Lehet, hogy a Naprendszer tele van idegen objektumokkal?

Hogyan lehet megkülönböztetni egy űrhajót egy űrsziklától? A kérdés meglehetősen trükkös. Olyannyira, hogy a csillagászok majdnem átejtették magukat, amikor 2017-ben észlelték az első feljegyzett csillagközi objektumot, az ‘Oumuamua nevű, a Naprendszer belső részén áthaladó égitestet.

A csillagászok egykor úgy gondolták, hogy minden olyan objektum, amely saját sebességével mozog, és nincs látható meghajtási eszköze, csakis mesterséges technológiával jöhetett létre. Tudták, hogyan kellene viselkednie, ha egy csillagközi űrszikla lenne, legalábbis így gondolták, de minden tekintetben pont az ellenkezőjét viselkedett, derül ki a Space.com cikkéből.

Ahogy az ‘Oumuamua átrepült a Naprendszeren, csak néhány hét volt arra, hogy a világ minden tájáról megfigyeljék. Ezekből kiderült, hogy az objektum a Naprendszeren kívülről érkezett, és rendkívül hosszúkás. Az ‘Oumuamua nem mutatott üstökösszerű csóvát, de mégis saját meghajtásból mozgott.

Az üstökösök is saját meghajtásukkal mozognak, közben pedig gyönyörű csóvákat mutatnak, amelyeket a felszínükről lefújt por és jég okoz, ami szintén rakétaszerű visszahatással jár. Az ‘Oumuamua más volt. Titokzatos repülési módszere a Naprendszerünkön keresztül mesterséges eredetre utaltak.

Hány ‘turista’ lehet még a Naprendszerben?

A valódi magyarázat, amelyet a mozgásából és a Naptól kapott energiamennyiségből állapítottak meg, ugyanilyen furcsa. Lényegében egy teljesen újfajta objektum, amit “sötét üstökösöknek” neveztek el. Amióta észrevettük az ‘Oumuamuát, egy hét sötét üstökösből álló populációt találtunk, amelyek Naprendszerünk aszteroidái között rejtőznek. Nevüket onnan kapták, hogy úgy mozognak, mint az üstökösök, de nincs porcsóvájuk.

A Naprendszeren túli látogatók régóta izgatják a sci-fi írók fantáziáját, de a valóságban nem olyan könnyű azonosítani, hogy mit láthatunk. Sem azt, hogy hány csillagközi űrszikla vagy űrhajó van egy adott időpontban a Föld szomszédságában. Ez a nehézség akkor ütközött ki, amikor az ‘Oumuamua értelmét igyekeztek megfejteni, de az új teleszkópokkal a csillagászok rendelkezni fognak azokkal az eszközökkel, amelyekkel értelmet adhatnak a jövőbeli csillagközi utazóknak. És bővíthetjük a kozmoszról alkotott képünket.

Ha az ‘Oumuamua felfedezésekor már létezett volna a James Webb, akkor részletesebb képeket készíthettünk volna az objektumról, és információt kaphattunk volna arról, hogyan néz ki a fény különböző hullámhosszain. Ezáltal jobban megérthettük volna, hogy mi mozgatja az űrben.

Láthattunk volna olyan molekulákat, mint a víz vagy a szén-dioxid, amelyek csak bizonyos hullámhosszon látszanak, és nem verik vissza a napfényt. Rutinszerűen látjuk, hogy a normál naprendszerbeli üstökösök a felszínük felmelegedésével, a víz és a szén-dioxid jég gázzá alakulása közben lendülnek előre. Már elsőre sötét üstökösszerű objektumként azonosítottuk volna. A jó hír az, hogy ha egy újabb ‘Oumuamuát észlelünk, már tudni fogjuk, mivel állunk szemben.

Hamarosan új eszközökkel tartják majd szemmel a Naprendszer objektumait

A jövőben nem a JWST lesz az egyetlen nagy teljesítményű eszköz az eszköztárunkban. A Large Synoptic Survey Telescope (LSST), amely körülbelül egy év múlva léphet működésbe, még több csillagközi objektumot fog észlelni, és képes lesz azonosítani a sötét üstökösöket a saját Naprendszerünkben. Az LSST az Atacama-sivatagban, az égbolt megfigyelésére kiválóan alkalmas helyen található, és szinte minden éjszaka a teljes déli félteke égboltját fogja pásztázni.

Az LSST sokkal halványabb objektumokat is képes lesz észlelni, mint bármelyik olyan felmérésünk, amely az egész égboltot figyeli a gyorsan mozgó objektumokat keresve. Képes lesz olyan titokzatos égitesteket észlelni, mint az ‘Oumuamua. Az LSST emellett sokkal több kisebb aszteroidát is képes lesz megtalálni, és képes lesz észrevenni, ha ezek sötét üstökösök, és saját meghajtásukkal mozognak.

Elképzelhető, hogy amikor az LSST először működésbe lép, havonta, vagy akár hetente csillagközi objektumokat fogunk észlelni. Ezek közül néhány sötét lehet, mint az ‘Oumuamua, és néhány fényesebb, gyönyörű csóvával, mint a második csillagközi üstökös, a 2I/Borisov.

Kiderülhet, hogy a Földhöz közeli égbolt tele van még az ‘Oumuamuánál is kisebb csillagközi objektumokkal, amelyek mind eddig láthatatlanok voltak. Ezek a kis csillagközi látogatók nagyon is hihető, hogy a Naprendszeren belül folyamatosan a Föld szomszédságában suhannak. Ha ez végül is így történik, akkor az LSST talán észrevesz egy csillagközi célpontot, amely elég közel van egy célzott űrmisszióhoz.

A csillagközi látogatóval való közeli találkozás többé már nem csak a sci-fi írók fantáziájának szüleménye lehet.

Érdemes elolvasni:

• A csillagászok sem tudtak erről a veszélyről, ami Földünket pusztulással fenyegeti
• Egy nagy, halott műhold fog visszazuhanni a Földre a hónapban