Így látnak a legfurcsább szemű állatok – VIDEÓ

Íme néhány egészen különleges szem – és látás – az állatvilágból.

A különböző organizmusok úgy fejlődtek ki, hogy különbözőképpen érzékeljék a világot, a szem szerkezetét és konfigurációját a különböző létformákhoz optimalizálták, írja a Science Alert.

Vannak persze a nyilvánvalóak: a növényevők vízszintes pupillái panorámaképet biztosítanak számukra a környezetükről, ami segít észrevenni a ragadozókat. Eközben az éjszakai ragadozóknak függőleges pupilláik vannak, hogy maximalizálják éjszakai látásukat.

A világban azonban másfajta szemek is látnak olyan módon, amit talán el sem tudunk képzelni. Íme, az állatvilág legkülönösebb darabjai.

Tintahal

Egyetlen más állatnak sincs olyan pupillája, mint a tintahalnak. W alakú, ami a biológusok szerint segít az állatoknak kiegyensúlyozni a függőlegesen egyenlőtlen fénymezőt, ami gyakori az általuk lakott vízi mélységekben.

A tintahalaknak ráadásul csak egyféle fotoreceptoruk van, ami azt jelentené, hogy csak monokrómban látnak. Tág pupilláik azonban elősegíthetik a színlátás egy teljesen más módját – a prizmán áthaladó fényt szivárványra választják.

Kromatikus aberráció

A probléma akkor jelentkezik, amikor a szemünkben lévő lencsék nem képesek a színeket ugyanarra a pontra fókuszálni, így az éles árnyékkontrasztok elmosódnak. A tintahalak talán megoldották ezt a problémát.

Pedig a fejlábúak tág pupillája nagyon hajlamos lehet erre. Bár ez elmosódott képeket eredményezhet, az elmosódás színfüggő – ami azt jelenti, hogy ez egy módja lehet annak, hogy ezek a látszólag színvak élőlények színeket lássanak. Lehetséges, hogy olyan színeket is látnak, amelyekről nem is tudunk!

Más fejlábúaktól eltérően azonban a tintahalak szemei forgathatóak, így 3D-ben is képesek látni a világot; ezek a forgatható szemek sztereoszkópikus látást eredményeznek, ami újabb előnyt jelent a tintahalaknak a környezetükben.

Madarak

A madarak apró, gyöngyöző szemeikkel valószínűleg sok mindent látnak, amit mi nem.

A fejlábúaknak csak egyféle fotoreceptoruk van, ahogy azt már megállapítottuk. Az embereknek négy van, három kúp és egy pálcika, ami azt jelenti, hogy három csúcshullámhosszúságú színérzékenységgel rendelkezünk. (A pálcika a gyenge fényviszonyok miatt van.)

A madaraknak hat fotoreceptoruk van – négy kúp, amelyek tetrakromatikus látást biztosítanak, egy pálcika és egy szokatlan kettős kúp a nem színes mozgásérzékeléshez.

Mágnesérzékelő szemek

Ezenkívül a szemükben lévő fehérje lehetővé teheti számukra, hogy lássák a mágneses mezőket. A vándormadarak rendkívül jól tudnak navigálni, és sokáig nem volt világos, hogy ezt pontosan hogyan érik el.

Úgy tűnik, hogy a madarak mágneses érzékelése a kék fénytől függ, ami arra utal, hogy ez az érzékelés a látáson alapulhat. Fennáll annak a lehetősége, hogy a kék szín mágneses szűrője egy kvantumos furcsaság eredménye.

Négyszemű hal

Ennek a lenyűgöző állatnak valójában nincs négy szeme – de a két szeme hihetetlen alkalmazkodást fejlesztett ki. Idejük nagy részét a víz felszínén töltik, és a vízi ökoszisztémák körül lebegő rovarokat zsákmányolják.

A szemük a fejük tetején helyezkedik el, így jobban látják a repülő bogarakat a levegőben. Látószervük egy része azonban a vízfelszín alatt helyezkedik el, és itt válik érdekessé a dolog: pupillájuk két részre oszlik, az egyik a vízvonal felett, a másik pedig alatta helyezkedik el.

A dupla pupilla előnyei

Így a halak egyszerre látnak a víz fölé és alá – olyan környezetekbe, amelyekben a fény másképp terjed -, hogy egyszerre figyeljenek a ragadozókra és a zsákmányra. A lencse vastagsága is változik, hogy alkalmazkodjon a légi és a vízi közegekhez.

A retina fotoreceptor-sejtjeinek fehérjéi is kissé eltérőek – a háti retinán a zöld fényre érzékenyebbek, a hasi retinán pedig a sárgára. Mivel a halak gyakran iszapos környezetben, például mangroveerdőkben élnek, ez javítja a látást a zavaros vizekben.

Sáskarákok

Ezeknek a túlságosan is nagyra törő kis fickóknak 16 fotoreceptoruk van az összetett látószerveikben. Mit csinálnak ezekkel a fotoreceptorokkal? Mindent látnak.

Valójában nem tudjuk, miért van szükségük ilyen bonyolult látószervekre a sáskarákoknak, nagyrészt azért, mert nagyon nehéz elképzelni, hogy mit látnak. Rendelkeznek a szokásos színes fotoreceptorokkal, valamint az ultraibolya fényre is érzékenyek. Ez nem egyedülálló; egyes rovarok, madarak, sőt még a rénszarvasok is látják az ultraibolya fényt. A sáskarákok viszont öt különböző ultraibolya frekvenciasávot látnak.

Polarizált fény és egyedi mélységérzékelés

Ezenkívül látják a polarizált fényt, vagyis a terjedő fény hullámának rezgésirányát. Sok állat látja a lineárisan polarizált fényt, de a sáskarákok az egyetlen általunk ismert állat, amely képes a cirkulárisan polarizált fényt látni.

Mindegyik szem egy-egy szárra van kötve, és önállóan mozgatható. És mindegyik képes a mélységérzékelésre. Az emberekkel ellentétben a sáskarákoknak csak egy szemre van szükségük a távolságok felméréséhez. Még a rákot is képesek észrevenni, mielőtt a tünetek jelentkeznének.

Cserepeshéjúak

Miből áll a szem? Általában szövetekből. Kivéve a chitonoknál.

Ezek az apró termetű lények egymásba illeszkedő, vastag páncéllemezek által védve élik életüket, miközben a sziklákon kúszva legelnek. A chitonoknak természetesen van szemük – de ezek a páncéljukba vannak ágyazva, és ásványi anyagból készülnek.

A chitonok szemei egy szaruhártyával borított a szemlencséből és valamiféle retinából állnak; a tudósok meglepetésére ezek az apró, primitív szervek valóban képesek felbontani a képeket.

Ez is érdekelhet:

• Videón a veszélyeztetett kis kézihal, ahogy egy 19. századi hajóroncs között bujkál
• A szarvasok csodája: Az egyetlen emlős, amely képes egy egész szervet visszanöveszteni