A motiváció persze a hurrikánok tanulmányozása volt, nem az esztétikai érték. Ettől függetlenül kellően izgalmas is a NOAA felvétele.
Az amerikai Nemzeti Óceáni és Atmoszférikus Adminisztráció (National Oceanic and Atmospheric Administration – NOAA) a Beryl forgószélbe repített egy repülőgépet, hogy tájékozódjon ezekről a trópusi viharokról.
A színfalak mögött – vagy inkább a közepében
A NOAA rendszeresen repül forgószelek belsejében, hogy figyelemmel kísérje őket, és előrejelzéseket készítsen előrehaladásukról. A hurrikánspecialisták két repülő, a Muppet Show után „Kermit” és a „Miss Piggy” becenevű gépek segítségével magából a forgószél belsejéből vesznek fel adatokat.
„A P-3-asok farkának Doppler radarja és alsó törzsű radarrendszerei eközben függőlegesen és vízszintesen pásztázzák a vihart, így a tudósok és az előrejelzők valós időben láthatják a vihart” – magyarázza közleményében a NOAA. „A P-3-asok batitermográfnak nevezett szondákat is telepíthetnek, amelyek a tenger hőmérsékletét mérik.”
Az idei hurrikánszezon első követe
A repülőgépeket a Beryl hurrikán megfigyelésére vetették be, amely rövid időre a legkorábbi 5-ös kategóriájú atlanti forgószél lett, ahogy a hónap elején megerősödött.
„Soha nem láttunk még ilyen erős hurrikánt a szezon ilyen korai szakaszában” – mondta Colin McCarthy, az extrém időjárási tudós a Beryl hurrikánról az Independentnek.
A szezon első nagy vihara 225 kilométer/órás széllel és folyamatos esővel járt, súlyos károkat okozva számos karibi szigeten: egyes épületeket a földdel tett egyenlővé, elzárta az áramot és a vizet, és 10 emberéletet követelt.
A forgószél először Jamaicát és a Kajmán-szigeteket sújtotta, majd végigsöpört a mexikói Yucatán-félszigeten. Átmenetileg trópusi viharrá gyengült, de mostanra visszanyerte a magasabb erejét, miközben Texasban és Nyugat-Louisiana államban ér partot.
Komplikált bevetés
A forgószeleken való átrepülés természetesen általában nem ajánlott, és elég nehéz felkészülni rá.
„Lehetetlen pontosan szimulálni egy hurrikán falán való behatolást” – magyarázta Scott Price, a NOAA hurrikánvadász parancsnoka. „Ha ezt a repülőgépen csinálod viharban, az az egyetlen módja annak, hogy megtapasztald a gép érzékenységét, a repülési jellemzőket, a személyzet koordinációját és a zsigeri reakciókat, amelyeket a szél és az eső falán való átszántás idéz elő, miközben a kezelőszerveknél van.”
A gépen lévő berendezéseken kívül a csapat cső alakú érzékelőeszközöket, úgynevezett drop szondákat is elindít, amelyek az adatokat visszaküldik a repülőgépnek, amikor azok a lenti óceán felé esnek.
„Drop szondákat használunk a hőmérséklet, a páratartalom, a nyomás és a szélsebesség mérésére, és körülbelül 4,6 méterenként küldjük vissza az adatokat egészen az óceán felszínéig” – magyarázta Jason Dunion, a Miami Egyetem meteorológusa a The Conversation tudományos fórumon írt cikkében. „Minden adat az Országos Hurrikán Központhoz és a modellező központokhoz kerül, hogy jobban ábrázolják a légkört.”
A NOAA ezeket az adatokat arra használja fel, hogy előrejelzéseket készítsen a hurrikánok útvonaláról és intenzitását illetően.
Ez is érdekelhet:
- Drónt küldtek a Nagy Kék Lyuk nevű víznyelőbe, lenyűgöző felvétellel tért vissza
- Videó: Belopóztak Elon Musk bezárt Hyperloopjába, ezt látták
Forrás: