Zsugorodik a Jupiter 400 éves Nagy Vörös Foltja

A Föld légköre állandó változásban van. Mark Twain író egyszer úgy fogalmazott: “Ha nem tetszik az időjárás, várj öt percet.” A Jupiteren élve azonban türelmesebbnek kellene lennünk, ugyanis ott egyetlen vihar tombol megszakítás nélkül már évszázadok óta, de lehet, hogy jóval korábban is jelen volt.

De talán nem kellene örökké várnunk. A Nagy Vörös Folt, egy hatalmas magasnyomású rendszer, amelyet a csillagászok a 19. század vége óta rendszeresen nyomon követnek, folyamatosan fogyatkozik.

A NASA felvétele a Nagy Vörös Foltról. NASA/JPL-Caltech/SwRI/MSSS/Kevin M. Gill/Wikimedia

Hektikus a Jupiter hatalmas jellegzetessége

Fénykorában 41 ezer kilométeres átmérőjével elég nagy volt ahhoz, hogy háromszorosan elnyelje bolygónkat. Mára viszont alig egyszer férnénk el benne Földestől, írja a Discover Magazine.

Januárban a Hubble űrteleszkóp legfrissebb adatai alapján a folt átmérője mindössze 14000, magassága pedig 9300 kilométer (vagyis szélességi irányban). Ez összhangban van egy évtizedes, következetes trenddel.

Bár nem tudjuk, hogy Naprendszerünk leghíresebb jelensége el fog-e tűnni valaha, nincs okunk azt hinni, hogy hanyatlása egyhamar megáll vagy megfordul.

“Továbbra is zsugorodik” – mondja Amy Simon, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának vezető kutatója. Ahogy tavaly és tavalyelőtt, “ez a legkisebb méret, amit valaha is mértünk.”

Robert Hooke és Giovanni Cassini, az 1600-as évek két vezető csillagászai olyan foltokat figyeltek meg a Jupiter felszínén, amelyek hasonlítanak a mai viharra.

Giovanni Cassini csillagász 1672-es rajza a Jupiterről. Wikimedia

A következő feljegyzett észlelésig azonban több évtizedet kellett várni, és senki sem tudta bizonyítani, hogy azok a korai tudósok ugyanazt észlelték-e, amit ma mi is láthatunk.

Az első megbízható megfigyelés 1831-ből származik, a következetes tanulmányozás pedig csak 1878-ban kezdődött.

Akkoriban a folt nemcsak sokkal nagyobb volt, hanem sokkal hosszúkásabb is, tehát úgy nézett ki, mint egy hatalmas ovális. “Abban a nagyon nagy méretben nem igazán volt stabil” – magyarázta Simon.

Valójában ez a kezdeti struktúra részben felelős lehet a zsugorodásáért. A vihar belső szelei általában kerekebbé teszik a vihart, amint azt a Földön a hurrikánokról készült műholdfelvételeken láthatjuk.

A fő különbség ezek és a Nagy Vörös Folt között az, hogy az utóbbi egy anticiklon, egy olyan vihartípus, amely magas légköri nyomású régiókban alakul ki. A hurrikánok, más néven trópusi ciklonok, alacsony nyomású régiókban alakulnak ki.

Hasonló módon a folt körül óránként több mint 600 kilométeres sebességű szelek ezt a tarthatatlan ovális alakot lefaraghatják kerekdedre, amely egyben tartósabb is, ‘kilógó’ részek nélkül. A folt valójában a dereka körül szűkül a leggyorsabban.

Mindezek ellenére senki sem tudja biztosan, hogy miért zsugorodott össze ilyen drasztikusan a Nagy Vörös Folt, ahogyan azt sem, hogy mi vár még rá.

A Föld valóban elférne a Nagy Vörös Foltban. NASA/Wikimedia

A Földön a viharok szétoszlanak, amint elérik a szárazföldet, vagy szétesnek, amikor más szélességi körökre sodródnak.

De egy olyan gázóriáson, mint a Jupiter, nincs szárazföld, és Simon szerint a foltot a kelet-nyugati irányú, erőteljes futóáramlások rögzítik jelenlegi szélességi fokán. Nagyrészt ez az oka annak, hogy a Nagy Vörös Folt ilyen hosszú életűnek bizonyul.

Azonban előfordulhat más módja is annak, hogy a vihar megszűnjön. Az intenzív külső szelek ugyanis levághatják a vihar ‘tetejét’, elszívva erejét.

És történetesen éppen ilyen szelek sújtják a Nagy Vörös Foltot. Évszázadokon keresztül nem bírtak vele, de ahogy egyre kisebb lesz, ezek a szelek végül legyőzhetik a Jupiter szépségpöttyét.

Az sem világos, hogy a zsugorodó vihar hogyan lép kölcsönhatásba az útjába kerülő kisebb viharokkal, bár Simon szerint az utóbbi években úgy tűnik, hogy könnyebben elnyeli azokat.

Ez gyengítheti vagy erősítheti a Jupiter Nagy Vörös Foltját, attól függően, hogy melyik irányba forognak.

“Ezek azok a dolgok, amelyeket a következő években figyelemmel fogunk kísérni.” De hogy mikor, vagy egyáltalán, hogy lesz-e drámai hatásuk a foltra, azt csak találgatni lehet.

Lehet, hogy 20-30 év múlva, de lehet, hogy 200 év múlva. Vagy pedig a vihar stabil méretűvé válik, és mindannyiunkat túlél.

Érdemes elolvasni:

• Videó: Ilyen belezuhanni egy fekete lyukba
• Lenyűgözően részletes felvételt tettek közzé a Napról