3000 évvel ezelőtt aranyból készült protézis segíthette ezeket a betegeket
A krakkói Assisi Szent Ferenc-templom ásatásán dolgozó lengyel régészek úgy vélik, olyat találtak, amit még országukban senki: rábukkantak ugyanis egy nagyjából 3000 éves orvosi segédeszközre. Az újonnan felfedezett protézis valószínűleg egy szájpadhasadékkal küzdő férfi életét könnyítette meg.
Az ezzel kapcsolatos tanulmány a Journal of Archaeological Science: Reports című folyóiratban jelent meg – írja az Arkeonews.
Igazi ritkaságszámba megy a felfedezett protézis
Anna Spinek, a lengyelországi Hirszfeld Immunológiai és Kísérleti Terápiás Intézet antropológusa a tárgyról a Live Science-nek számolt be. A kutató úgy gondolja, felfedezésük nem csak Lengyelország szempontjából jelentős, hanem Európáéból is. Ilyesmi eszköz ugyanis nem található se intézményi, se magángyűjteményben a kontinensen. A protézis, mely szakkifejezéssel egy palatális obturátor, úgy lett kialakítva, hogy az a férfi szájpadlásába illeszkedjen.
De miben segített?
A szájpadhasadék (régiesen „nyúlszáj”) napjainkban is gyakori veleszületett rendellenesség. Akkor jön létre, ha az orr- és szájüreget kialakító, egymást elválasztó szövetek nem nőnek össze a magzat fejlődése során.Manapság a szájpadhasadékok sebészi úton korrigálhatók. Erre azonban 3000 évvel ezelőtt még nem volt lehetőség. Ehelyett egy protézis került az illető szájába.
A szerzők tanulmányukban azt írják, az első kísérleteket a hiányzó szájpadlásrészek pótlására valószínűleg az ókorban tették. Démoszthenész (Kr. e. 384-322) görög szónokot is érintette a rendellenesség. Ő ennek orvoslására valószínűleg pusztán kavicsokat használt akkoriban még.
Aprócska, de annál hasznosabb
A most feltárt protézis két részből áll. A kemény szájpadlást utánzó fémlemez egy gyapjúpárnához van rögzítve, amelyet úgy terveztek, hogy a készüléket kényelmesen rögzíthesse, amikor az a szájba kerül. Az ily módon megkeményített szájpadlás megakadályozza, hogy a szájban lévő anyagok az orrüregbe kerüljenek. A tanulmány szerint segítette viselőjének a nyelést, a légzést és a beszédet is.
A mindössze 3,1 centiméter hosszú protézis körülbelül 5,5 gramm súlyú. Alakja homorú, úgy tervezték, hogy felfelé íveljen az orrüregbe, üreget hagyva a szájban, ahogyan a kemény szájpadlás is tenné.
Arany és ezüst
A protézis anyagainak vizsgálatához a kutatók azt elektronmikroszkóp alá helyezték, valamint röntgenspektroszkópiát használtak, amely egy minta kémiai összetételét elemzi. Megállapították, hogy a fémdarabok elsősorban rézből állnak, jelentős mennyiségű arannyal és ezüsttel keverve. A gyapjút is megvizsgálták, azzal kapcsolatban arra jutottak, hogy nyomokban ezüst-jodidot tartalmaz. Ezt valószínűleg antimikrobiális tulajdonságai miatt adták a párnához.
„Mára már nehéz megmondani, hogy a korai protézis mennyire működött jól. Azonban a modern obturátorok ma már jelentősen megkönnyítik használóik életét: tisztább lesz beszédük valamint könnyebben tudnak enni is” – tették hozzá a szerzők.
Ez is érdekelhet:
A tollundi férfi maradványa egy 2400 éves gyilkosságot segített megoldani
A maja kígyókirályok olyan gyorsan tűntek el, mint ahogy felemelkedtek
