A régészek jelentős eredményeket értek el az ősi kígyó sziklarajzok dokumentálásában és megértésében Venezuelában és Kolumbiában. Olyan fejlett technikákat alkalmazva, mint a fényképezés és a drónfelvételek, sikeresen feltérképeztek 14 hatalmas sziklarajz-lelőhelyet, és eközben felfedezték a világ legnagyobb monumentális vésetét. Ezek az emberi és állati motívumok gazdag választékát felvonultató remekművek bepillantást engednek az ősi őslakosok kulturális és spirituális életébe.
A sziklarajz-lelőhelyek stratégiailag fontos helyen helyezkednek el a Felső- és Közép-Orinoco folyó mentén, amely Dél-Amerika egyik kulcsfontosságú kereskedelmi és utazási útvonala, az Atures-szakadékok néven ismert. A kutatók úgy vélik, hogy e vésetek kiemelkedő elhelyezése szándékos volt, és azt a célt szolgálta, hogy a folyón utazók már messziről láthassák őket. Az Antiquity című folyóiratban június 4-én megjelent tanulmány szerint ez a láthatóság valószínűleg területi funkciót töltött be, jelezve a terület tulajdonjogát a kívülállók számára — írja a Live Science.
„Az egyik értelmezés szerint a területi jelleg valamilyen aspektusa játszott szerepet” – mondta a kutatás vezető szerzője, Philip Riris, az angliai Bournemouth Egyetem régészeti és paleokörnyezeti modellezéssel foglalkozó vezető tanára. „Ez egyfajta módja volt a területük megjelölésének, és azt mondták, hogy ez a mi területünk.”
A rejtélyes kígyó alkotók
Bár az alkotók pontos kiléte továbbra is ismeretlen, munkáik sokat elárulnak kultúrájukról. A legnagyobb, 42 méter hosszúságú véseten túlnyomórészt kígyómotívumok láthatók, amelyek jelentős kulturális és mitológiai jelentőséggel bírnak a helyi őslakos csoportok számára. A kígyók, különösen a boa constrictorok és az anakondák a teremtő istenségekhez kapcsolódtak, és hatalmas, potenciálisan halálos teremtményeknek tekintették őket.
„Az anakondákat és a boákat a térségben élő néhány őslakos csoport teremtő istenségével hozták kapcsolatba” – magyarázta Riris. „A kígyók is arról ismertek, hogy halálosak; talán így figyelmeztették a kívülállókat, hogy a kígyó birodalmába lépnek”.
A múlt és a jelen összekapcsolása
Különösen érdekes felfedezés volt egy nagyméretű kígyómotívum, amely feltűnő hasonlóságot mutatott egy hasonló mintával, amelyet egy korábbi ásatásról származó kerámiadarabon találtak a területen. A szarvakkal, spirális farokkal és egy jellegzetes cikkcakkos mintával ellátott kígyót ábrázoló kerámia kapcsolatot sejtet a sziklarajzok alkotói és a kerámiát készítő kézművesek között.
„Az egyik domboldalon lévő barlangból előkerült kis urnát hasonló kígyó díszíti” – jegyezte meg Riris. „Lehetséges, hogy valaki lemásolta azt, amit az egyik falon látott. De az az érzésem, hogy bárki is készítette [az urnát], kortársa volt annak, aki a sziklarajzokat készítette.”
Az edények alapján a kutatók úgy becsülik, hogy a sziklarajzok körülbelül 2000 évesek lehetnek.
A kulturális örökség védelme
Bár a sziklarajzok számos helyszínét már korábban is ismerték a kutatók, a térképezési projekt számos új helyszín felfedezéséhez vezetett. Ezeknek a szabályos időközönként előforduló hatalmas véseteknek a koncentrációja világszerte páratlan.
„A világon sehol máshol nem látunk következetesen ilyen méretű sziklarajzokat” – mondta Riris. „Máshol a sziklarajzok nagy, egyszeri példányait láthatjuk, de itt olyan helyszínek koncentrációját találtuk, amelyek rendszeres időközönként fordulnak elő.”
A kutatócsoport felismerve ezeknek a lelőhelyeknek a kulturális és történelmi jelentőségét, a kolumbiai és venezuelai nemzeti örökségvédelmi szervek nyilvántartásba vették őket. A helyi őslakos csoportokkal is együttműködnek a sziklarajzok védelmének és megőrzésének biztosítása érdekében, különösen, mivel a régió egyre inkább elérhetővé válik a turisták számára.
„Nagyon nagy szükség van a védelemre” – hangsúlyozta Riris. „Reméljük, hogy a helyi csoportokkal együttműködve meg tudjuk védeni és fenn tudjuk tartani a lelőhelyeket. Úgy gondoljuk, hogy ők lennének a legjobb őrzői ezeknek a helyszíneknek.”
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
