A brazíliai Lençóis Maranhenses Nemzeti Park sivatagi homokdűnéi végtelen hosszúságban húzódnak, mint a földre terített érintetlen ágyneműk, és olyan látványt nyújtanak, amely semmi máshoz nem hasonlítható. Az északkeleti tengerparti Maranhão államban található természeti csodavilág a természet elképesztő változatosságát tárja a látogatók elé.
Ennek a lenyűgöző tájnak a kialakulása két folyó könyörtelen formálóerejében rejlik. Ezek a folyók, amelyek a kontinens szívében folynak, hatalmas mennyiségű homokot szállítanak az Atlanti-óceánba, ahol azt Brazília északi partjai mentén rakják le. A történet azonban itt még nem ér véget. A száraz évszakban az egyenlítői Atlanti-óceán felől érkező heves szelek visszahordják a homokot a szárazföld belsejébe, és monumentális dűnéket formálnak belőle, amelyek olyan messzire nyúlnak, ameddig a szem ellát — írja a Smithsonian.
Első pillantásra ez a kiterjedés egy tipikus sivatagi tájnak tűnhet, ahol nincs élet és növényzet. A Lençóis Maranhenses azonban messze nem tipikus. Az évi 120 centiméter átlag csapadékmennyiséggel nem lehet sivatagként kategorizálni, ahol az éves csapadékmennyiség általában kevesebb, mint 25 centiméter. A januártól júniusig tartó időszak esőzései kristálytiszta lagúnák mozaikjává változtatják a tájat, amelyek a homokos terep közepén helyezkednek el.
Jön az eső a sivatagban
Júliusban, amikor a park eléri csúcspontját, ezek a lagúnák élettel telnek meg. Ezek a több mint 90 méter hosszú és 3 méter mélységű efemer oázisok menedéket nyújtanak az élővilág sokféle formájának. A halak az egymással összekapcsolt lagúnákon és csatornákon keresztül közlekednek, megragadva a lehetőséget, hogy ebben az ideiglenes vízi menedékben gyarapodjanak. A farkashal például türelmesen várja a száraz évszakot, a homok alá húzódva, amíg a lagúnák újra megjelennek, és a bőség időszakát hirdetik.
Ez a vízi pompa azonban múlandó. A száraz évszak visszatérésével az egyenlítői nap kíméletlen hősége miatt a vízszint egyetlen hónap alatt akár egy méternyit is csökkenhet. A táj ismét drámai átalakuláson megy keresztül.
Azok számára, akik utazásra vágynak ebbe a lenyűgöző birodalomba, São Luís a Lençóis Maranhenses kapuja. Innen a látogatók túrákat szervezhetnek, vagy tömegközlekedéssel elérhetik a nemzeti parkon kívül fekvő Barreirinhas városát. Barreirinhasból robosztus dzsipek közlekednek a zord terepen, és uszályokon átkelve átkelnek a folyókon, mielőtt a park szívébe merészkednének.
A dűnék és lagúnák felfedezése során feltétlenül figyelni kell a tapasztalt túravezetők útmutatására, mivel a park hatalmas kiterjedése könnyen tévútra viheti a vándorokat. A park honlapja legalább két napot javasol a park legjelentősebb látnivalóinak, köztük az Azul és Bonita lagúnák felfedezésére. Azok a látogatók, akiknek szerencséjük van, és a főszezonban látogatnak el ide, a lagúnák frissítő ölelésében gyönyörködhetnek, ahol a víz hőmérséklete eléri a 30 Celsius-fokot is.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
