megkönnyezte, mikor országa független lett, de nem boldogság miatt

Az alapító miniszterelnök, Lee Kuan Yew 1965. augusztus 9-i könnyes bejelentésén, amelyben kijelentette, hogy Szingapúr elszakadt Malajziától. Ez az érzelmes sajtótájékoztató beégett a szingapúriak kollektív emlékezetébe, és indokolja Lee Kuan Yew gyötrődésének okainak közelebbi vizsgálatát. Szingapúr ugyanis az egyetlen állam, amely nem igazán akart független lenni.

Szingapúr Malajziától való 1965-ös elszakadását megelőző időszakot összetett politikai és gazdasági kérdések jellemezték. Az egyesülés 1963-as kezdeti támogatása ellenére a feszültségek fokozódtak, és 1964-ban rasszista megosztottság vette kezdetét. Lee Kuan Yew, aki az egységes Malajzia gondolatát támogatta, szembesült a Szingapúr és Malajzia többi része közötti növekvő egyenlőtlenségekkel és különbségekkel.

Lee Kuan Yew 1965. augusztus 9-én tartott sajtótájékoztatóján könnyes szemmel fejezte ki fájdalmát: “Számomra ez a gyötrelem pillanata, mert egész életemben… hittem az egyesülésben és a két terület egységében”. A közkeletű tévhitekkel ellentétben Lee Kuan Yew könnyei nem egy váratlan eseményre adott reakció voltak, hanem mert ő tényleg hitt az egyesülésben.

A nem kívánt függetlenség

Ellentétben azzal a vélekedéssel, hogy Lee Kuan Yew-t váratlanul érte a dolog, már 1965 júliusa óta részt vett Szingapúr függetlenségének tervezésében. E. W. Barker jogászt bízta meg a különválási dokumentumok, köztük a függetlenségi kiáltvány elkészítésével.

Egy 1965 januárjában a kabinethez intézett bizalmas feljegyzésben Lee Kuan Yew felfedte, hogy Tunku Abdul Rahman akkori malajziai miniszterelnök kifejezte azt az óhaját, hogy Szingapúr “leváljon” Malajziáról. Ez a felfedezés izgatta Szingapúr vezetőit, akik egy virágzó Szingapúrt képzeltek el a malajziai kereteken kívül — írja a Today Online. Lee Kuan Yew malajziai támogatói iránti empátiája nyilvánvaló volt, amikor emlékirataiban elismerte, hogy bűntudatot érzett, amiért cserbenhagyta azokat, akik hittek egy egyesült Malajziában.

Akkor miért a gyötrelem?

Lee Kuan Yew gyötrődésének pillanata azzal a felismeréssel függött össze, hogy a szétválás elfogadásával cserbenhagyta malajziai támogatóit. Fuad Stephens, Sabah főminiszterének személyes levele csalódottságát és szívfájdalmát fejezte ki a döntés miatt.

A kezdeti csalódás ellenére a szétválás megnyitotta az utat Szingapúr előtt, hogy független és virágzó nemzetté váljon. Lee Kuan Yew a sajtótájékoztatón tett zárónyilatkozataiban az egységet hangsúlyozta, kijelentve: “Egyesülünk, fajra, nyelvre, vallásra, kultúrára való tekintet nélkül”, ezzel lefektetve Szingapúr soknemzetiségű mivoltának alapjait.

Egyben fontos megérteni, hogy mikor Szingapúr függetlenné vált, még közel sem az a virágzó városállam volt, amit ma ismerünk. Szingapúr egy viszonylag szegény területnek számított. Bár a szingapúri vezetés nem kételkedett az ország virágzó jövőjében, azért egyáltalán nem volt biztos, hogy sikerül felépíteni az elképzelt jövőt. Bár Lee Kuan Yew nem akart elszakadni Malajziától, Szingapúrnak a történetében, valószínűleg ez volt a legpozitívabb esemény.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• Előrehozott elnökválasztás Azerbajdzsánban – helyszíni riport képekkel
• Putyin: Az ukrajnai háború akár néhány héten belül lezárható