Ezek az albérletválasztás pszichológiai szempontjai
A nyár végéhez közeledve, az egyetemi tanév indulásával sokaknak válik aktuálissá a költözés, és ezzel együtt az albérletkeresés, még az albérlet-piacot érintő covid-hatás ellenére is. A sarkalatos pontot legtöbbször az anyagi szempontok jelentik. Bár a pénztárcánk erősen korlátozza a választási lehetőségeink körét, mégsem a bérleti díj az egyetlen mérlegelendő szempont, ami befolyásolni fogja, hogyan fogjuk magunkat érezni az új helyen. Cikkünkben az albérletválasztás pszichológiai szempontjait vesszük górcső alá.
A négy falon túl
A lakás elhelyezkedése nem csak anyagi szempontból fontos. Mivel a biztonság egy alapvető emberi szükséglet, egyáltalán nem mellékes, hogyan érezzük magunkat a környéken,
milyen utcákon, kereszteződéseken, elhagyott területeken keresztül vezet majd az utunk minden nap hazáig.
Nyomasztó lehet, ha rendszeresen a közbiztonság miatt kell aggódnunk, ha sötétedés után már nem merünk utcára lépni, vagy ha nem merjük nyitva hagyni az ajtót annyi időre sem, míg levisszük a szemetet. A rendezett parkok, tiszta, tágas terek, esztétikus elrendezések, a belátható helyszínek, a megfelelő utcai megvilágítás viszont sokat hozzá tudnak tenni a közérzetünkhöz.
Érdemes szemügyre venni azt is, hogy
gyalogosként mennyire biztonságos közlekedési lehetőségeink vannak,
mennyire vagyunk láthatóak a közlekedés többi szereplője számára vagy például az úttest túloldalára való átkelés mekkora veszélyforrást jelent.
Ezeket felmérni egyetlen látogatásból elég nehéz. A még versenyben lévő albérletek esetében érdemes
tenni néhány rövid sétát a környéken, különböző napszakokban (pl. csúcsidőszakban, sötétben, hétvégén),
hogy árnyaltabb képet tudjunk alkotni, és ne legyünk kénytelenek csak mások elmondására hagyatkozni ebben.
Fő a bizalom
A bérbeadási szerződéseket általában hosszú távra, de legalább egy éves időszakra kötik. Több havi kauciót is kérnek. Sok tulajdonos rendszeresen – néha váratlanul – látogatja a bérlőket. Ezek miatt is, egyáltalán nem mindegy, hogy
milyen benyomást kelt bennünk a tulaj.
Támpontokat nyújthat, ha megfigyeljük, mennyire készségesen válaszol a kérdéseinkre, milyen nyíltan beszél a lakás problémásabb pontjairól, vagy milyen a hozzáállása az írásbeli szerződéshez vagy az esetleges aggályainkhoz.
A bérbeadóval való megismerkedésünk mellett nem árt észben tartani azt sem, hogy kik élnek majd a közvetlen környezetünkben.
Akár akarjuk, akár nem, a szomszédaink, a lakóközösség tagjai, a környék lakói a mindennapjaink részévé válnak rövid időn belül.
Nem utolsó sorban azt sem árt megválogatni, hogy kivel költözünk egy fedél alá. Sokan próbálnak úgy faragni a bérleti díjból, hogy akár ismeretlenekkel is hajlandóak lennének közösködni. Ám, ha elhamarkodottan hozunk arról döntést, hogy kit engedünk be huzamosabban az életünkbe,
egy vadidegen lakótárs miatt is könnyen ráfaraghatunk.
De az ismeretlenek mellett a barátokkal való összeköltözés is mérlegelendő. Nem csak az a kérdés ilyenkor, hogy hány emberrel, kikkel és mennyi időre bútorozunk össze. Az együttélés módjából, az esetlegesen eltérő életritmusból, a közös helyiségek használatából, a költségek megosztásából vagy a mosogatást, rendrakást illető eltérő igényekből is sok súrlódás fakadhat.
Nem egy barátság, szerelem ment már rá az összeköltözésre a történelem során.
Tehát, ha több albérlet közül van lehetőségünk választani, ezt a szempontot is érdemes végigpörgetni, mielőtt meghozzuk a döntést. A költözés elején fektessük le az együttélés szabályait, és törekedjünk még idejében kialakítani, hogyan rendezzük majd a konfliktusainkat, hogyan tudunk közös nevezőt találni.
Az albérletválasztás ergonómiai szempontjai
Legtöbben talán az ergonómiai szempontokat áldozzák fel a jutányos ár oltárán. Azonban mára már kutatások tömkelege igazolja, hogy
a fizikai környezet jellemzői, kialakítása befolyással van a hangulatunkra, teljesítményünkre, feltöltődésünkre.
A lakás méreteiben alkalmazkodik-e testünk méreteihez? Talán banálisnak tűnik, a hétköznapi helyzetekben azonban annál bosszantóbb, ha a polcok túl magasak, a konnektorokhoz nem lehet hozzáférni, a mosogató vagy a kád nem közelíthető meg komfortosan vagy a szűk közlekedőfolyosók már két kabáttól átjárhatatlanná válnak.
Az akadálymentesség kérdése is bárki számára, bármikor aktuálissá válhat.
Bármelyikünk kerülhet olyan megváltozott élethelyzetbe, ahol a lakás megközelítése, helyiségeinek vagy a berendezési tárgyainak a használata tartósan vagy átmenetileg nem működik a korábban megszokott módon.
Vajon, bokaficam esetén vagy a harmadik trimeszterben fel tudunk-e majd gyalogolni a lift nélküli ház negyedik emeletére?
Vagy nehezebben mozgó rokonaink meg tudnak-e látogatni bennünket annyiszor, ahányszor szeretnének? De akár olyan gyakoribb példákra is gondolhatunk, mint rossz irányba nyíló ajtók, túl szűkös ágy melletti vagy étkezőasztal körüli helyek, meredek és recsegő galérialépcsők. Szintén zavaróak lehetnek a túlzottan szűk bejárati ajtók, ahol csomagokkal már nem lehet beférni, a rossz helyen lévő polcok, amikbe mindig beütjük a fejünket, vagy a társasházból innen-onnan áradó szagok.
Alapvető kérdés az is, hogy balesetvédelmi szempontból kell-e rendszeres nehézségekkel szembenéznünk?
Az extrém módon csúszós padló, a lógó vezetékek, a meglazult falipolc mind-mind, ha nem is feltétlenül az életünket, de a biztonságérzetünket mindenképpen fenyegetik. A tűzvédelem is ide tartozik, sok házban elavult például az elektromos hálózat, vagy kulcsra zárt rácsos ajtó zárja el az esetleges menekülőútvonalat. A válogatási időszakban tehát érdemes felmérni a lakás állapotát olyan szemmel is, hogy milyen akadályozó, veszélyeztető tényezők vannak, és melyeken lehet egy-egy kisebb beavatkozással könnyedén változtatni.
A fizikai jellemzők esetében az érzékszerveinkre, testünkre ható terhelést is érdemes megvizsgálni.
Milyenek a fényviszonyok, milyen a hőmérséklet, mekkora a zajszennyezés.
Ezekre néha kézenfekvő a válasz, hiszen egy neonfénnyel megvilágított szuterén vagy egy déli-nyugati tájolású, felsőbb emeleti elhelyezkedés sokat sejtet a lakásban töltendő napjainkról, hangulatunkról. Más esetekben célszerű rákérdezni a számunkra fontosabb paraméterekre, legyen szó a légifolyosó irányáról, a közlekedési zaj hallhatóságáról vagy a lakás szigeteléséről.
Nem kell ahhoz világjárványnak történnie, hogy belássuk, még azokkal is előfordulhat, hogy napokra a lakásba kényszerülnek, akik úgy vették ki az albérletet, hogy „úgyis csak aludni járnak majd haza”.
Huzamosabb bezártság esetén mutatja meg a lakás a valódi arcát.
A válogatási szempontok között ezért helyet kell kapjon az is, mennyire érezzük magunkat nap közben is kényelemben. Tudjuk-e a lakást a számunkra fontos funkciókra (pl. tanulás, pihenés, kikapcsolódás, benti testmozgás, étkezés, közösségi alkalmak stb.) használni?
Albérletválasztás időnyomás alatt
Ritka, amikor a hirdetésből megismert lakás a valóságban is tökéletes és senki más nem csapott még le rá. A gyakorlatban inkább az szokott előfordulni, hogy több potenciális helyet is végig kell nézni, mire megtaláljuk azt, ahol a következő néhány hónapunkat, évünket békében el tudjuk tölteni.
Nem szabad utolsó pillanatra hagyni a keresést, mert az időnyomás ellenünk dolgozik.
A kapkodás miatt gyakran előfordul, hogy nem szánunk elegendő időt a tájékozódásra, és ennélfogva sokkal szűkebb palettáról tudunk csak válogatni. Arra sem marad érkezésünk, hogy a környéket megismerjük, ami szintén információhiányossá teszi a döntésünket.
A feszültség és aggodalom miatt hajlamosabbak lehetünk elsiklani néhány fontos kérdés vagy bizonyos figyelmeztető jelek felett.
Nem szánunk például időt annak elképzelésére, hogy az optikailag nagyobbnak tűnő, bútorozatlan terek mennyi zsúfoltságot (és ennél fogva például bosszúságot) okoznak majd a mindennapokban. Vagy legyintünk, ha nem kapunk minden kérdésre választ, hiszen elsődlegessé lépett elő, hogy az üzlet megköttessen.
Hasznos ilyenkor néhány kérdést feltenni magunknak, amelyek egy kicsit eltávolítanak a nyomasztó határidőtől, és visszatarthatnak a meggondolatlan lépésektől. Például, hogy kivennénk-e az adott lakást akkor is, ha nem lenne határidő?
Mennyire lehetünk önmagunk?
Az albérletre sokan csak átmeneti megoldásként tekintenek, azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy arra az időszakra igenis az a lakás lesz az otthonunk. Az lesz az a hely, amelyet sajátunkénak érezhetünk, amihez kötődhetünk, ahol a szabadidőnket (is) töltjük, ahol töltekezünk, vagy ahova visszavonulunk, ha betegek vagyunk vagy összecsaptak a fejünk felett a hullámok.
A bejárás alkalmával tehát érdemes azt a szempontot is figyelni, hogy
a rekreációra, a privát szférára lehetőséget teremt-e a választott albérlet.
A személyes élettér tekintetében mind a lakótársakkal, mind a szomszédsággal való lehetséges kapcsolatunkat érdemes feltérképezni, és ezek mentén is kérdéseket megfogalmazni a tulajdonos felé.
Nehéz úgy elvonulni, ha úgy érezzük, az utcáról belátnak a szobába, az erkélyünkre, az ablakunk előtt naponta többször idegenek vonulnak a gangon, vagy ha egy szórakozóhely miatt rendszeresen nem tudjuk zavartalanul megközelíteni a bejáratot. A vékony falak, az átszűrődő veszekedések vagy hangos filmnézés is kizökkentő lehet.
Sokan azt sem mérik fel eleinte, hogy
az egymásból nyíló szobák mit is jelentenek a hétköznapi gyakorlatban.
Vajon milyen azt nap mint nap megélni, ha a lakó a saját territóriumát mindig csak más valakinek a szobáján vagy a fürdőszobán keresztül tudja megközelíteni, azt is csak azokban az időszakokban, amikor nem zavar vele másokat? Vagy, mennyire tekinthető két külön szobának a privát szféra szempontjából az, ha a két helyiséget csak egy rozoga, kétszárnyú üvegajtóval lehet elválasztani, amelyen keresztül nem hogy a fény, de még a lélegzetvétel is átszűrődik?
A tulajdonossal azt is érdemes tisztázni már az elején, mennyi változtatást, beavatkozást enged a számunkra.
Hogyan érezzük magunkat otthonosan, ha még egy képet sem tehetünk ki, mert nyomot hagy a falon?
Sok bérbeadó a bútorokat nem viszi el, sem a pincébe nem engedi levinni, így napjainkat lehet, hogy számunkra nem komfortos vagy felesleges zsúfoltságot okozó tárgyak között kell töltenünk. Hogy az ízlésbeli különbségekről már ne is beszéljünk.
Aztán ott van a többi kérdés, ami szervesen hozzá tartozik az identitásunkhoz, értékrendünkhöz. Vannak-e bármilyen szabályok a látogatók fogadására? Kiadják-e az albérletet kisgyermekes szülőknek? Tarthatunk-e kisállatot? Adottak-e a lehetőségek, hogy hulladékmentesen éljünk vagy van-e a közelben futópálya? Tudjuk-e biztonságosan tárolni a kerékpárunkat? Zavarja-e a lakókat, ha időnként szilveszteri bulit szervezünk vagy hangosan hallgatjuk a zenét?
A sort a végtelenségig lehetne folytatni. Összegzésül talán két fontos megállapítást tehetünk. Egyrészről, érdemes időt szánni a keresésre és az információgyűjtésre. Legjobb, ha eleve kérdéslistával érkezünk, melyen belül fontossági sorrendet, egyéni preferenciákat, szűk keresztmetszeteket is meg tudunk határozni. Másrészről pedig, még ha a végső érv az anyagi helyzetünk lesz is a döntés során, két hasonló árfekvésű albérletet érdemes annak mentén is összehasonlítani, mentálisan hogyan érezzük majd magunkat az új környezetben, mennyire ad teret a kiteljesedésünknek. Ha a pszichológiai szempontokat is tekintetbe vesszük, sokat tehetünk azért, hogy ne menjünk bele önmagunkkal szembeni méltánytalan kompromisszumokba, és hogy végső soron ne mi szolgáljuk a lakást, hanem az bennünket.
Felhasznált forrás:
Dúll A. (2009). A környezetpszichológia alapkérdései – Helyek, tárgyak, viselkedés. L’Harmattan.
Kép forrása:
Andrea Piacquadio fotója a Pexels oldaláról
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Egy tokaji szálloda is bekerült Európa legjobbjai közé
Oroszország állatkerti állatokat adott Észak-Koreának a katonákért cserébe
Magyar származású hírességeket idéz meg egy lenyűgöző animációs kisfilm
Ismét adventi vonatokkal utazhatunk a bécsi és zágrábi karácsonyi vásárokra
Egy rabszolga előzhette meg Magellánékat a Föld megkerülésében
Ez a 2 centiméternél is kisebb fosszília lehet a hiányzó láncszem az evolúcióban