Hol lehet az univerzum középpontja?
Az univerzum felfoghatatlanul nagy, és a mi szemszögünkből úgy tűnhet, hogy a Föld mindennek a közepén van.
Egy pár alkalommal már felsültek azok, akik a Földet állították be a világegyetem közepének, de vajon létezik-e egyáltalán a kozmosz középpontja, és ha igen, hol van? Ha az ősrobbanás indította el a világegyetemet, akkor honnan jött mindez, és merre tart?
Ezzel a kérdéssel körülbelül 100 éve kezdtek foglalkozni. Az 1920-as években Edwin Hubble csillagász két elképesztő felfedezést tett egymás után.
Lehet egyáltalán közepe az univerzumnak?
Az évtized elején felfedezte, hogy az addig megfigyelt foltok nem a Tejútrendszer részei, hanem önálló galaxisok. Még ugyanebben az évtizedben felfedezte, hogy átlagosan minden galaxis távolodik tőlünk, írja a Space.com.
Szerencsére minderre már volt egy magyarázat. Einstein általános relativitáselmélete megjósolta, hogy a világegyetem dinamikus, csak nem tudta, hogy tágul, vagy összehúzódik.
Ez ellentétben állt az akkoriban uralkodó nézettel, miszerint a kozmosz tökéletesen statikus, így hát egy félig függetlenül dolgozó tudósnégyesnek kellett Einstein egyenleteit a szaván fognia, és kidolgozni a ma Friedmann-Lemaitre-Robertson-Walker-metrikát, a modern kozmológia alapját.
Einstein egyenletének ez a megoldása, valamint Hubble megdöbbentő megfigyelései azt mutatják, hogy táguló világegyetemben élünk.
Átlagosan minden galaxis egyre távolodik a többi galaxistól, és réges-régen a kozmosz összes anyaga egy végtelenül apró pontba, az úgynevezett szingularitásba, ismertebb nevén az ősrobbanás helyére tömörült.
Nincs valódi közép
Most jöhet a jogos kérdés, hogy hol kezdődött tehát az ősrobbanás, mivel valószínűleg az lenne az univerzum igazi középpontja.
A rideg valóság azonban, amit a világegyetemről feltártunk, nem ad könnyű magyarázatot, sőt, még csak el sem tudjuk képzelni.
Ez azért van, mert az univerzumnak nincs középpontja. Nincs pereme sem. A kozmosz nem tágul sehonnan, és nem tágul semmibe.
Először is, foglalkozzunk a peremmel. A világegyetem gyakorlatilag minden olyan dolog, ami valaha is létezhet.
A peremek elválasztják az egyik régiót a másiktól. De ha a világegyetem minden régióból áll, akkor nem lehet perem. Ez azt jelenti, hogy az univerzum végtelenül nagy lehet, és lehetetlen rámutatni egy végtelen tér középpontjára.
Egy másik lehetőség, hogy a világegyetem valóban véges. Ez azonban azt jelentené, hogy a kozmosz sokkal nagyobb léptékben, mint amit mi megfigyelhetünk, de visszahajlik önmagába. Ez azt is jelenti, hogy nincs középpontja.
Analógia gyanánt nézzük meg a Földet. A háromdimenziós bolygó középpontja az olvadt rész a magban.
De próbáljunk meg rámutatni a Föld felszínének középpontjára, mint egy térképen.
Lehet a 0. szélességi és hosszúsági fokon, lehet a sarkokon, lehet bármelyikünk házánál. Mindegyik pont tökéletesen megfelel a feladatnak.
Ez azt jelenti, hogy az ősrobbanás a világegyetemben mindenhol egyszerre történt. Megtörtént abban a szobánkban, és megtörtént a legtávolabbi galaxisban is, amelyet látunk.
Az ősrobbanás nem egy pont volt a térben, hanem egy hely az időben.
Vagy minden a valódi közép
Viszont van egy érdekes csavar ebben a történetben. A világegyetemnek körülbelül 13,77 milliárd éves.
És mivel a fény sebessége is véges, a kozmosznak csak egy kis részét világítja meg számunkra. Van egy határ, amit nem látunk, és ez a határ körülbelül 45 milliárd fényévre van tőlünk. Ez pedig azért van így, mert az univerzum gyorsabban tágul, mint a fény.
A világegyetem túlnyomó többsége el van rejtve előlünk. Lényegében olyan, mintha egy zseblámpa fénysugarával keresgélnénk egy sűrű, sötét erdőben, ugyanis csak a fény határáig látunk.
És a mi szemszögünkből nézve az összes többi galaxis szinte menekül a Tejútrendszertől, kivéve az Androméda-galaxis.
Úgy tűnik, mintha mi lennénk az egész univerzum középpontjában. Persze ugyanez elmondható a kozmosz bármelyik galaxisáról. Onnan nézve ők a megfigyelhető buborék középpontjában vannak, és minden galaxis tőlük távolodik.
Ez a táguló világegyetem átka és áldása. Nincs középpont, ugyanakkor minden megfigyelő, minket is beleértve, joggal állíthatja, hogy a középpontban van.
Érdemes elolvasni:
