Az 1784. évi Teáskanna-háború: A konfliktus és a megoldás különös története

Az 1784. évi Teáskanna-háború figyelemre méltó Dávid kontra Góliát történeteként vonul be a történelembe, ahol egy magányos holland hadihajó szembeszállt a Német-római Császárság félelmetes flottájával, és győztesen került ki belőle. Ez a különös csata kevesebb mint egy napig tartott, mindössze egyetlen lövést adtak le, és az egyetlen áldozat egy levesforraló volt. Az ehhez a konfliktushoz vezető bizarr körülmények mélyen gyökereznek a kor politikai és gazdasági feszültségeiben.

A teáskanna-háború gyökerei a 16. század végére vezethetők vissza, amikor is a Németalföldön – a ma Hollandiát, Belgiumot és Luxemburgot magában foglaló régióban – jelentős felfordulások zajlottak. Ezek a területek a spanyol Habsburgok uralma alatt álltak, akik a Szent Római Birodalmat is irányították. 1568-ban e régió északi részén hét holland tartomány fellázadt a spanyol uralom ellen, ami a nyolcvanéves háborút váltotta ki. Az elhúzódó konfliktus végére, 1648-ra a Holland Köztársaság megszerezte függetlenségét, és kialakult az, ami végül a modern Hollandia lett. Eközben a déli tartományok spanyol ellenőrzés alatt maradtak, és később Belgium és Luxemburg alakult belőlük — írja az Amusing Planet.

A függetlenség elnyerése ellenére a Holland Köztársaság és a Habsburgok által ellenőrzött déli tartományok közötti feszültségek továbbra is fennálltak. Az egyik fő vitás pont a Schelde folyó volt, amely 1585 óta holland ellenőrzés alatt állt. Ez a stratégiai fontosságú vízi út, amely Észak-Franciaországból ered és a déli tartományokon keresztül folyik, mielőtt elérné a Holland Köztársaságot és az Északi-tengerbe torkollik, kulcsfontosságú volt a kereskedelem szempontjából. A Schelde holland blokádja súlyosan hátráltatta a déli kikötők, Gent és Antwerpen gazdasági prosperitását, és a kereskedelmet olyan holland városokba terelte, mint Amszterdam és Middelburg.

I. József szent római császár, aki elszántan helyre akarta állítani birodalma gazdasági életképességét, követelte, hogy a hollandok szüntessék meg a Schelde akadályait. Amikor a hollandok ezt megtagadták, a feszültség fokozódott.

A csata a Teáskanna-háborúban

1784-ben II. József három hajót küldött Antwerpenből azzal a szándékkal, hogy erőszakkal újra megnyitja a Schelde folyót. Válaszul a hollandok egyetlen hajót, a Dolfijn-t küldték a császári flotta feltartóztatására. A két haderő 1784. október 9-én találkozott a délnyugat-hollandiai Saeftinghe közelében. Az összecsapás részletei gyéren ismertek, de az uralkodó beszámolók szerint a Dolfijn egyetlen jól irányzott lövést adott le a császári flotta zászlóshajójára, a Le Louisra, amely eltalált és megsemmisített egy kannát a fedélzeten. Ez a látszólag jelentéktelen cselekedet arra késztette a Le Louis kapitányát, hogy további ellenállás nélkül adja meg magát.

Utóhatás és állásfoglalás a teáskanna-háborúban

I. József császárt feldühítette a megalázó vereség. Hadat üzent a hollandoknak, és elrendelte, hogy hadserege foglalja el az Antwerpentől északra fekvő Lillo erődöt. Drasztikus intézkedésként erői áttörtek több gátat, ami széles körű áradást és emberéleteket követelt.

Végül mindkét fél felismerte a további konfliktus hiábavalóságát, és tárgyalásokba kezdett. A hollandok megtartották az ellenőrzést a Schelde felett, de kénytelenek voltak több millió holland gulden kártérítést fizetni a Habsburgoknak. A Schelde azonban nem sokáig maradt lezárva. A francia forradalmi erők megjelenésével a térségben a hollandok elvesztették a területük feletti ellenőrzést, és a folyót 1792-ben újra megnyitották a kereskedelem előtt.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• Hogyan maradt rengeteg múmia szinte tökéletes állapotban egy kínai temetőben?
• Elképesztő tévhitek az 1920-as trianoni békeszerződésről