A 8 legfurcsább innováció, amik nem futottak be

Nem véletlenül: nehéz megérteni, bizonyos „innovációkat” egyáltalán miért kellett feltalálni.

Rengeteg dolog van, ami elsőre jó ötletnek tűnt, később viszont be kellett látni, hogy nem így van. Néha viszont az alkotók nem ismerték fel, hogy innovációik, noha újszerűek, de értelmetlenek. Cserébe a vevők illették őket egy egészen egyértelmű kritikával: nem vették meg a szóban forgó termékeket.

Macskafordító gép

Még 2003-ban egy japán cég piacra dobta a Meowlingualt, egy macskafordító eszközt. A macska arcára kellett irányítani, így hallgatta az általa kiadott hangokat, és a képernyőn megjelenő kijelzőn és egy rövid mondaton keresztül feltárja a kis kedvencek aktuális hangulatát. És itt van a tudomány: a The Guardian egyik cikke szerint az eszköz „hanglenyomat-elemző technológiát használt, amelyet Tokióban, a Japan Acoustic Laboratory-ban fejlesztettek ki” – egy tényleges technológiai innováció. A Meowlingual az Egyesült Államokban és Japánban körülbelül 75 dollárért került értékesítésre, de sajnos már nem kapható.

Egykerekű motor

Minek ülni egy kerék fölött, ha bele is ülhetünk? Ez a motort meg tudja forgatni a kereket maga körül, és akár 98 kilométeres óránkénti sebességet is eléri, ami a jelenlegi világrekord. Mégsem ajánlanánk ezt az innovációt: a kormányzás és a fékezés kihívást jelent, a sofőröknek gyakran a lábukat kell használni. Mégis, az első 1869-es tervezés óta az ötlet folyamatosan megragadja az emberek fantáziáját, írja a Live Science. Bár inkább szórakozásból, mint életképes közlekedési eszközként.

Robot báránynyíró, ami sok gazdának segíthetne

Ausztrália elektronikusan nyírt bárányokról álmodik. A 75 milliós kollektív állománnyal az ország egyetemei és ipari testületei az 1980-as évek közepe óta vizsgálják a folyamat automatizálásának lehetséges módjait. Még egy YouTube-videó is bemutatja az egyik ilyen prototípust, a Nyugat-ausztrál Egyetemről, működés közben. A kézi birkanyíráshoz képest viszont egészen felkavarón mutat.

Rádió újság, a multimediális innováció

Ma végtelenül lapozgatjuk az információkat a telefonunkon, de az 1930-as években néhány szerencsés amerikai minden reggel végiglapozhatott egy rádión kézbesített újságot. Ez rádióállomásokat használt arra, hogy egyik napról a másikra információkat sugározzanak a helyi otthonokba, ahol 15 perc alatt nyomtattak ki egy oldalt. Az ötlet William Finchnek és 125 dolláros vevőegységeinek köszönhetően kereskedelmi valósággá vált, de a statikus, bosszantó papírelakadások miatti információvesztésnek és az ezzel járó hatalmas költségeknek köszönhetően az álom véget ért 1952-ben, amikor Finch cége csődbe ment.

Büdös filmek a szinesztézia eléréséhez

Amikor a tévék megérkeztek az amerikai otthonokba, a filmstúdiók rájöttek, hogy lépéseket kell tenniük a mozilátogatások felélesztéséhez. Ez az innováció volt a válasz: büdös filmek! Az alapötlet az volt, hogy a moziban olyan szag áradjon át a rajongókon keresztül, hogy megfeleljen a képernyőn megjelenő eseményeknek. Amikor a Smell-O-Vision debütált az 1960-as „Scent of Mystery” című filmben, a filmnézőket 30 ilyen szag érte, amelyek egyben nyomként is szolgáltak. De drága volt a rendszert a mozikba telepíteni, a technológia megbízhatatlan volt, és a szagok sokáig megmaradtak az akció után.

Microsoft Bob, aki elmagyarázza az informatikát

Az 1990-es évek közepén sokan nehezen tudtak megbirkózni a Windows rendszerrel. A Microsoft megoldása: Bob. Ezen innováció segítségével a lapos asztal helyett a felhasználók egy 3D-s szobába lépnek be, ahol egy naptárra, címjegyzékre, írógépre, csekkfüzetre és egyebekre kattinthatnak. De nem csak a felhasználók találták lekezelőnek, Bob is lefárasztotta az akkori hardvereket, és egy éven belül leállították. Ennek ellenére Bob nélkül nem létezne Comic Sans: Vincent Connare tervező készítette a szövegbuborékokhoz, és bár a betűtípus nem készült el időben Bob megjelenéséhez, mai napig az amatőr dizájnok elengedhetetlen kelléke.

Liftek az űrbe

Az űrbe nyúló szerkezet ötlete 1895-ből származik, amikor Konsztantyin Ciolkovszkij orosz rakétatudós azt feltételezte, hogy így lehet tárgyakat az űrbe juttatni. A koncepció közelebb került a valósághoz, amikor 2000-ben egy NASA innovációs jelentés ismertette egy „nagy szilárdságú szén nanocsöveket” használó szerkezet részleteit, amelyeket a geostacionárius Föld körüli pályáról (körülbelül 22 000 mérföld vagy 36 000 km magasság) kötnének le. Olyan bejárókkal, amelyek nehéz eszközöket, például műholdakat állítanának pályára. Miközben a kutatás folytatódik, lassan várjuk a kulcsfontosságú áttörést, amely egy napon valósággá teheti a technológiát.

Ruha papírból

A papírruházat ötlete a második századi Kínától a japán kamikókig terjed, amelyek a 10. századtól egészen a 19. századig voltak népszerűek. De a 60-as évek Amerikája volt az, amely újraindította a koncepciót, és 1967-ben érte el a csúcsot a Warhol ihlette Souper Dressszel. A papírruházat 1965-ben még a brit tévéképernyőkre is felkerült, a Tomorrow’s World tudományos műsor pedig azt üzente nézőinek, hogy a „holnapi lány” papír ruhát visel, ami „ideális számok feljegyzéséhez”. Hogy miért ment füstbe a terv, az rejtély.

Ez is érdekelhet:

• Ez az optimális arány: állás, ülés, alvás, mozgás
• KVÍZ: csak a zsenik találják meg 8 másodpercen belül a kakkuktojást, Neked sikerül?