Tudtak beszélni a neandervölgyiek?

A kérdés, hogy a neandervölgyiek tudtak-e beszélni, régóta foglalkoztatja a tudósokat és a közvéleményt egyaránt. Bár még mindig folyamatos viták tárgyát képezik, egyre több bizonyíték utal arra, hogy a neandervölgyiek nemcsak a beszéd képességével rendelkeztek, hanem a nyelv egy formájával is, bár nem olyan fejlettel, mint a modern embereké.

Ahhoz, hogy elmélyedjünk ebben a kérdésben, elengedhetetlenül fontos különbséget tenni a beszéd és a nyelv között. A beszéd a hangok és szavak verbális artikulálásának képességére utal, míg a nyelv magában foglalja e hangok használatát összetett gondolatok közvetítésére és információk megosztására — írja a Live Science.

A kutatások azt mutatják, hogy a beszédképesség már a neandervölgyiekkel közös őseinknél is jelen lehetett. Andrey Vyshedskiy, a Bostoni Egyetem idegkutatója szerint az artikulált beszéd valószínűleg még azelőtt kialakult, hogy a Homo sapiens és a neandervölgyiek elváltak volna utolsó közös ősüktől, 400 000 és 800 000 évvel ezelőtt.

Az egyik meggyőző bizonyíték a FOXP2 gén közös mutációi a H. sapiens és a neandervölgyiek között. Ez a gén döntő fontosságú a beszédprodukcióban részt vevő izmok szabályozásában, és a FOXP2 mutációi a modern embernél nyelvi hiányosságokhoz vezethetnek, ami arra utal, hogy a neandervölgyieknek anatómiai szempontból megvolt a beszédképességük.

A nyelvi megértés szintjei

A beszédképesség azonban nem feltétlenül egyenlő az összetett nyelv birtoklásával. Vyshedskiy és munkatársai a nyelvi zavarokkal küzdő modern embereket tanulmányozva azt javasolják, hogy az ember három különböző nyelvértési fenotípuson keresztül fejlődött: parancsnyelv, módosító nyelv és szintaktikai nyelv.

A parancsnyelv az alapvető parancsok megértését foglalja magában, és valószínűleg röviddel azután fejlődött ki, hogy az emberi vonal körülbelül hatmillió évvel ezelőtt elvált a csimpánzoktól.
A módosító nyelv magában foglalja a leíró elemek, például a színek, méretek és számok megértését, és körülbelül hárommillió évvel ezelőtt, a kőszerszámkészítés megjelenésével fejlődött ki.
A szintaktikai nyelv a legfejlettebb forma, amely magában foglalja az összetett elbeszéléseket, az igeidőket és a birtokos névmásokat, és nagyjából 70 000 évvel ezelőtt alakult ki.

Vyshedskiy szerint a neandervölgyiek valószínűleg módosító nyelvi fenotípussal rendelkeztek, amely lehetővé tette a jól artikulált beszédet, de nem rendelkezett a modern emberi nyelv szintaktikai komplexitásával. ” Talán úgy beszéltek, mint egy 3 éves gyermek – jól artikulált beszédük volt, de nem volt szintaktikai nyelvértés” – mondta.

Fosszilis bizonyítékok és hallási képességek a neandervölgyieknél

A neandervölgyiek nyelvi képességeinek további alátámasztását a fosszilis bizonyítékok adják. A Nature Ecology & Evolution című folyóiratban 2021-ben megjelent tanulmány nagyfelbontású CT-vizsgálatok segítségével elemezte a neandervölgyiek hallással kapcsolatos csontjait. A kutatók azt találták, hogy a neandervölgyiek és a modern emberek a beszélt nyelv frekvenciatartományán belüli hangokra való érzékenységben nagyobb mértékben osztoztak, mint más főemlősök.

Rolf Quam, a Binghamtoni Egyetem paleoantropológusa és a tanulmány társszerzője kifejtette, hogy a hasonló hallási képességek a nyelvi képességek konvergenciájára utalnak. “A legtöbb élőlény nem fejleszt ki olyan érzékszervi képességeket, amelyeket nem használ” – jegyezte meg Quam, utalva arra, hogy a neandervölgyiek hallórendszere valószínűleg a beszéd érzékelésére és előállítására volt alkalmas.

Bár a nyelvi képességeik teljes mértékét illetően továbbra is bizonytalanság uralkodik, a bizonyítékok arra utalnak, hogy rendelkeztek valamilyen nyelvi képességgel. A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a neandervölgyieknek megvoltak a beszéd anatómiai és valószínűleg kognitív képességei is, bár nem a modern emberi nyelv szintaktikai komplexitásával.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Ha szeretnéd segíteni a HellóMagyar munkatársainak munkáját és a független újságírást,
itt tudod támogatni az oldalunkat