Az univerzum ‘visszhangjára’ először azt hitték, madárürülék van a rádiótávcsöveken
Korábban kiderült, hogy az univerzumnak többféle háttérsugárzása van, például infravörös, de még gravitációs hullámháttérrel is rendelkezik. A NASA New Horizons űrszondája már elég messze van a Naprendszertől ahhoz, hogy tökéletes helyen legyen a kozmikus optikai háttérsugárzás (COB) mérésére.
Ennek nagy része a galaxisok csillagaiból származik, de a kutatók tudni akarják, hogy vannak-e más fényforrások is, amelyek kitöltik az éjszakai égboltot. A New Horizons határozott válasza pedig az, hogy nem.
A Universe Today szerint 1965-ben két távközlési mérnök a Bell Laboratórium jelének interferenciáját vizsgálta. Minden irányban gyenge zümmögést észleltek, amelyet kezdetben a galambürüléknek tulajdonítottak, mivel azok a rádióvevőben fészkeltek.
Galambürülék helyett bizonyíték az ősrobbanásra
Azonban amit galambürülék helyett találtak, az maga a kozmikus háttérsugárzás volt, az egész világegyetemet átható halvány ragyogás, amely az ősrobbanásból visszamaradt hősugárzás. Ennek tanulmányozásával a csillagászok rengeteg mindent megtudhatnak az univerzumról, amikor az csupán 380 ezer éves volt.
A 80-as évek végén az infravörös háttérsugárzást is észlelték, amely az univerzumot betöltő diffúz infravörös fényesség, amely a világegyetem története során számos forrásból ered. Többnyire a csillagok sugárzása által felmelegített porszemcsék hősugárzásából származik.
Ezen kívül létezik még a gravitációs hullámháttér, bár ezt még nem sikerült kimutatni.
Egy másik vitatott jelenség a kozmikus optikai háttér (cosmic optical background, COB), a csillagokból és galaxisokból származó diffúz fény, amely a teljes látható spektrumot átfogja. A Hubble űrtávcső és a Spitzer infravörös távcső megfigyeléseivel pedig egyre nagyobb teret kap a tanulmányozása.
A kozmikus háttérsugárzás térképe abból a korból, amikor az univerzum még csak 370 ezer éves volt. ESA, Planck Collaboration/Wikimedia
A vizsgálatok azonban kimutatták, hogy az általános optikai háttérfényességhez nagymértékben hozzájárulnak a halvány, egyelőre nem ismert galaxisok. A COB tanulmányozása lehetővé teszi, hogy feltárjuk az univerzum teljes energiakibocsátását, a galaxis- és csillagkeletkezésről a kozmosz története során.
A COB észlelése azonban nagy kihívást jelent a földi műszerekkel, sőt, még a Föld körüli pályán lévő műszerekkel is, amelyeket interferencia sújt. Az állatövi fény például a bolygóközi por által szórt napfény eredménye, amely a belső Naprendszerben a legerősebb, és megnehezíti a COB vizsgálatát.
A New Horizon szonda ideális helyzetben van a Plútó pályáján túl, több mint 8 milliárd kilométerre az interferenciától. A New Horizons fedélzetén található a LORRI (Long Range Reconnaissance Imager) kamera, amely a megfelelő eszköz a kutatás megkezdéséhez.
Érdemes elolvasni:
