A mexikói Kristálybarlangban fatörzs vastagságú kristályok nőnek

A Kristálybarlang egy földalatti képződmény, amely tele van fa méretű gipszkristályokkal, köztük a valaha talált legnagyobb természetes darabokkal is.

A barlang mintegy 300 méter mélyen található, és egy ólom-, cink- és ezüstbányához kapcsolódik Naicában, Chihuahua városától 105 kilométerre délkeletre.

A bányát csaknem 10 évvel ezelőtt elárasztotta a víz, miután a munkások véletlenül betörtek egy víztartó rétegbe. A Kristálybarlang szerencsére magasabban található, így nem árasztotta el a víz, írja a Live Science.

A barlang, ahol óriási kristályok nőnek

A Naica-barlang gipszkristályai. Alexander Van Driessche/Wikimedia

A bányászok 2000-ben véletlenül fedezték fel a Kristálybarlangot, amikor egy mellékalagutat fúrtak a bánya szellőzésének megkönnyítéséért.

Amikor beléptek, egy hatalmas, hófehér kristályokkal teli kamrát fedeztek fel. A legnagyobb közülük több mint 11 méter hosszú és 1 méter széles volt.

A kristályok szelenitgipszből, egy szulfátos ásványból állnak, amely a talajvízben oldott sókból képződik. Olyan puha, hogy körömmel meg lehet karcolni.

1974-ben kezdődött a bányászat Naicában, és azóta számos, kristályokkal teli barlangot fedeztek fel. Köztük van a Kardok barlangja, amely a padlótól a mennyezetig tele van tőrszerű kristályokkal.

A kristálybarlang azonban messze a legnagyobb, 110 méteres átmérőjével és 6 ezer köbméteres térfogatával több mint kétszer akkora, mint egy olimpiai úszómedence. A barlang patkó alakú, és mészkőből faragták ki.

“Ez a kristályok Sixtus-kápolnája” – mondta még 2007-ben a National Geographicnak Juan Manuel García-Ruiz, a Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács (CSIC) és a spanyolországi Granada Egyetem geológusa.

Csodálatosan néz ki a Kristálybarlang, de nem egyszerű ott az embernek

A barlang egy törésvonalon és egy 3-5 km mélyen a Naica alatt eltemetett magmatároló felett helyezkedik el. Körülbelül 26 millió évvel ezelőtt a magma ebből a kamrából emelkedett fel, és ásványi anyagokban gazdag vizet kényszerített felfelé a kőzet repedésein keresztül.

A forró víz üregeket nyitott a mészkőben, és lerakódásokat hozott létre, amelyek a lassú lehűlés során évezredek alatt kikristályosodtak.

A hőmérséklet később 58 Celsius-fok körül stabilizálódott, ideális feltételeket teremtve ahhoz, hogy a gipszkristályok mamut méretűvé nőjenek az anhidrit nevű ásványból.

A barlangban a kristályok számára megfelelőek a körülmények, ránk nézve azonban halálosak. A víz lefolyása után a hőmérséklet nem változott, de a páratartalom elérte a 90%-ot.

Emiatt az izzadásnak nincs hűsítő hatása a testre. Ennek következtében az embereknek megfelelő védelemre van szükségük, különben 10 percet sem bírnának ki a barlangban.

A kristályok között ráadásul járni is veszélyes, mert a gerendák csúszósak és kondenzvízzel borítottak, rendkívül csúszósak.