Így úszhatták meg őseink a klímakatasztrófa pusztító hatását 900 ezer évvel ezelőtt

Klímakatasztrófa mai ismert formájánál sokkal veszélyesebb is volt. Egy tavaly közzétett genomikai tanulmány eredményei szerint szaporodásra alkalmas őseink létszáma egy időben nagyjából alig 1300 főre csökkent, a kihalás szélére sodorva az emberi fajt. Egy új tanulmány most pedig azt is megállapította, hogy ugyanebben az időben tömeges kivándorlás is végbement Afrika irányából.

A felfedezés megerősíti a népességfogyás korábban vélt időpontját és azt sugallja, szorosan összefügg a kivándorlással. A mögöttük álló esemény pedig nem más, mint egyfajta éghajlatváltozás, mely klímakatasztrófát is előidézhetett volna a Földön, mivel annak klímája jelentős változásokon ment keresztül, számos faj vesztét okozva – írja a Science Alert.

Több hullámban vándoroltak

Őseink Afrikából Európába és Ázsiába való vándorlásával kapcsolatban nem sok információ áll rendelkezésünkre. Amelyek mégis a tudósok birtokában vannak, többnyire csontok és szegényes kőleletek révén kerültek felszínre. Ám ezek pontos keletkezésének idejét nehéz megmondani. Ezek a bizonyítékok ugyanakkor arra utalnak, nem egyetlen eseményről volt szó. A kutatók ugyanis úgy vélik, a korai hominidák több hullámban indultak útnak, hogy aztán teljesen eltérő környezetben folytassák életüket.

A közelmúltban két tanulmány is összefüggésbe hozta a migrációt a populáció létszámcsökkenésével. Az emberi genom vizsgálata alapján a csökkenő lélekszám a genetikai sokféleségre is hasonlóan hatott mintegy 900 000 évvel ezelőtt. A kutatók ugyanakkor nehézségbe ütköztek, amikor meg akarták határozni azt a konkrét éghajlati eseményt, amely a létszám átmeneti csökkenését okozhatta, vagy legalábbis szerepet játszhatott benne.

Giovanni Muttoni, a Milánói Egyetem geológusa és Dennis Kent, a Columbia Egyetem geológusa is erre próbált rájönni.

Egy időben történhetett

Eredményeiket összehasonlították a tengeri üledékfelvételekkel, amelyek oxigénizotópok formájában őrzik az éghajlat változásaira utaló jeleket. Az üledékrétegekbe zárt oxigén aránya jelzi, hogy az éghajlat melegebb vagy hűvösebb volt-e az ásványok lerakódásának idejében.

A genomikai adatok és a hominidák lelőhelyeinek datálása együttesen arra utal, hogy a létszámcsökkenés és a vándorlás egyidejűleg történt. Amikor az óceánok szintje világszerte csökkent, Afrika és Ázsia bizonyos részei pedig kiszáradtak, nagy kiterjedésű szárazföld területek alakultak ki. Az Afrikában élő hominidáknak élhetetlen körülményekkel kellett szembenézniük, nem állt rendelkezésükre se elegendő élelem, se víz. Szerencsére a kutatók modellje alapján a tengerszint csökkenésével elérhetővé váltak szárazföldi, Eurázsiába vezető útvonalak, így őseink el tudtak menekülni Afrikából.

Ám hozzáteszik, ez nem jelenti azt, hogy a hominidák korábban ne vándoroltak volna. Azt viszont igen, hogy a modern Homo sapiens őseinek fogyatkozása és vándorlása egy időben történt a mintegy 900 000 évvel ezelőtti éghajlatváltozással.

„A szavannák és a száraz zónák kialakulása Afrikában két lehetőséget hagyott a korai Homo populációk számára: vagy alkalmazkodtak vagy pedig kivándoroltak a kihalás elkerülése érdekében, más lehetőségük nem volt” – írják a kutatók tanulmányukban.

Ez is érdekelhet:

• Egy csók is halálos lehetett a kőkorszakban: mutatjuk, miért
• Mióta hordanak ruhát az emberek?