Számos orvosi kezelésre lenne szükségünk a világűrben való utazáshoz

Hosszú távon a világűrben tartózkodni számos kihívással jár. És nem csak arról van szó, hogy mennyi élelmet és egyebet kell magunkkal vinnünk, ennél sokkal aggasztóbb a világűr emberi fiziológiára gyakorolt hatása.

Fajunk nem súlytalan környezetben fejlődött ki, így nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy hónapokig lebegjünk, és nem vagyunk képesek megbirkózni a megnövekedett sugárzással sem, derül ki a Universe Today beszámolójából.

A világűr nem gyerekjáték

Illusztráció: Pixabay

Az olyan szervek, mint a vesék mindenbizonnyal károsodni fognak, de időbe telik, amíg a tünetek előjönnek.

A kutatók olyan módszereken dolgoznak, amelyekkel a szervi problémákat már a korai szakaszban fel lehet ismerni, és amelyekkel meg lehet védeni azokat a hosszú távú űrrepülések során.

Néhány éve tudjuk, hogy az űrrepülés jelentős egészségügyi problémákat okozhat. Ezek közül az izom- és csontsűrűség csökkenése a legismertebb, de az 1970-es évek óta a szív gyengülése, látásproblémák és vesekő kialakulása is előfordult már.

A probléma fő okát a világűrből érkező fokozott sugárzásnak tulajdonítják. De nemcsak a Napé, hanem a mélyűrből érkező kozmikus sugárzás is nagy szerepet játszik abban, hogy szerveink károsodjanak.

Szerencsénkre itt a Földön a mágneses mező bizonyos mértékig megvéd minket és az alacsony Föld körüli pályán tartózkodókat is. Azok, akik messzebbre utaznak; a Holdra és más bolygókra, sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve.

Eddig még senki sem próbálta tanulmányozni, hogy mi történhet a szerveinkben a hosszú ideig tartó űrrepülés következtében, egészen mostanáig.

A Nature Communications című szaklapban megjelent új tanulmány a vesék egészségének elemzéséről számol be az űrrepülés során.

A kutatócsoport több mint 40 alacsony Föld körüli pályán végrehajtott küldetésből gyűjtött mintákat emberekből és egerekből egyaránt, főként a Nemzetközi Űrállomásról.

A Nemzetközi Űrállomáson (ISS) is mindössze 6 hónapot tartózkodhatnak egyhuzamban. Fotó: NASA

A minták felhasználásával biomolekuláris, fiziológiai és anatómiai vizsgálatokat végeztek. Egerek segítségével képesek voltak egy 1,5-2,5 éves Mars-küldetésnek megfelelő galaktikus kozmikus sugárzási dózist szimulálni.

A tanulmányból származó jelek azt mutatták, hogy mind az állati, mind az emberi vesékben változások következtek be.

A vese részei, az úgynevezett tubulusok a kalcium- és sóegyensúly szabályozásáért felelősek, és ezek a világűrben töltött kevesebb mint egy hónap után a zsugorodás jeleit mutatták.

A kutatók azonban úgy vélik, hogy ez inkább a súlytalanság, mint a sugárzási dózisok következménye.

A kutatócsoport azonban azt javasolta, hogy további kutatásokat kell végezni annak megállapítására, hogy a megnövekedett sugárzási dózisok és a mikrogravitáció kombinációja növelő hatással járt-e.

Érdemes elolvasni:

• Elárulhatják a Mars titkát ezek a sötét lyukak a bolygó felszínén
• Egy új elmélet szerint a Föld sötét anyagban ‘úszik’