Mikor Jézus testvére 3-szor megbukott a kínai császári vizsgán, ezért lázadást szított

Hong Xiquan az elbukott vizsgák után lázálomba esett, majd mikor 30 nap után magához tért megindította a lázadást, amely 20-70 millió áldozattal járt. Kína történelmét belső lázadások és felkelések tarkítják, amelyeket gyakran a reményt és a szenvedés megszüntetését ígérő mozgalmak hajtottak. A 19. század különösen viharos volt, a Taiping-lázadás a korszak egyik legpusztítóbb és legmegváltoztatóbb eseménye volt. A vallási buzgalom és a társadalmi-gazdasági elégedetlenség által táplált hatalmas felkelést a rejtélyes Hong Xiuquan vezette. Az 1850-től 1864-ig tartó felkelés átformálta a kínai tájat, és kitörölhetetlen nyomot hagyott a történelemben.

A Taiping-lázadás gyökerei az 1814-ben a Guangdong állambeli Guanlububan született Hong Xiuquanig nyúlnak vissza. A bukott tudós Hong 1837-ben, a császári vizsgákon tett harmadik sikertelen próbálkozása után egy életét megváltoztató látomásban részesült. Egy 30 napos lázas delírium alatt Hong egy mennyei birodalomról álmodott, ahol démonokkal harcolt egy alakkal, akit később Istenként azonosított, és a testvérével, akiről azt hitte, hogy Jézus Krisztus. Ez a látomás mélyen befolyásolta Hongot, aki úgy kezdte látni magát, mint a “Mennyei Király, a Királyi Út Ura” — írja History.

Vallási ébredés és az Istenimádó társadalom

1843-ban egy évekkel korábban Hongnak adott “Jó szavak a kor buzdítására” című keresztény traktátus átformálta a látomással kapcsolatos felfogását. Meggyőződve arról, hogy ő Isten fia, Hong a kereszténység és a mandzsu-ellenes retorika egyedülálló keverékét kezdte prédikálni, démonikusnak ítélve a Csing-dinasztiát. Tanításai visszhangra találtak a jogfosztottak körében, különösen a hakka nép körében, akik követőinek magját alkották. Együtt létrehozták az Istenimádó Társaságot, amely a közösségi tulajdon és a vallási törvények szigorú betartása mellett szállt síkra — írja a Asia for Educators.

A Taiping Mennyei Királyság felemelkedése

1850-re az Istenimádó Társaság száma és magabiztossága megnőtt. Hong bejelentette a Taiping Tianguo, vagyis a Nagy Harmónia Mennyei Királyságának megalapítását, ami a Qing-dinasztia elleni fegyveres felkelés kezdetét jelentette. A katonai precizitással megszervezett Taiping erők gyorsan területeket foglaltak el. Korai győzelmeik 1853-ban Nanjing elfoglalásában csúcsosodtak ki, amelyet fővárosukká tettek, és Tianjingnak (Mennyei Főváros) neveztek el.

A zűrzavar évtizede Kínában

Hong vezetése alatt a tajping adminisztráció radikális reformokat hajtott végre, beleértve a nemek közötti elkülönítést, a föld közös tulajdonba adását és a bűnösnek tartott hagyományos szokások betiltását. A kezdeti sikerek ellenére a mozgalom a belső viszályok és a külső nyomás miatt megtorpant. Hongnak a kormányzástól való elszakadása és a képviselői körében tapasztalható növekvő dekadencia gyengítette a mozgalom kohézióját.

A lázadás újabb kihívásokkal nézett szembe, amikor a Csing-dinasztia a nyugati hatalmak támogatásával összehangolt erőfeszítéseket tett az elvesztett területek visszaszerzésére. A belső viszálykodás csúcspontját Jang Hsziuking, az egyik legfontosabb vezető kivégzése jelentette, aki isteni hatalmat követelt magának, ami tovább destabilizálta a Taiping vezetését.

A Taiping Mennyei Királyság bukása

A lázadás hanyatlását felgyorsította a második ópiumháború (1856-1860), amely megterhelte a Qing erőforrásait, de nyugati katonai támogatást is vonzott a császári ügynek. 1864-re a Csing-erők ostrom alá vették Nanjingot. Hong Xiuquan 1864 májusában rejtélyes körülmények között halt meg, az elméletek az öngyilkosságtól a merényletig terjedtek. Nanjing júliusi eleste a Taiping-lázadás brutális végét jelentette, hatalmas veszteségekkel és a Taiping-hívők tömeges lemészárlásával.

A Tajping-lázadás öröksége

A Taiping-lázadásra az emberiség történelmének egyik leghalálosabb konfliktusaként emlékeznek, a halálos áldozatok számát 20 millió és 70 millió között becsülik. A pusztítás mértéke még az I. világháború borzalmait is felülmúlta. A lázadás maradandó sebeket hagyott Kínában, és a közép-kínai régióknak évtizedekbe telt, mire felépültek a pusztításból.

A tajping lázadás több volt, mint vallási és politikai felfordulás; mélyreható társadalmi forradalom volt, amely a kínai társadalom szerkezetét alapjaiban kérdőjelezte meg. Hagyatéka a kínai történelem összetettségéről, valamint az igazságosságért és a reformokért folytatott tartós emberi küzdelemről tanúskodik. Hong Xiuquan és követőinek története ma is megrendítően emlékeztet a hit erejére és a belső konfliktusok pusztító következményeire.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Sigmund Freud nyíltan felvállalta anyja iránti érzéseit
10 szellemhajó kísérteties története