Soha nem látott sebességgel repedt az antarktiszi gleccser

A tudósok úgy vélik, megtalálták, mikor és hol volt megfigyelhető a bolygó jégtakarójának valaha volt legnagyobb sebességű mozgása. A 10,5 kilométeres repedés egy antarktiszi gleccser felszínén keletkezett, körülbelül 128,7 kilométer/óra sebességgel, 2012-ben.

Ahol a part szakad

A Washingtoni Egyetem kutatói a jégmozgást a Pine Island Gleccser selfjegénél azonosították. A selfjég nem más, mint az olyan jégtömeg, mely a partról egyenesen a tengerbe nyúlik, és le is ér egészen a tengerfenékig.  A Pine Island Gleccsere pedig az Antarktisz leggyorsabban olvadó gleccsere, mely folyamatos aprózódása közel 25 százalékát teszi ki az antarktiszi jégolvadás mennyiségének – írja az IFL Science.

„Tudomásunk szerint ez a valaha volt leggyorsabban végbemenő ilyesmi természeti esemény, melyet kutatók megfigyelhettek” – mondta Stephanie Olinger, a tanulmány vezető szerzője, aki a Washingtoni Egyetemen és a Harvard Egyetemen folytatott doktori kutatásának részeként vett részt a tanulmányban, jelenleg pedig a Standford Egyetem kutatója.

A kutatók tanulmányukat az AGU Advances folyóiratban publikálták.

A gleccseren kialakult repedés közvetlenül áthalad a selfjégen. Egy ilyen megjelenése után legtöbbször egy jégdarab is a tengerbe zuhan a gleccserről, mely által csökken az azt kitevő jégmennyiség. Ez pedig aggodalomra ad okot, hiszen a kontinens jégtakarójának mennyisége már így is csökkenést mutat.

A legtöbb repedés az Antarktisz jegén hónapok, sőt, akár évek alatt alakul ki. Ám amint azt a kutatás is bizonyítja, van, hogy elég hozzá néhány pillanat is, kiváltképp az Antarktisz legérzékenyebb pontjain.

Üveges vagy mézes?

A kutatók tanulmányukban felhívták a figyelmet a gleccserjég fontos tulajdonságaira is. Úgy gondolják, bár a jég rövidtávon szilárd halmazállapotú anyagként „viselkedik”, hosszú távon már jobban hasonlít inkább egy mézszerű folyadékra. A jelenség alapján a jég törése az üvegével mutat egyezést, ám azt is hozzátették, ha a jég egyszerű, törékeny anyagként viselkedne, a repedés még ennél is nagyobb sebességgel alakult volna ki.

„Vajon mihez hasonlítható jobban a repedés kialakulása: ahhoz, ahogy egy üvegtárgy eltörik, vagy ahogy mondjuk a gyurma vagy a méz szétválik? Ezt szerettük volna kideríteni. Az eseménnyel kapcsolatos számításaink azt mutatják, sokkal inkább üvegtárgyéhoz hasonlít” – hangsúlyozta Olinger.

„Mielőtt elkezdhetnénk azon dolgozni, hogy még precízebb jégtakaró modelleket illetve a jövőbeli tengerszint-emelkedés előrejelzéseit indikáló műszereket alkossunk, muszáj lesz bővíteni ismereteinket a selfjég-stabilitást befolyásoló tényezőkkel kapcsolatban. Ehhez pedig a fizika tud útmutatóul szolgálni a tudomány számára” – tette hozzá a kutató.

Így aztán a szakemberek innentől azon is dolgozni fognak, hogy még több ismeretre tegyenek szert a gleccser jég repedesének folyamatával kapcsolatban. Ez ugyanis a klímaváltozás, a globális felmelegedés következtében vélhetően egyre gyakrabban fog előfordulni.

Ez is érdekelhet:

Meglepő eredmény: “antarktiszi akcentust” vettek fel a kutatók
Így fog kinézni a Föld, miután minden jégtakaró elolvad a bolygón