Hogyan változott egy orrszarvú barlanggá?

Ha az orrszarvú fosszíliák megőrzésének ideális körülményeire gondolunk, általában az új üledékkel való óvatos lefedés jut eszünkbe, hasonlóan a törékeny üvegáruk gondos csomagolásához egy költözés során. Ami azonban általában nem jut eszünkbe, az a vulkánok robbanékony és pusztító ereje. Meglepő módon, megfelelő körülmények között a vulkáni tevékenység kulcsszerepet játszott a tudomány által ismert legérintetlenebb fosszíliák megőrzésében. Íme néhány példa, ahol a katasztrofális vulkáni események kivételes fosszíliák megőrzését eredményezték.

Észak-Amerika egyik legfigyelemreméltóbb fosszília-lelőhelye, a nebraskai Ashfall Fossil Beds mintegy 12 millió éves múltra tekint vissza. Az ásatások során több száz megkövesedett orrszarvú, teve, teknősbéka és más állat csontvázát tárták fel, amelyek mind egy hatalmas vulkáni hamu lerakódásban maradtak fenn. Ez a hamu a mai Idaho területén lévő Bruneau-Jarbidge kitörési központból származik, amely ugyanannak a vulkáni rendszernek a része, mint a Yellowstone szupervulkán — írja a SciShow.

Amikor ez a vulkán kitört, hatalmas mennyiségű hamut lövellt ki, amely az egész kontinensen elterjedt, és eljutott egy Nebraskában található nyüzsgő víznyelőig. A lehulló hamu légzési problémákat okozott az állatoknál, ami a halálukhoz vezetett. A hamurétegekből kiderül a halálozás sorrendje: először a kisebb állatok, például a madarak és a teknősök pusztultak el, majd a közepes méretű állatok, például a lovak és a tevék, végül pedig a legnagyobb állatok, az orrszarvúak.

A kezdeti pusztítás ellenére a hamu egy puha, védő réteget képezett, amely megőrizte a maradványokat lenyűgöző részletességgel. Egyes csontvázak három dimenzióban maradtak fenn, megörökítve az állatok pontos helyzetét haláluk idején. Ez a lelőhely felbecsülhetetlen értékű forrássá vált az Észak-Amerika ősi ökoszisztémáit tanulmányozó tudósok számára.

Laetoli lábnyomok

Az 1970-es években Tanzániában felfedezett Laetoli lábnyomok egy másik lenyűgöző példája annak, hogy a vulkáni hamu megőrzi az ősi életet. A 3,6 millió évvel ezelőttre datált lábnyomokat különböző állatok, köztük elefántok, zsiráfok, madarak, sőt rovarok is hagyták. A legjelentősebb, hogy a lelőhelyen mintegy 70 lábnyomot találunk emberi ősöktől, valószínűleg az Australopithecus afarensis-től, ugyanattól a fajtól, amely a híres “Lucy” fosszilis lábnyomával azonos.

Ezek a lábnyomok, amelyeket a közeli Sadiman vulkán vulkáni hamurétegei őriztek meg, döntő bizonyítékot szolgáltatnak a korai kétlábúságra. A hamu, amelyet az esőzések ragacsos iszappá változtattak, megragadta a lábnyomokat, amelyeket aztán a következő hamurétegek fedtek el, így azok évmilliókig megmaradtak.

A keselyűfej: piroklasztikus tökéletesség

A vulkanikus földhöz közelebbi piroklasztikus áramlások – a túlhevült hamu, gáz és kőzet lavinái – szintén képesek megőrizni a fosszíliákat, bár az ilyen megőrzés ritka. Egy rendkívüli példa erre Rómából származik, ahol a tudósok egy 29 000 éves ignimbrit lerakódást találtak, amely egy keselyűfej lenyomatát tartalmazza. Ez a piroklasztikus áramlás 100 Celsius-fok alá hűlt, és így a madár fejét figyelemre méltó részletességgel őrizte meg, beleértve a nyelvet, a szemgolyókat és a harmadik szemhéjat is.

A Kék-tó orrszarvúja: A láva valószínűtlen megőrzése

A Washington államban található Blue Lake bazaltsziklák kihűlt lávából alakultak ki. Ezeken a sziklákon belül található egy orrszarvú alakú barlang, amelyet az 1900-as évek elején fedeztek fel, és amely fosszilis orrszarvúcsontokat tartalmaz. Ez a szokatlan barlang akkor alakult ki, amikor a láva vízbe ömlött, gyorsan lehűlt az orrszarvú teste körül, és megőrizte annak alakját. A kutatók úgy vélik, hogy az orrszarvú már halott volt és a vízben úszott, amikor a láva beborította.

Dinoszaurusz-lábnyomok a magmában: Dél-Korea geológiai csodája

A dél-koreai Jindong-formációban dinoszaurusz-lábnyomokat találtak egy kréta időszakból származó magmás kőzetrétegben megőrződve. Ezeket a szauropodák által hagyott nyomokat kezdetben iszapba vésték, majd később friss iszappal töltötték ki, mielőtt magma szivárgott a rétegek közé, és megszilárdult a lábnyomok öntvényei körül. Ez a folyamat kiváló részletességgel őrizte meg a lábnyomokat, beleértve a dinoszauruszok lábujjait és karmait is.

Bár a vulkánkitöréseket általában pusztítással hozzák összefüggésbe, a vulkánkitörések döntő szerepet játszottak a fosszíliák megőrzésében is, amelyek felbecsülhetetlen értékű betekintést nyújtanak az ősi életbe. A nebraskai Ashfall Fossil Beds-től a tanzániai Laetoli lábnyomokig és még tovább, a vulkáni tevékenység segített megörökíteni az őskori élet pillanatait lenyűgöző részletességgel. Ezek a megmaradt maradványok továbbra is kincsesbányát jelentenek a tudósok számára, ablakot nyújtva a távoli múltba és a bolygónkon egykor élt élőlényekbe.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

India elkezdett kétfelé hasadni egy új tanulmány szerint
Hogyan pusztulhat el egy galaxis? Több mód is van rá