Az európai felfedezők szétszedték hajójukat, hogy a vasszegekért cserébe szexelhessenek Tahitin

Majdnem Tahiti szigetén ragadtak, mert a hajó strukturális integritását veszélyeztette az eltávolított szegek mennyisége. A hétéves háborút követően a brit tengernagyságot újból megragadta a felfedezés iránti érdeklődés. Az új területek megszerzése és a kereskedelmi útvonalak megnyitása felerősítette a világ feltérképezésére irányuló törekvéseket. Az egyik ilyen vállalkozás a HMS Dolphin fregatt expedíciója volt, amely az 1760-as években két jelentős útra indult a Csendes-óceán déli részére, és olyan nyomot hagyott a történelemben, amely túlmutat a kapitányok naplóinak lapjain.

John Byron parancsnok vezetésével a HMS Dolphin első, 1764 júniusa és 1766 májusa közötti világkörüli útja mérföldkövet jelentett a brit felfedezésekben. Az ismeretlenbe merészkedve a legénység veszélyes vizeken navigált, és találkozott Patagónia mítoszaival, ahol a mesék szerint óriások járták a földet. A Magellán-szoroson átkelve, a könyörtelen szélviharokkal és a kihívást jelentő terepviszonyokkal szembenézve hozzájárultak a régió hidrológiájának és topográfiájának feltérképezéséhez.

A második hajóút Samuel Wallis kapitány parancsnoksága alatt 1766 augusztusában indult Plymouthból, azzal a feladattal, hogy a Csendes-óceán déli részét kutassa fel a mesés déli kontinens felkutatására. A Delfin a HMS Swallow nevű ellátóhajó kíséretében vitorlát bontott, és az Atlanti-óceánon átkelt, mielőtt a félelmetes Magellán-szorossal szembekerült volna.

A legénység találkozása a patagóniai őslakosokkal bepillantást engedett a kulturális csere és a felfedezés összetett viszonyaiba. Miközben megmérték a patagóniaiak magasságát, a kölcsönös kíváncsiság hidat képezett a két, egymástól merőben eltérő világ között. A Magellán-szoroson való áthajózás volt azonban az, ami igazán próbára tette az erejüket, és hónapokig tartó kitartást igényelt az elemekkel szemben.

A Csendes-óceán és a prostitúció Tahitin

A Csendes-óceánba érve a Delfin rábukkant Tahiti idilli partjaira, és összetévesztette a déli kontinenssel. Ami ezután következett, az a felfedezés és a kizsákmányolás közötti kényes tánc volt, mivel a legénység kezdeti interakciói a tahiti szigetlakókkal gyorsan erőszakba torkolltak. A kultúrák összecsapása és a gyarmati hatalom erőltetése feltárta a felfedezés sötétebb oldalát, és elhomályosította a felfedezés romantikus képét.

Az őslakosok erőszakkal és kereskedelemmel történő kizsákmányolása, valamint a betegségek terjesztése maradandó sebeket hagyott a tahiti társadalomban. Azonban az összecsapások után a legénység sikeresen kikötött Tahitin. Néhányan partra is szálltak, elkeveredtek a helyiek között, és természetesen kereskedtek is. Nem telt sok időbe, mire rájöttek, hogy szigetlakók igencsak szívesen cserélnek vasat egyéb szolgáltatásokért cserébe.

Természetesen a szigeten nem volt sok vas, de a hajón annál inkább. A legénység szegenként elkezdte szétszedni a hajót, amelyeket beváltottak a sziget fiatal lányainál. Ez nem csak a hajó strukturális integritását veszélyeztette, de a kapitány egyéb ismeretlen fertőzések elkapásától is tartott. Pár évvel később a szifilisz felütötte a fejét a szigetlakók között, de ezt Cook kapitány a Delfin után nem sokkal érkező franciákra fogta.

Amikor a Delfin visszatért Angliába, nemcsak a felfedezések kincseit vitte magával, hanem a Csendes-óceán déli részén történt találkozások súlyát is. Expedícióinak öröksége a felfedezés győzelmeinek és megpróbáltatásainak tanúságaként marad fenn, megvilágítva a nemzetek és népek összefonódó történetét a Csendes-óceán hatalmas kiterjedésében.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• A Római Császárság első polgárháborúja: a négy császár éve
• Még 2500 év után is aranykoszorú van ezen a görög koponyán