Rapa Nui tévedése: a Húsvét-sziget katasztrófája valószínűleg soha nem történt meg
A Húsvét-szigetek ikonikus kőfejeit, valamint Rapa Nui történelmét eleve számos rejtély övezi. És lehet, hogy amit eddig biztosnak hittünk, azt is rosszul fejtettük meg.
A Science Advances tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint ilyen félreértés történt a szigetek népességének tömeges kihalásának esetében is. A friss kutatás szerint ugyanis meglepően kevés emberre volt szükség a hatalmas kőfejek megépítéséhez.
A monumentális moai-gyűjtemény mellett a Húsvét-sziget arról híres, hogy a történelem egyik legkatasztrofálisabb népességfogyásának adott otthont. Az ősi helyiek láthatóan feldúlták szülőföldjük erőforrásait, és ökológiai katasztrófát váltottak ki, amely mindannyiukat kudarcra ítélte.
Legalábbis így szól a történet – bár az új kutatások óriási fejére forgatták a népszerű Húsvét-szigeti narratívát, ami azt sugallja, hogy a távoli sziget lakói valójában fenntartható életmódot fejlesztettek ki, és soha nem éltek át drámai összeomlást.
A Húsvét-szigetek természeti adottságai nem ideálisak
A Rapa Nui néven is ismert kis szárazföld a Csendes-óceán délkeleti részén mindössze 163,3 négyzetkilométert foglal el, és erősen mállott, kimerült talajokkal rendelkezik, amelyekből több is hiányzik a növények termesztéséhez szükséges kulcsfontosságú tápanyagok közül. Amikor az első európaiak 1722-ben megérkeztek, körülbelül 3000 fős helyi lakossággal találkoztak, bár a szigeten lévő mintegy 1000 hatalmas kőfej jelenléte a múltban valamikor sokkal nagyobb munkaerőre utalt.
Az egykori közösség méretének becsléséhez a kutatók az úgynevezett sziklakertek létezésére összpontosítottak, amelyeket Rapa Nui ősi lakói a talaj termőképességének növelésére használtak az európaiak érkezése előtt. Különböző méretű sziklák rétegezésével a helyiek meg tudták akadályozni a talaj nedvességvesztését, miközben a tápanyagtartalmat is növelték, lehetővé téve az édesburgonya termesztését a litikus talajtakaró közötti terekben, írja Rapa Nui utazási kalauza.
Kép: depositphotos.com
Maximalista agrikultúra
Ebben az évszázadban műholdfelvételek felhasználásával végzett kutatások kimutatták, hogy az ősi sziklakertek akár 21,1 négyzetkilométernyi területet is lefedhettek a szigeten. Az ezeken a területeken termesztett édesburgonyából nyerhető kalóriák kiszámítása során a tudósok úgy becsülték, hogy Rapa Nui egykor körülbelül 17 000 fős lakosságot tartott fenn.
Rettenetesen sok lakos ez egy ilyen kicsi, elhagyatott helyen, és széles körben úgy tartják, hogy ez a népesség végül túlnőtte a sziget csekély erőforrásait, ami ökológiai és társadalmi összeomlást eredményezett.
Vagy mégsem?
Ezek a korábbi sziklakert-számlálások valószínűleg nagyon pontatlanok, mivel nem tesznek kellő különbséget az ember által alkotott kőzetfalak és a természetes sziklás kiemelkedések között. A rekord felállítása érdekében egy új tanulmány szerzői gépi tanulási modellt dolgoztak ki, amely a műholdfelvételek alapján pontosan azonosítja a valódi sziklakerteket. Nem csupán sziklákat, hanem megnövekedett talajnedvesség- és nitrogéntartalmú területeket keresi.
Öt év elemzés után a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a Húsvét-sziget mindössze 0,76 négyzetkilométerét borítják sziklakertek, írja az IFLScience. Az ezekről a parcellákról betakarítható édesburgonya mennyisége alapján a szerzők úgy becsülik, hogy a sziget mezőgazdasága soha nem tartott el körülbelül 2000 embernél többet.
A Rapa Nui ősi holttesteinek fogainak és csontjainak izotópos elemzése kimutatta, hogy a tenger gyümölcsei és más termények, mint a cukornád, banán, taro és jamgyökér szintén a helyi étrend 35-45 százalékát teszik ki. A sziget összes erőforrásának fűtőértékét kombinálva a kutatók azt mondják, hogy Rapa Nui egy adott időpontban körülbelül 3901 fős maximális lakosságot tudott volna eltartani.
Rapa Nui valósága
„Ez azt mutatja, hogy a népesség soha nem lehetett akkora, mint néhány korábbi becslés” – mondta Dylan Davis, a tanulmány szerzője. Írásukban a kutatók kifejtik, hogy a korábbi tanulmányok által javasolt számok valószínűleg „ötször és húszszor magasabbak voltak”.
A közösség, amellyel azok a korai európai látogatók találkoztak, ezért nem biztos, hogy egy egykor népes polgárság maradványai voltak, hanem valószínűleg azt a fajta társadalmat képviselte, amely mindig is létezett a Húsvét-szigeten.
Egy ilyen következtetés radikálisan átírja Rapa Nui történelmét, megszüntetve az erőforrások felelőtlen kizsákmányolásának és a népesség túllépésének gondolatát. „Eredményeink hozzájárulnak a növekvő számú empirikus kutatáshoz, amely azt mutatja, hogy Rapa Nui kiváló példája annak, hogy egy elszigetelt, korlátozott természeti erőforrásokkal rendelkező populáció hogyan hozott létre fenntartható megélhetési rendszert, és a számukat a környezeti teherbíró képesség korlátain belül tartotta” – írják a kutatók.
„A lecke az összeomláselmélet ellentéte” – teszi hozzá Davis. „Az emberek nagyon rugalmasak voltak a korlátozott erőforrásokkal szemben, ha oly módon módosították a környezetet, ami segített.”
Ez is érdekelhet:
