8 ezer éves, emberekre utaló nyomokat találtak egy barlang mélyén

A világ egyik leglátványosabb ismert barlanghálózata a franciaországi Saint-Marcel-barlang. A bejárat utáni területeket évezredekkel ezelőtt, egészen a középső paleolitikumig visszamenőleg lakták emberek.

De a bejáratnál sokkal többről van szó, mivel a barlang legalább 64 kilométer hosszan húzódik.

Fotó: Getfunky Paris/Wikimedia

A barlang, amelyet nem fedezhettek volna fel az ősi emberek

Mivel nagyon hosszú ideig emberek menedéke volt, az antropológusok is nagy érdeklődést mutatnak a képződmény iránt. Most azonban a francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) geomorfológusa, Jean-Jacques Delannoy vezetésével a tudósok egy feladványba ütköztek.

A járat mélyén, egy veszélyes, mély gödrökkel teletűzdelt ösvényen keresztül, a bejárat után több mint 1,5 kilométerre törött cseppköveket találtak. Ez pedig a korabeli ember jelenlétére utal, körülbelül 8000 évvel ezelőtt – számol be a Science Alert.

Ezek a gödrök még mai mércével, védőfelszereléssel és világítással is igen veszélyesnek minősülnek. Ezért merült fel a kutatókban is a kérdés, hogyan jutottak be az ősi emberek a területre, és hogyan jutottak vissza onnan?

“Ez a felfedezés és az a tény, hogy a struktúrák körülbelül 8000 évesek, egészen kivételes” – magyarázta Delannoy. “Emiatt felmerült, hogy már az őskorban rendelkeztek barlangászati ismeretekkel, valamint korábban elsajátították a világítást.”

A járat azon része már régóta ismert, amelyet Delannoy és kollégái tanulmányoztak. Itt a talajt rengeteg törött cseppkő borítja. Ezek a barlangokban a talajvíz által képződött ásványi lerakódások, mint például a sztalagmitok, azaz álló cseppkövek és a sztalaktitok, a függő cseppkövek.

Nem ritka, hogy a jól ismert barlangokban törött cseppkövek vannak. A 19. század végén a barlangkutatók és a turisták számára sajnos bevett szokás volt szuvenírként szikladarabokat letörni, vagy a képződmény falán nyomokat hagyni, hogy emléket állítsanak látogatásuknak. Feltételezhetően a Saint-Marcelben található törött barlangi ereklyék is ilyen turisták művei.

Delannoy és kollégái azonban más barlangokban is találtak emberi jelenlétre utaló ősi nyomokat. Ez pedig kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy pontosan mikor rongálták meg a Saint-Marcel berendezését.

Szerencsére rendelkezésre állnak olyan módszerek, amelyekkel ezt kideríthetjük, és a kutatók ezt tűzték ki célul. A barlangi cseppkövek a vízzel való hosszú, folyamatos kölcsönhatás eredményeként alakulnak ki.

Persze eltörhetjük a cseppköveket, de ha a víz tovább folyik és folytatja az ásványi anyagok lerakását, akkor a cseppkő nem áll meg a növésben.

A kutatók megvizsgálták a törött képződmények újranövekedését, de emellett elemezték az urán és a tórium arányát is a barlangi üledékekben. Ez az urán-tórium kormeghatározás néven ismert technika.

Ennek alapelve az, hogy az urán vízben oldódik, de az egyik bomlásterméke, a tórium nem – így a mintában lévő tórium az urán bomlásterméke, miután az ásvány kicsapódott.

Mivel az urán tóriummá történő bomlási sebessége rögzített és ismert, a tudósok meg tudják vizsgálni a mintában lévő mennyiséget, hogy meghatározzák, mennyi idő telt el az ásvány kialakulása óta. A kutatók e technikák alkalmazásával megállapították, hogy a barlangkőzetek többnyire 125 és 70 ezer évvel ezelőtt keletkeztek.

A csapat megállapította, hogy a legkorábbi törött csúcs körülbelül 10 ezer, a legfrissebb körülbelül 3 ezer éves.

Azonban találtak egy másik nyomot is. Úgy tűnik, hogy a törött darabok nagy részét szándékosan helyezték el, és ezzel egy szerkezetet hoztak létre a kamrában. Ez a struktúra pedig körülbelül 8000 évvel ezelőtt jött létre.

A kutatók szerint semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy az emberek itt voltak, jóval azelőtt, mint ahogy azt lehetségesnek tartották. Képesek voltak eligazodni a sötét, veszélyes átjáróban, és sziklákat törtek, hogy építsenek valamit.

Hogy ezt hogyan tették, az viszont egy következő kutatás anyaga lesz. A kamra falán lévő koromlerakódások nyomravezetők lehetnek, ha az építkezéssel egy időben keletkeztek.

“A Saint-Marcel-barlangban az őskori emberi tevékenységre vonatkozó bizonyítékok igen meggyőzőek” – foglalták össze tanulmányukat a kutatók.

“Munkánk eredményei megváltoztatják a Saint-Marcel-barlanghálózatra való rálátásunkat. A járatból származó eredmények arra késztetnek, hogy új szemmel tekintsünk ezekre a társadalmakra, a barlangok használatára, amelyet eddig a bejárati területekre korlátozódónak hittünk, a mély, föld alatti tájakkal való kapcsolatukra és az ahhoz tartozó jelképekre”.

Érdemes elolvasni:

• Zombikat visszatartó, bronzkori sírhelyet találtak kutatók
• Nagy-Britannia kultúráját valójában nem is a britek hozták össze