Kilométer vastagon gyémánt boríthatja a Merkúrt

A Merkúr már eddig is a Naprendszerünk legkisebb és leggyorsabban haladó bolygója volt, 88 naponta megkerüli a csillagát ezért is kapta a nevét az istenek hírnökéről. Azonban lehet, hogy van egy sokkal csillogóbb oldala is.

Új modellek szerint a Naphoz legközelebbi bolygónak számító égitest kéreg alatt kilométer vastag gyémántréteget rejthet. Az elmélethez szolgáló táptalajt a NASA MESSENGER űrszondája szolgáltatta, amely 11 éven át keringett a Merkúr körül, és feltérképezte az egész bolygót, írja az Indy100.

Ennek során a pólusoknál jégben bőséges mennyiségű vizet fedezett fel, illetve azt is megtudtuk általa, hogy a felszín nagy részét grafit alkotja. Az IFLScience megjegyzése szerint a grafit eloszlása arra engedte következtetni a bolygókutatókat, hogy a szén már a Merkúr kialakulásakor is ott volt, nem pedig üstökösökön vagy aszteroidákon érkezett.

A Merkúr lehet a leggazdagabb bolygó a Naprendszerben?

A Merkúr felszínéről készített mozaik. NASA/Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory/Carnegie Institution of Washington

Éppen ezért Yongjiang Xu, a kínai Center for High Pressure Science and Technology Advanced Research munkatársa azt vizsgálja, hogy mi történt azzal a sok szénnel a Merkúr gyermekkorában, amikor még magra és kéregre oszlott, ugyanis úgy gondolják, hogy a bolygó valószínűleg még több szenet tartalmazott ebben a korai időszakban. Ez a mennyiség azonban csökkent, ahogy a szén-dioxidot és a metánt is tartalmazó gázok kiszabadultak a magma óceáni felszínéről.

Xu és szerzőtársai a Nature Communications című folyóiratban azonban leírják, hogy “a grafit bősége a merkúri kéregben arra utal, hogy a bolygó a fém-szilikát differenciálódás, a magképződés és a magmaóceáni kristályosodás alatt szénfázisban telített maradt”. Más szóval rengeteg szén maradt meg, miközben a magmaóceán a ma látható sziklás felszínné keményedett, de ez a sok szén önmagában nem elég a gyémánt előállításához, mivel hatalmas nyomásra is szükség van hozzá.

A Merkúr, a Naprendszer legbelső bolygója valódi színében. Fotó: NASA/Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory/Carnegie Institution of Washington

Két módja is lehet annak, hogy rengeteg gyémánt legyen a bolygón

A kutatók szerint két forgatókönyv is elképzelhető, ami a gyémántréteg kialakulásához vezetett. Az első szerint a gyémántokat a magmaóceán termelte ki, míg a második szerint a magból kristályosodás közben préselődtek ki. Az első a szakértők szerint csak akkor lehetséges, ha a Merkúr magmaóceánja jelentős mennyiségű ként tartalmazott, mivel ez megváltoztatta volna a kémiai összetételt olyan mértékben, hogy a gyémántermelést lehetővé tette volna.

És még ha a kén bőséges is lenne, valószínűtlen, hogy ebben a forgatókönyvben a feltételek megérettek lennének a nagyüzemi gyémánttermelésre. Xu és csapata szerint tehát ez azt jelentheti, hogy a második forgatókönyv sokkal valószínűbb. Elképzelésük szerint a szilárd belső mag kialakulásakor a szén kiszorult volna, és ezáltal kilométer vastagságú gyémántréteg alakult volna ki.

A magas hőmérséklet elégethette volna a réteg külső részeit, visszaalakítva azt grafittá, de a gyémánt nagy része megmaradhatott a Merkúr magja és szilikátköpenye között.

A tudósok rámutatnak, hogy a gyémántréteg vezetőképessége hozzájárulhat a Merkúr mágneses teréhez. A munka vezető szerzője, Dr. Bernard Charlier, a belga Liège-i Egyetem munkatársa azonban rámutatott, hogy a gyémántréteg valószínűleg nem egyetlen vastag héjból, hanem számos különböző darabból áll.

A New Scientistnek úgy fogalmazottt, hogy “gőzünk sincs arról, hogy mekkora lehet ezeknek a gyémántoknak a mérete.”

Érdemes elolvasni:

• Az univerzum eddigi legősibb csillaghalmazait találták meg csillagászok
• Nem is annyira állandó folt? – A Jupiter Nagy Vörös Foltja valószínűleg nem az eredeti